Az UFO-jelenség története (mondjanak akármit Däniken követői) 1947-ben kezdődött és a hidegháborús hangulattal, valamint, a szintén ekkor megszülető, modern kori tudományos fantasztikummal párhuzamosan (abból sokat merítve) alakult és fejlődött. A hippi mozgalmak révén vallásos áhítattal fertőződött, abszurd idegen-várás volt az utolsó csepp a pohárban és az egész elefántcsont torony alapjaiig omlott, hogy aztán újra feltámadjon. A téma az ezredfordulón élte utolsó reneszánszát, nem annyira a valós eseményeknek, mint inkább az X-akták tv-sorozatnak hála. Az olyan szavak, mint 51-es körzet, Roswell, eltérítés, x-edik típusú találkozás mind-mind beleivódtak a pop-kultúrába és nem állunk messze az igazságtól, ha kijelentjük, hogy ez volt eredeti funkciójuk. Akármennyire is népszerű a téma a mai napig, a régi, hisztérikus UFO-imádat a múlté, az idegenek már csak MacGuffin-ként  szerepelnek egy-egy populáris alkotásban, legyen az film, regény vagy popzenei videoklip. A The Fourth Kind megszületésére egyetlen igazi okot találunk és annak semmi köze a repülő csészealjakhoz.

Az 1999-es (figyeljétek a dátumot!) Hatodik érzék c. film felkavarta a misztikus thrillerek állóvizét. Az, hogy ez a film alapműnek tekinthető, leginkább a korabeli, hasonló stílusú alkotások alacsony minőségének és egy fiatal rendező (M. Night Shyamalan) sajátos alkotó hozzáállásának köszönhető. Minden esetre egy mai napig emlegetett opusról van szó, amely gyorsan gyűrűző hullámot indított el a zsáner állóvízén. Bár kevés ehhez fogható alkotás akad az elvi követők között (megemlíthetjük kiemelkedő példának a Más világot – 2001), a folyamat a mai napig tart és a horror-műfajból átvett (Előkép: Ideglelés – 1999!) , dokumentarista stílussal összefonódva jött létre a “based on true story”-horrorok új generációja, melynek legutóbbi, valóban említésre méltó képviselője a Paranormal Activity (2007). A rossz minőségű kézi kamerák adta realitásérzetet kihasználó filmdarabok igen nagy rajongótáborral büszkélkedhetnek és újra életbe léptették a horror egy  ősi szabályát: ne mutass semmit, csak sejtess! Ennek a filmhullámnak a képviselője (és egyben az eredeti gyökerek ápolója) a The Fourth Kind, képi világának  alapját azonban nem a home videók adják, hanem szokatlan módon a dokumentumfilmek. A magyarul szükségtelenül konkretizáltan Negyedik típusú találkozásoknak fordított film tulajdonképpen, doku-drámának tekinthető.

Az alkotók (a többes szám nem igazán indokolt, ez bizony egy szerzői darab) hihetetlen profizmussal hitetik el a nézővel a látottakat és a végeredményt tekintve, tulajdonképpen semmiben nem befolyásolja a filmélményt, hogy valóban megtörtént eseményeken alapul-e a forgatókönyv, vagy sem (nálam kitartóbb filmbarátok utánanéztek az igazságnak, a weben közlik is a megszerzett információkat – tessék kutatni!). Az innen-onnan összeguberált filmtechnikai elemeket elképesztő ügyességgel kalapálták egységes vizuális alapzattá a készítők. A dramatizált jelenetek összegyúrása az “archív” (kézi és biztonsági kamerás) felvételekkel az osztott képernyős megoldás révén olyan simán megy végbe, hogy egyetlen filmbarátnak sem lehet panasza. Ráadásul ezzel a viszonylag egyszerű trükkel a történet drámaiságát is erősítik, méghozzá igen nagy mértékben. A film legpompásabb jelenetében, a családgyilkosságban négy szemszögből nézhetjük végig az egykor (vélhetőleg) gondos családapa pszichikai összeomlásának tragikus végkifejletét. Bár a történet hemzseg a kliséktől és néhány egyszerű csavart leszámítva sík-egyszerű, abszurd módon épp a tematika iránt fogékony, ezért objektív kritikai vélemény megfogalmazására képes befogadók fogják a leginkább élvezni. Keményvonalas horror/thriller-fanoknak nem ajánlott, ők ugyanis hamar belefeledkezhetnek a filmes előképek találgatásába, ezzel rontva a filmélményt. A komoly filmkedvelők sem fognak hátast dobni tőle, az egyszerű és egyszeri szórakozásra vágyóknak azonban melegen ajánlom a The Fourth Kind-ot, amely egyébként üde színfolt a szemétebbnél szemétebb jelenkori misztikus thrillerek palettájának.

