Alkotó Szándék

december 21, 2008

Ünnepi Köszöntő

Filed under: Köszöntő — Címkék: — norubi @ 6:26 du.

mxmas

cooltext408247223

ai-yori-aoshi-santa

MINDEN KEDVES OLVASÓMNAK KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG, ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNOK!

az ünnepek alatt nem várható új cikk

december 19, 2008

Goa trance/Psytrance – hippi zene nem Hair-fanoknak

Filed under: Egyéb — Címkék: , , — norubi @ 9:15 de.

The Synthetic Dream Foundation – Formless Beasts

Tryon – Paranormal

Necropsycho – Worldzirre

—————————————-

A goatrance kialakulásának kezdetei az 1990-es évekre tehetőek, ám a kultúra sokkal messzebbre nyúlik vissza az időben, pontosan az 1960-as évek végére. Ekkoriban a „hippikorszak” gyermekei Woodstock után azt a gondolatot próbálták továbbépíteni, hogy a természettel harmóniában élve folytassák azt a megkezdett életformát, melyet Woodstock elindított („Make Love, not War!”). Goa, India egy tengerparti állama lett a kalandvágyók és rocksztárok egyik fő célpontja, ahol keresték azt a szabadságot, melyet Woodstock adott. Az 1980-as évekig szépen virágzó kommunák alakultak ki Goán, melyek a saját szabályaik szerint, és a nyugati életmódtól teljesen eltérően éltek. Sokan azonban nem bírták ezt a fajta életstílust, és így csak kevesen maradtak ott. Azonban az 1990-es évek elején beköszöntött Goán is az elektronikus forradalom (acid), melyet az ott lakók azonnal a magukévá tettek, és továbbfejlesztettek saját szájuk íze szerint. A korszak nagy alkotásait (Yello, Talking Heads) egy San Franciscóban élő guru, Goa Gil szerettette meg az ottlakókkal, és ezekhez hozzátéve a népi, indiai folklorisztikus hatásokat, az akkoriban hódító detroit technót, industrialt, new wave-et, és az 1970-es évek pszichedelikus hangzásait létrehozták a goatrance-et, melynek előfutárai a Killing Joke és a Front242 voltak.

A goatrance, mint szó inkább szinonímaként használatos, mivel manapság a psychedelic trance-et használják a stílus megnevezéseként. Egy háromjegyű számot is szoktak azonosítójaként használni: 604 – G = 6, O = 0, A = 4 . A psytrance/goatrance az 1990-es években lett önálló stílusnévként „regisztrálva”.

A goatrance jellemző jegyei

  • A zenék ritmusa alapvetően 4/4
  • Szélsőséges ütemhatárok között mozog: 135-150 BPM (lehetnek ennél lassabb, vagy gyorsabb zenék is)
  • A zenék furcsa, pszichedelikus hangokból, „agycsavaró” és „utaztató” témákból, rengeteg ritmikai elemből és effektekből épülnek fel.
  • Az alapok leginkább kemény hangzású felező, vagy „guruló” basszusvonalra, 4/4-es ütős lábdobokra épülnek.
  • A régebbi goatranceben domináns szerepet játszottak a nem európai skálákon írt keletiesebb dallamok, manapság a goa/psy zenékben inkább az egyszerűbb, de jobban megragadó és különleges hangzású témákra építenek.

forrás: Wikipedia

december 13, 2008

Blogajánló 2008. december – Kiwi-kultúra, Tündérmese, Könyvbemutató… avagy mire jó a címkeszörf? (TELJES!!!)

Filed under: Webkult — Címkék: , , , , , — norubi @ 12:34 du.

CM2008. (nem is tudom, talán) szeptembere óta vezetem ezt a kis blogot és minél több lehettőséget (statisztika, blogszörf, címkeszörf) ismerek meg, annál inkább úgy gondolom, hogy szégyenteljes lépés volt tőlem amatőrként regisztrálnom a wordpressre. No de nem is akarom én megváltani a Világot. Egyszerűen csak egy kisebb közösséget szeretnék összehozni, akiknek esetleg van némi köze az irodalomhoz és a kultúrához, akik szívesen olvasnak ezzel kapcsolatban cikkeket, elemzéseket. Sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez a blog olyan legyen, amilyennek a legelején képzeltem.  Ez az oldal profi vagy amatőr, kezdő  írókról és alkotásaikról, filmekről, könyvekről, általában művészetről és kultúráról szól, azok részére, akik talán maguk is írnak, alkotnak, művészkednek, részt vesznek a kultúrális életben, vagy esetleg csak érdeklődnek. És az oldal mindenek előtt (és nem félek ezt bevallani) rólam szól,hiszen minden cikk az én látásmódomat tükrözi.