A rendezőről pedig csak annyit, hogy ezelőtt (egy igencsak B-kategóriásnak tűnő, emellett The Descent-szagú misztikus thrilleren – The Cavern – kívül) semmit nem tett le az asztalra. Mostani filmjével sem markolt sokat, de azt legalább elbírja.

]]> http://norubicreativemind.wordpress.com/2010/09/06/the-fourth-kind/feed/ 1 norubi The Fourth Kind intro The Fourth Kind Box The Fourth Kind The Fourth Kind Box 2 http://norubicreativemind.wordpress.com/2010/09/05/kreativ-lennek/ http://norubicreativemind.wordpress.com/2010/09/05/kreativ-lennek/#comments Sun, 05 Sep 2010 20:45:17 +0000 norubi http://norubicreativemind.wordpress.com/?p=593 ]]> Remélem, igen! Minden esetre Vash blogger ismerősömtől megkaptam a régóta áhított díjat, a nagy becsű Kreatív Blogger Awardot. Nagyon szépen köszönöm, Vash! És hálás vagyok neked a buzdító szavakért is! Mint láthatod, meg lett az eredménye.

Azért is örömteli számomra, hogy díjazott lettem, mert az elmúlt időszakban sokat foglalkoztam a mémeknek nevezett jelenségekkel és ezzel kapcsolatos tapasztalataimat az olvasókkal is szeretném idővel megosztani. Aki nem tudja, mi az a mém, annak előjáróban annyit, hogy a Kreatív Blogger Díj az egy igen látványos megjelenési formája a mémeknek.

Nem szaporítom tovább a szót, inkább eleget teszek kötelezettségemnek, de előre leszögezem, hogy a díjat csak holnap küldöm tovább, ugyanis alaposan végig kell gondolnom, hogy blogger ismerőseim közül ki nem kapott még.

Hét dolog, amit utálhatsz bennem:

1. Lusta vagyok

2. Sokszor vagyok depis

3. Nem vagyok jó véleménnyel az Életről, a Világról és a többi nagybetűs Dologról.

4. Ha szeretek, azt túlzó odaadással teszem.

5. Ha gyűlölök, az meg se látszik rajtam.

6. Senki, soha, semmilyen körülmények között nem tud kihozni a sodromból (lehet próbálkozni)

7. Szépek a szemeim. (állítólag)

És a Kreatív Blogger díjat tőlem a Tiszta Folt blog kapja. Egy buliban egyszer megtetszett egy lány és azóta nem tudok szabadulni a hálójából. Bár messze van tőlem, művei közel hozzák őt… nem csak hozzám, minden olvasóhoz. Hm, gyermekkor.

Remélem, most nem csuklik.

A kellemetlenségekért elnézést kérek! Így alakult az életem.

További jó munkát kívánok az alkotópárosnak!

A KÉPEK ITT TEKINTHETŐK MEG.

Először is új blogok kerülnek hamarosan a Linkek közé… előtte még engedélyüket kérem erre, de addig is ajánlom őket melegen.

Enrawelli Tudástár - MAGUS hírek és érdekességek, rendszerbővítő és világleíró cikkek, valamint friss és teljes kiadványlista. Minden hazai fantasy-rajonsónak, de leginkább a MAGUS-fanoknak ajánlott blog. Az én figyelmemet leginkább azzal keltette fel, hogy folyamatos scriptoriumot rendez, amely segíthet az amatőr írók előrehaladásában. Főleg a zsánerirodalom felé kacsingatóknak ajánlott – Párbeszédek, tájleírások? Régi, szép idők! Én magam hajlandóságot érzek, mind az alkotásra, mind  ablog és a  scriptorium jövőjének figyelemmel kísérésére.

Nemrég Budapesten töltöttem egy hetet és rá kellett jönnöm, hogy Magyarország legnagyobb kisvárosában nem olyan könnyű az élet. Nagy a rohanás és a szenny, a BKV szopás, a Parlament pedig szebb képeslapon. De ha már ott voltam, beteljesítettem egy régi vágyamat és megnéztem végre az Avatart. Most minden részletre kiterjedő kritika következik. Semmi hype, csak a puszta tények

3D,4D,XD

Látlak Téged!

Az első ilyen nagyon fontos tény, hogy én digitális 3D-ben néztem meg a filmet (bármelyik nap, bármelyik moziban megnézhető így), mert az IMAX-ben márciusig elfogyott már minden jegy (pótolni fogom!). A különbség szó szerint szembeötlő, de lássuk részletesebben, mi is ez a 3D-s mizéria mostanság.

A minket körülvevő világot három térdimenzióban és egy idődimenzióban értelmezzük . Ha pusztán a képről beszélünk, amit látunk, akkor a három dimenzió egész egyszerűen egy olyan közeget jelent, ahol az objektumok magasságukkal, szélességükkel és mélységükkel jellemezhetőek. A fizikusok még hozzátesznek ehhez legalább egy dimenziót (az időt), a matematikusok pedig annyit, amennyit akarnak.

A mozifilmek esetében hamar felmerült a 3D-sítés igénye, ma pedig ott tartunk, hogy a leginkább profitorientál, mainstream darabok szinte mind-mind 3D-ben jelennek meg, mert ezt követeli meg a verseny. Ez a látvány-központú zsánerek előretörését eredményezi. Hazánkban több 3D-s technológia használatos  a mozikban és más szórakoztató médiumok területén. A mindenki által ismert, papírszemüveges megoldás  a legegyszerűbb. Ha valaki pénzt adott anno a Kém Kölykök 3D DVD-re, akkor egy csinos, piros és kék lencsékkel felszerelt szemüveget kapott hozzá. Az ilyen technikával készül filmek sajátossága, hogy a 3D-hatás csak a mélységi különbségeknél érvényesül (tehát a z-tengely menét). Igen, ezek azok a filmek, amelyekben mindig  a képünkbe mászik valami biz-basz. Ennek továbbfejlesztett változata az, amit már minden valamire való kommersz-mozi (a kisebbek is!) támogatnak. Más  a szemüveg, szebb a kép – ez a digitális 3D, melynek minősége a film alkotóitól is függ (mint látni fogjuk, az Avatar ebben is példaértékű), hiszen utómunkával jelentősen javítani lehet a térhatású objektumok tisztaságát. Mindezek felett áll a hazánkban csúcsnak tekinthető IMAX 3D, amelyet én még nem tudtam megcsodálni, de nem hagyhatom ki. Persze tudom, hogyan működik a dolog. Képileg az IMAX abban nyújt többet, hog nem csak a mélységi, de a vertikális tengely mentén zajló eseményeket is kezelni tudja (ezért népszerű téma az IMAX dukukban a repülés/sűlyedés). Ehhez hozzájön a gigantikus vászon és a nagy dőlésszögű nézőtér, a “benne vagyok” élmény elérésére. Az Avatar bizony így nyúthatja a legnagyobb élményt.

Meg kell még jegyeznem, hogy az Avatar eredetileg olyan technológiával készült, amely az IMAX 3D-nél is fejlettebb. A tér minden dimenziójában képes kezelni az objektumokat. Azt, hogy ez érvényesül-e a “szimpla” IMAX-ben, egyelőre nem tudom.

Álmodtam egy világot magamnak…

Mintha nyitott szemmel álmodnál - James Cameron

Az Avatar mindenképpen kellemes csalódást, vagy inkább élmény-többletet nyújt az előzetesekhez képest. Alapvetően ugyanis mindvégig egy Star Wars-szerű techno-fantasynak tűnt és bár valóban dominálnak benne a fantasy elemek, a sci-fi rajongók sem panaszkodhatnak, számos érdekes ötlet található a filmben. Kezdjük a Pandorának nevezett bolygóval, ami egy Földünktől távoli, de ahhoz igen hasonló, élő planéta. Ezeket a tudomány földszerű bolygóknak nevezi, utalva rá, hogy akár élet is kialakulhat rajtuk. Az ilyen égitesteknek több fajtája lehetséges (a földszerűség követelményei szerint). Az egészen földszerű planéták mellett akadhatnak, úgynevezett szuperföldek és (igen) az Avatarban látható földszerű hold is elképzelhető. Eddig tehát stimmel a dolog. Később a terepet átveszik a kissé misztikus, valóban fantasyba illő utalások, melyeket azonban végig körülleng a tudomány szele is. Ami azonban a film legnagyobb erőssége (sci-fi ide, fanatsy oda), az a Pandora bolygó felszínének és élővilágának megjelenítése.