No de miért is kezdtem a blogszolgáltató által kínált lehetőségek megemlítésével? No igen… a címkeszörölés. Itt tulajdonképpen arról lenne szó, hogy megjelölsz egy-két (és ennyi bizony bőven elég) kulcsszót (nálam ezek egyelőre: könyv és irodalom) és folyamatosan megkapod más blogok, ezen kulcsszavakat (inkább tárgyszó vagy tag) megjelölő posztjait. Az így kapott cikkek között szörfözgetve, érdekes ismeretekre bukkanhatunk. Én kapásból három nagyon jó cikket (ezzel együtt három érdekes blogot) találtam, melyeket most egyenként be  is mutatok olvasóimnak.

Kiwi-irodalom

Blog: http://rightlowerpole.wordpress.com/

Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 2000 km-re fekszik. A legközelebbi szárazföld délen az Antarktisz, északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek, és Tonga. Hivatalos nyelve az angol és a maori.

A blog, amelyre ráleltem, nem első sorban irodalommal, kultúrával, művészettel foglalkozik, hanem mindennel, ami újzélanddal kapcsolatos. Politikával, közélettel, aktualitásokkal. 17.000 Km távolságból tudósít a szigetország mindennapjairól. Indult azonban egy cikksorozat a blogom, amely kimondottan a kiwi-irodalomról (új-zélandi irodalom) érteketzik, felsorolva a legnevesebb alkotókat és alkotásokat. Némelyik mű, nálunk is beszerezhető, olvasható, de természetesen soknak igen alaposan utána kell járni. A kiwi-irodalom nagykövetei című cikksorozatban 30 irodalmi mérföldkővel ismerkedhetünk meg. Nem csak alkotásokkal és alkotókkal, de irodalmi irányzatokkal és díjakkal kapcsolatban is fontos ismereteket szerezhetünk. Könyvtárosoknak kötelező – kiváló szakdolgozati téma lehet.)

Az újzélandi kultúráról egyébként nekem Witi Ihimaera regénye, a Bálnalovas jut szembe, melyből igazán jó film is készült és amely jó ideje a polcomon díszeleg. Egyszer biztosan bemutatom az olvasóimnak, mert igazán érdekes, szép alkotásról van szó.

A Bálnalovas c. film posztere - a film Witi Ihimaera regényéből készültA Bálnalovas c. film posztere – a film Witi Ihimaera regényéből készült

Minden, ami MI vagyunk…

blog: http://entendez.wordpress.com/

“Az entendez… az a hely, ahol ajánlunk, kritizálunk, véleményezünk, ötletelünk, kreatívkodunk, tanácsolunk, válaszolunk, nevetünk és dühöngünk. veled együtt.”

Meril szavaiból még akármire is gondolhatunk, legfőbbképp arra, hogy ez is egy a sok mindennes kultur-blog közül. Itt jártam, ezt láttam, ezt ajánlom, ez kritizálom… pont, mint az én blogom. És mégis jobb, mint  a hasonszőrű blogok (mint az enyém). Igazán széles ltókörrel megáldott, a kultúra minden területében járatos blogger színes, szagos, tutti-frutti ízű blogja. Minden posztjából sugárzik, hogy élni jó… akkor is, ha nehéz. Jó néha elkalandozni olyan helyekre, amelyek nem oylan ridegek, mint a valóság tájai. Fantázia-világokban barangolva sem szabad elfelednünk azonban, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Ismernünk kell világunk eseményeit, folyamatait.

Legyen szó akár egy különleges lengyel művészfilmről, egy nagyszerű gyermekkönyvről (A hegyek tündére – ezzel a cikkel kapcsolatban fedeztem fel a blogot) vagy akár a Battle Royal-ról, Meril blogján mind-mind helyet kap egy-egy posztban. Rövidke cikkek sorozatában a blog gazdag, színes látképét nyújtja a kultúrának, legyen az pop-, art-, vagy akármilyen kultúra.