…amit álmodni sem mertem

Alig várom a DVD-t a kimaradt szexjelenettel

Én még soha nem láttam olyan filmet, amiben ennyire részletesen lett volna kidolgozva egy komplett világ. Ne feledjük, hogy a Star Wars sorozat is a később “hozzáköltött” “Kiterjesztett Univerzumnak” hála olyan, amilyen – a millió fajával és bolygójával. Bár csak egy bazi nagy őserdőt láthatunk az egész filmben (amit egyébként a bolygó saját rendszerében való elhelyezkedése is magyarázhat), annak élővilága hihetetlen részletességgel lett megjelenítve. Amellett, hogy szürreális kissé, még reálisnak, tudományosan megalapozottnak is nevezhető. És ami miatt ez a film számomra feledhetetlen, az a rengeteg apró ötlet, amelyet csak a szem-füles emberek vesznek észre (vagy pl. azok, akik nem a sztorira figyelnek). A Pandorán minden állat a Földön élő állatok valamelyikéhez hasonló szerepet tölthet be az ökoszisztémában. Bár a csillagászok szívesen mondogatják, hogy egy idegen bolygó idegen lényei egész máshogy nézhetnek ki, valójában a géneken alapulú evolúció szabályai mindenhol ugyanazok (nem állítom, hogy ezt nem szarták le a film alkotói… sőt, állítom, hogy leszarták – csak érdekesség). A bolygón minden állatnak hat végtagja van (ebből egyébként egyenesen következne, hogy a Na’viknak, a bolygó humanoid őslakóinak is hat végtagjuk legyen, de ez kis szépséghiba). Érdemes megfigyelni az tisztavérű Na’vik és a hibridek (a tulajdonképpeni Avatarok) közötti különbséget. A Na’vik arca sokkal macskaszerűbb és végtagjaikon négy-négy ujj található, míg  a hibridekén öt. Emellett meg kell említeni a bolygót átszövő neurális hálózat ötletét (valamint annak Gaia – pontosabban Ei,va – hitvilággal való párhuzamát) és a Pandorán fellelhető igen érdekes geológiai képződményeket. Olyan apró ötletek ezek, amelyek talán nem érdekelnek egy egyszeri moziba járót, egy sci-fi/fantasy-rajnogónak azonban igazán élvezetessé teszik a filmet és elvonják a figyelmet a gyengeségekről. Mert vannak…

Törpökkel táncoló (by Eric Cartman)

A törénet sajnos nem sok szóra érdemes. Sokak szerint tele van klisékkel, szerintem egy azaz EGY darab klisé az egész film. Az interneten megjelent, Pocahontassal való összehasonlítás több, mint találó. Az alkotók valamiért még szükségét is érezték, hogy kihangsúlyozzák a Na’vik és az amerikai indiánok közötti hasonlóságot (az íjak meg a tollak még renben is lennének, de a szürreális lovakat már túlzásnak éreztem), balamint én nem nem tudok szabadulni tőle, hogy a kék bőrű idegenek mennyire hasonlítanak a World of Warcraft Nightelfjeire, de ez már tuti csak véletlen. Végül még a kommandós mozik alap-kliséjét is felhasználták (szerencsére a késsel támadó mecha-ruhás főgonosz ötlete elég vicces). A színészek alakítása olyan, amilyen. Tulajdonképpen B-kategóriás színészek ezek, a Na’vik nagyszerű játéka pedig szerintem inkább az animátoroknak köszönhető, akik szemmel láthatóan rengeteg időt töltöttek az arcjátékok kidolgozásával.

Látlak téged

Nem véletlenül hagytam a végére a látvány kitárgyalását, ez ugyanis azon tulajdonsága  a filmnek, ami nemtől, kortól való tekintet nélkül érdemessé teszi  a megtekintésre (a 16-os korhatárt egy mozi sem tartotta be szerintem – kb. megfelezték volna a nézőszámot). Nagyon fontos, hogy aki hozzám hasonlóan “szimpla” 3D-ben nézi meg először a filmet, az se érezze nyomoréknak magát. A film így is lélegzetelállító. A legtöbb 3D-s alkotással szemben, az Avatarban nem csak három szinten (előtér, háttér, középtér) látták el az objektumokat 3D-s mázzal. Némely jelenetben szinte minden látható tárgy külön rétegét foglalja el a térnek (érdekes, hogy a földi “bevándorlók” környezetében gyakoribb az ilyen jelenet – a súlytalanságot mutató, kezdő képsorok pl. egészen döbbenetesek). Ne szépítsünk, ezt a filmet a látvány adja el elsősorban, másodsorban a kölönleges milliő… és ennyi. A “végítélet” ellenére azonban az Avatar felejthetetlen élmény és hihetetlen szórakozás. A hatásai egyértelműek: újabb és újabb 3D-s filmek (olyanok is amelyeket a bejelentés után kezdtek 3D-síteni), kiélezett nézettségi harc, talán új Star Wars, persze 3D–ben. Japánban egyébként az Avatar 4D(!!)-ben jelent meg – nem csak színes, de szagos is. A nagy térhatás-mizéria hatására Christopher Nolan (Tökéletes trükk, Sötét Lovag) viccelődött a sajtónak: legújabb filmje (az Eredet) legalább 4D-s lesz. Őt ismerve azonban, biztosan a forgatókönyvvel éri el ezt a hatást.

Negatív hatások is lesznek természetesen: az újabb 3D-s alkotások történetei egyre ostobábbak leszek (hiszen nem elvárás egy ilyen filmnél a jó sztori), háttérbe szorulnak a vizuál-orgiát nem kínáló zsánerek és ne feledjük, a művész mozinak egy újabb csapás az, ami nekünk egy életre szóló, felejtehetetlen élmény.  Az ilyen filmek drágábbak is…

De aki látta, az merje azt mondani, hogy nem érte meg!

Korai koncepció

FIGYELEM!!! Linkeket gyűjtök!! Minden Avatarral kapcsolatos, kritika, blogbejegyzés érdekel!!

A közeljövőben feldolgozára kerülő témák:

Stargate Universe, Lost (cikksorozat!), Flashforward – filmismertetők, értekezések

Ultimate Marvel Comics – értekezés a képregények világáról

Mass Effect – minden idők egyik, ha nem A legjobb szerepjátékának kritikája

Mielőtt tovább pörögne a kerék és új cikkel jelentkeznék, most kis kitérővel az elmúlt napok híreit, érdekességeit említem meg, különös figyelemmel a barátok aktivitására és kultúrális hírekre. Mivel – bizonyára észrevettétek – a nagyobb cikkek előkészületei kicsit több időbe kerülnek, mostantól 3-4 naponta egy ilyen összeállítással jelentkezem. Remélem, mindenki talál magának érdekes olvasnivalót.

Először is egy kis blogszemle. Nemrég érdekes cikk jelent meg Barok Eszter blogján azzal kapcsolatban, hogy a különböző társadalmi jelenségeket gyakorta igen érthtetetlen módon lereagáló közvélemény, hogyan viszonyul a “szingliség” témájához, pontosabban, ahhot a tendenciához, hogy egyre inkább kitolódik a családalapítás kezdete. Eszter több okot is feltárt és számos vélemény is érkezett cikkéhez. Alapvetően mindenki egyetértett abban, hogy ez a téma magánügy kellene, legyen és érthetetlen, hogy miért érzik sokan szükségesnek, hogy pellengérre állítsák azokat, akik későn állapodnak meg. Véleményem szerint ez konzervatív, leginkább vallási meggyőződésből fakadó, bosszatóan ellenséges hozzáállás, ami azonban mindaddig jelentéktelen, míg nem válik károssá. Remélem, erre nem kerül sor. El kell fogadnunk, hogy minden társadalmi jelenség mögött ezernyi mozgató, kivlátó ok húzódik meg, és aligha lehet egyszerűen megítélni ezeket. CIKK

Megszálló Tőzike új verssel jelentkezik. Hozza  a régi, lenyűgöző formáját és remélhetőleg egyre sűrűbben száll vállára az ihlet angyala, hiszen, ha valahol, hát ott jó helyen van. VERS

Az 5. faj blogjának látogatottsága nemrég elérte az ezret, így igen sok rendszeres olvasóval büszkélkedhet. Az “ünnepi” posztból kiderül, hogy új és új szavazások várhatóak Csillagkapu témában és a legtöbb látogató nem annyira a Stargate sorozat Universe alcímű sorozatára, mint inkább a korábbi sorozatokat lezáró egész estés filmekre és a készülő számítógépes játékra kíváncsiak. Az eddigi szavazások tanúlsága pedig – ahogy arra majd részletesen is rátérek a következő cikkben – az, hogy az SGU csak némi változás, fejlődés útján vivhatná ki a rajongók tiszteletét maradéktalanul. Ezt természetesen az alkotók is látják és megteszik a megfelelő lépéseket. CIKK

A következő posztok olyan blogokon jelentek meg, melyeket nem látogatok rendszeresen, mindazon által előfordulhat, hogy hamarosan ezek egyike-másika is bekerül a linktáramba.

A Görbetükör című blogon rövid ismertető jelent meg egy “nagyszerű” könyvről, melyet Dr. Robert Vincent Gerard filiozófus és gyógyító látnok (ehm) írt. A neves filozófus és GYÓGYÍTÓ LÁTNOK szerint lelki folyamatok útján meg tudjuk változtatni saját génjeinket. Dr. Gerard igencsak haragudhat a szüleire, ha ilyen jellegű “kutatásokat” végez. A teljesen haszontalan (és nem gyengén ocsmány) kiadvány leginkább arra jó, hogy felmérjük vele a hazai olvasási szokásokat. Az ezoterikus kiadványok hosszú ideje töretlen népszerűsége aggasztó lehet, be legalább részben megmagyarázza a vámpíros-romantikus könyvek kelendőségét. A cikk írója csak utalás szintjén, de egy kalap alá veszi ezt a könyvet a rengeteg evolúció-tagadó munkával, amelyek szintén jól fogynak mostanában. Ha més az “ösi titkokat” boncolgató könyveket is megemlítjük, kész is a kultúrális látlelet. CIKK

A Resistance in Futile! sfblogon nagyszerű kritika olvasható Terry Gilliam legújabb filmjéről a The Imaginarium of Doctor Parnassusról. A cikkből kiderül, hogy nem csak, mint Heath Ledger hattyúdala jelentős a film, de látványát, történetvezetését és mondanivalóját tekintve is csaknem hibátlan. Az összképet csak néhány gyengébb színészi alakítás rontja. Amint megnézem a filmet, én magam is írok róla. Egyelőre megbízom a fenti kritikában. CIKK

Az igen népszerű Könyves blogon olvasható egy kritka Sven Hassel legújabb regényéről. Én magam nagyon élveztem Hassel írásait, amíg be nem töltöttem a 18-at és amíg még 600 Ft-ért lehetett venni, valamelyik B-könyves boltban. Akkor még azt sem tudtam, hogy erősen megkérdőjelezhető a hitelessége a II. Világháború Rambójának, de a cikk erre nagyszerűen rávilágít és az adatlapból még az is kedrült számomra, hogy az új kiadások hozzávetőlegesen ötször annyiba kerülnek, mint amennyit érnek. Bár tudjuk, felét a bolt kapja! Megérdemli. CIKK

Darren Shan

Utolsóként, de nem utolsó sorban említeném meg Xxxalmaxxx blogját, amelyen a vámpírokról olvasható el egy cikk. Olyan népszerű a téma manapság, hogy hamarosan én is kifejtem róla a véleményemet. Xxxalmaxxx egyébként igen fiatal lehet – ez süt a blogjáról – ezért még hitelesebb is az ő nézőpontja. Csakhogy a cikk annyira bugyuta, hogy hihetetlen. Jókat mosolyogtam rajta. A hölgy (mert feltételezem, az) nem érti, mire ez a nagy vámpír-mánia, ha pedig Ő nem érti, akkor senki. Ő a Rémségek cirkusza sorozatot kedveli (Az Alkonyatot nem, erre valamiért külön hansúlyt fektet) és nagyon ügyesen kifejti, hogy a modern vámpír-történetek szakítanak a vérszívók hagyományos megjelenítésével. Hogy miért teszik ezt, arra sajnos nem tér ki. Ezután szabadkozik: “A rémségek cirkusza is megmásítja egy kicsit többeközött, hogy nem a tépőfogukkal szívnak vért.De én megmaradok a régi sztoriknál, hogya  vámpírok a tépőfoguk segítségével szívják a vért és csak éjjel járkálhatnak és, hogy áttudnak alakulni denevérré, hatalmas fekete köpeny meg ienek.” (copy paste az elírásokkal együtt – amelyek engem nem bosszantanak egyébként, majd mást) Ez után Alma rátér  a vámpírmítosz taglalására, amelyet hibátlanul teljesít. Nem gonoszkodni akartam.  Szerintem nagyon aranyos az igyekezet és lesz ez még jobb is. Magát  a blogot nem linkelem be külön, mert eléggé személyes és semmilyen mértékben nem kapcsolódik az Én blogom témájához. A vámpír-téma azonban elég populáris ahhoz, hogy később tüzetesebben is megvizsgáljam.CIKK [nem állom meg, hogy ne tegyek még egy idézetet egy másik, az oldalon található cikkből: "A szerelem egy nagyon erős érzés (női szemszögből), olyan hogy ha amellett a srác mellett állsz nem bírsz nyugtonmaradni és legszívesebben lesmárolnád és ölelnéd." - Tedd meg!:)]

És végül következzék mai dizájncenterünk…

A nem rég bemutatott Asylum stúdió Alexandre Aja hamarosan megjelenő Piranha 3D c. remake-jének hatására új filmmel rukkolt elő, ami a MegaPiranha címet kapta. És a képeket elnézve, valaki nagyon sok kokót szippantott egyszerre.

2009 utolsó napjaiban gondolkodtam el, hogy hogyan tovább. Mit is kellene kezdenem a bloggal? Tulajdonképpen csak sűrűbben kellene frissítenem, és ezt igyekszem is véghez vinni. Kicsit a blog arculatán is változtatnék, de sajnos a jelenlegi kinézetnél én nem találtam jobbat. Ennek elég széles  a szövegteste, nem túl díszes, de hangulatos. Új bemutatkozó szöveget tervezek, amiből az olvasó számára azonnal kiderül, hogy milyen helyen is jár, miről olvashat a blogon. Áttekinthetőbbé tettem a linktárat, egyértelmű kategóriákba soroltam minden linket és most részletesen is bemutatom ezeket az oldalakat, mindegyik megér egy misét ugyanis.

Animés blogok – Bár jómagam nem vagyok fanatikus anime-rajongó, kedvelem a japán rajzfilmeket/képregényeket, így több ilyen témájú blogot és honlapot is rendszeresen látogatok.

Dreams in the Desert – Szárnyaslány blogja. Kakukktojás, valójában nem animés-blog, hanem ego-blog. Szárnyaslánnyal régen ismerkedtem meg egy amatőr irodalmi portálon, de sajnos mára megszakadt a kapcsolatunk. Korábban szép novellákat írt, amik miatt felfigyeltem rá, a blogján azonban viszonylag kevés novella van és utóbbi időben anime-ajánló sem akad. Akit érdekelnek a webes naplók, azok látogassák meg a Dreams in the Desert blogot.

Kayama anime blogja – Az animékkel foglalkozó blogoknak speciális sajátosságaik vannak az anime-fan szubkultúrára jellemző értékelési szempontokkal. Ajánlók és kritikák mellett gyakoriak a szezonális visszatekintők és a következő szezonra tett prognózisok. Ebben a körben elfogadott, hogy a blogger szubjektív megítélése alapján részesít előnyben egyes sorozatokat, míg másokkal nem foglalkozik. Az ilyen blogoknak tipikus  példája Kayama oldala. Én magam élvezettel olvasom az új és új cikkeket. A blog áttekinthető, bár elég kusza kategória-rendszere van.

Leara blogja – Leara animés blogja tulajdonképpen igen hasonló az előzőhöz. Valamivel áttekinthetőbb a cikkek kategorizálása. Lazább koncepcióra épül, ajánlók és kritikák mellett gyakoriak a hírek, érdekességek is és örvendetes, hogy Leara nem csak az animévell, de más médiumokkal (élőszereplős filmekkel, könyvekkel) is foglalkozik.

Inaktív blogok – Bizony sok blog életében eljön az az idő, amikor be kell zárni a kapukat. Más blogok egyszerűen magukra maradnak és a tulajdonos nem foglalkozik velük hosszú ideig. Utóbbiak esetében bármikor megtörténhet a nagy feltámadás, míg előbbiekkel kapcsolatban csak remélhetjük, hogy egyszer visszatérnek. Egy blog akkor is bekerülhet ebbe  a kategóriába, ha az alkotó priváttá teszi, lekódolja azt. Ennek nyílván jó oka van, de akkor sem tudunk vele mit kezdeni. A link kint marad minden esetben, de nem véglegesen.

A világ jobb alsó sarka – Egyik kedvenc blogom volt, mely az új-zélandi kultúráról tudósított rendszeresen. Már elég régen Privát, így bekerült ebbe a kategóriába. Ez nem elmarasztalás, a elzárkózásnak bizonyosan jó okai vannak.

Prüdblogzin – Bár a blog politikai, közéleti témákkal is foglalkozik (ami a legkisebb mértékben sem illesztkedik az Alkotó Szándék profiljába), de elég érdekes beszámolókat tartalmaz szubkultúrális eseményekről. Sajnos amióta én ismerem, nem frissült, így inaktívnak ítéltetett. Reméljük hamar változik  a helyzet.

Entendez – A nagyon tetszetős, és könnyed, szórakoztató cikkeket publikáló blog sajnos bezárt, a régi cikkek elolvasása azonban erősen javallott. Én nagyon kedveltem ezt a kis kultur-blogot.

Irodalom – Ebbe a kategóriába fikciós blogok, blogregények, írói, alkotói oldalak, esetleg írástechnikával foglalkozó blogok kerülnek majd.

Időtlen út – Ez az én fikciós blogom, később még lesz róla szó. Most egyelőre pihen, de már három fejezetét tartalmazza egy igen különös regénynek. Aki kíváncsi rá, mi lakozik a kis beteg lelkemben és még jól is szórakozna, az látogassa meg. Én magam szívből adom át az olvasóknak ezt a blogregényt és szeretettel várom alkotó szellemű egyének jelentkezését.

Láncvilág – Erről a blogregényről már részletesen volt szó, így nem mutatom be újból. Sci-fi blogregény.

Szlobodnik Gábor írói oldala – A Bizonytalanság börtönében írójának saját oldala, hírekkel, novellákkal. Ha minden igaz, Gábor hamarosan novellás kötettel jelentkezik. Bár rég nincs új információ, majd rákérdezek.

Tiszta Folt – Ismerősöm zseniális, művészi, elgondolkodtató blogja. Nagyon nem tudom leírni, milyen ez. Egyszerűen látni kell. Talán hamarosan írok is róla bővebben, mert igazán lenyűgöző. Érzékeny lelkűeknek kötelező.

Megszálló Tőzike - Csodás hölgyismerősöm blogját is bemutattam már. Kreatív ego-blog és alkotói blog egyben. Nagyszerű versek, érdekes gondolatok. Tőzike egy másik blogot is fenntart, később írok is róla. De hogy azt melyik kategóriába sorolom meg, arról még fogalmam sincs.

Vérfarkas – Ez eredetileg egy dark-fantasy blogregény lett volna, de már inaktív és hamarosan át is kerül  a megfelelő kategóriába. Majd megkérdezem Agaver ismerősöm, mivel ügyködik mostanság és miért halt el a Vérfarkas-projekt.

Könyv – Könyves blogok.

Lord Peti könyvnaplója – Több száz könyves blog lehet magyarországon, így sokaknak elege lehet belőle. Én magam szívesen olvasgatok ilyeneket, ami azért furcsa, mert általában kritikák nem befolyásolnak abban, hogy mit olvasok el. Talán magáért a kritika műfajáért vagyok oda. Lord Peti mindent elolvas, így igazán széles olvasói kört érdekelhet. Jellemzőek a populáris, zsáner-regények, de ismeretterjezstő munkákról és filmekről is találunk itt cikket.

Peti Bácsi bizarr kiskönyvtára – Peti Bácsi szigorúbb tematika alapján válogatja vizsgálatainak tárgyát, a “bizarr irodalom” kategóriába tartozó művek listája azonban még mindig elég terjedelmes ahhoz, hogy sokakat érdekeljen. A minőségre finnyásabb olvasóknak ajánlott és nem árt ha nem vagyunk prűdek annyira, hogy egy-egy szitokszó zavarjon minket. Hiába, no… az egészen komoly könyv- és filmkritikákban is megjelenik néha a szar kifejezés. Akármennyire alpári ugyanis, egészen konkrét definíciója van és kevés kifejezőbb szinonímája.

Sci-fi könyvek – Nem a legjobb könyves blog, csak tematikája miatt választottam. Inkább megjelenésekről tájékoztató, informatív blog.

Kultúra – Általánosan a kultúrával foglalkozó blogok. Lehet itt minden. Könyv- és filmkritika, ajánló, hír, érdekesség, de gyakoriak a kultúrális jelenségekről való értekezések, elmélkedések.

Barok Eszter blogja -Régen agyon-dícsértem és semmit nem változott a véleményem. Kiváló érzékkel kiválasztott témákat feldolgozó kultur-blog, profi web-zsurnalizmus. Igen érzékeny a társadalmi jelenségekre, néha talán túlságosan is. Tetszetős, szórakoztató és komoly egybem. Példaértékű blog.

Fekete könyv – Rövid, de velős gondolatok hagyományról és modernségről. Nem árt ha az ember fogékony az elvont gondolkodásra, de nem úgy analizálja a dolgokat, hogy szétszedi őket… kézbevenni, körbeforgatni, érezni – ez a kulcsa a Fekete könyv általl vizsgált világnak.

Helen Bereg oldala – Írói oldal, amatőr alkotói közösség egyben, pályázat-figyeléssel és érdekes, játékokkal. Aki a klasszikus, érzelmes művésziség híve, az itt kellemesen érezheti magát. Semmi destruktív modernség, experimentalizmus, csak ősi, kőbe vésett értékek.

Vash kuckója – Univerzális kultur-blog, az igényesebb fajtából, gyakori szarkasztikus társadalom-kritikával. A cikkekből azért kiviláglik a két alkotó érdeklődési köre, gyakoriak a LOST-váró cikkek és jellemzőek az anime-témába vágó hírek, érdekességek is. Dragon Ball- és Phillip K. Dick-fanok egyaránt jól érezhetik itt magukat.

Mozi/Tv – Egészestés filmek és sorozatok

Az 5. faj – Teljesen önös érdekből raktam ki ezt a blogot, ugyanis nagy Csillagkapu-fan vagyok. Fanyalgóknak jelzem: a következő cikk a Stargate sorozatról fog szólni. Az 5. faj blogon a legújabb és eljövendő epizódokkal kapcsolatos hírek, érdekességek jelennek meg, első kézből!

Művészet – Képzőművészetről szóló blogok, alkotói műhelyek oldalai

Kiss művészeti műhely – A Kiss művészpáros oldaláról is vlt már szó korábban. A hagyományokhoz ragaszkodó, de a meglévő motívumokhoz merészen nyúló alkotók igazán szép kézműves munkái és festményei kapnak itt helyet, valamint érdeklődni lehet a kiállításokkal kapcsolatban.

Hát egyelőre ennyi. A linkek száma idővel gyarapodni fog, de minden új link érkezésekor részletesen is bemutatom majd az adott oldalt. Ha valaki szeretné itt bemutatni saját blogját, akkor szívesen állok a rendelkezésére, persze a blog témájának érintenie kell az Alkotó Szándék koncepcióját. Azok, akik bekerülnek a linktárba, számathatnak rá, hogy tevékenységükre folyamatosan felhívom az olvasók figyelmét. Korábban biztosan sokan észrevették, a BARÁTOK AKTIVITÁSA menüpontot, amely ugyan eltűnt, de hamarosan új formában jelenik majd meg. Ez az oldal tulajdonképpen azért született meg, hogy felhívja a figyelmet a kreatív törekvésekre, az emberekben lakozó Alkotó Szándékra.

—

Következik: 2009-ben a kultikus sci-fi sorozat új generációjával jelentkezetek a Csillagkapu alkotói. A Universe jött, látták, és győzött… eddig legalábbis úgy tűnik.

A Karácsony napjaiban egy poszt várható!

KELLEMES ÜNNEPEKET MINDEN KEDVES LÁTOGATÓNAK!!!