A blog leginkább rólunk, emberekről szól. Mindenről, ami MI vagyunk. Elég csak kiemelnem az Ourstyle sorozatot, amelyben járókelőkről készült “divatfotókat” csodálhatunk meg. Az vagy, amit felveszel… Örökbecsű bölcsesség, de nem szabad elfelejtenünk egy percre sem: egy mosoly is öltöztet.

És azt hiszem épp ezért olyan megnyugtató számomra ezen drága blog olvasása:  sokat javít a hangulatomon, mert színesnek láttatja azt a világot, amelyet én sokszor szürkének látok.

A Hegyek tündére mesekönyv - az erről szóló cikk, megtallható a fenti blogon

A Hegyek tündére mesekönyv - az erről szóló cikk, megtallható a fenti blogon

A Császárnő új ruhája…

blog: http://www.barok.try.hu/

Nem titkolom, hogy kedvenc blogom következik.:) Az okokat is elmondanám, de elég unalmas lenne felsorolni őket és a legfontosabbakra úgyis rájön maga az olvasó, ha végigpásztázza tekintetével a cikket. Barok Eszter blogja mindenes blog. Mintha több blog lenne egyben – és valóban. Nem véletlenül hagytam utoljára a bemutatását. Ennek az átböngészése kívánta a legnagyobb elmélyültséget és odaadást… Na jó, elég  a hízelgésből, lássunk száraz tényket.

Barok Eszter polihisztor, művész, kultur-arc, party-arc, istennő… Az utóbbit leszámítva a többit még akármilyen emberekre rá lehet mondani (utóbbit csak fiatal, csinos lányokra szoktuk haverral). De Eszter nem akármilyen ember… Nagyon sokszínű egyéniség, igazi tehetség több tekintetben is. A blog bemutatása emberes feladat… egy emberes igaz, de az ember, akiről szó van, nagyon szereti a rövid, egyszerű megoldásokat. Milyen jó, hogy az Eszter’s Offtopic c. blog tetején szép menüsor segít a tájékozódásban.

Csinos hölgyünk író. Nem mondom, hogy amatőr író, majd később látjátok, miért. Iroda-lom gyűjtőnév alatt, számos novellát elolvashatunk. Igazán érdekes írások, későbbi posztok egyikében kitérek rá külön is. Nem nevezném lomnak ezt a kis gyüjteményt. Értékes irodalmi alkotások ezek, mindenképpen megérdemlik az olvasó kitüntetett figyelmét. “Mindenkinek van, csak egyes emberek kevésbé látványos dolgokhoz értenek ösztönösen, félreérthetetlenül és szenvedéllyel.” – Irja a hölgy a tehetségről. Engem ugyan meg nem győz róla, hogy a takarítás nem robot-meló, mégis nagyon  értékes gondolatok ezek… tessenek átböngészni őket. Régi írások is olvashatóak az oldalon az írónő korai munkásságából.

A hölgy ott van mindenhol, ahol a kultúra is. Például Európai Moziszemléről cikkezik. Le is húzza a Zuhanórepülést… ejnye-bejnye… utóbbi idők legjobb magyar közönségfilmje, csillogó gyöngyszerm a gagyi vígjáték-dömpingben. De hát igaz, mi igaz… minden relatív és vitatkozni sem mernék egy ilyne nívók kritikával. Az örökké égető “közszolgálati vs. kereskedelmi”-problémáról is van egy cikk, igen jó látkép a hazai televíziózásról. Én nem nézek TV-t.

Hölgyünk esszéíró is… legalábbis ír esszéket. Bocsájtson meg a drága olvasó, de még nem leltem rá, az esszék megnyitásához szükséges jelszóhoz… pedig ott van ám az oldalon valahol. Röstellem nagyon. Nekem kapásból az Online média c. írás kecsegtető. Megszerzem azt a csodás vezetéknevet mindenképpen.

Na de most jön az igazán elismerésre méltú teljesítmény. Barok Úrhölgy ugyebár ír… nem amatőr szintem. Egy barátnőjével közös könyvet remekeltek, mely kiadásra is került. Szép képek láthatóak oldalon, a könyvbemutatóról.

Mara – a regény főhőse, egy huszas éveit taposó fiatal lány, – különös utat választ, hogy „szabad” legyen: luxusprostituáltként dolgozik Svájcban, majd egy lehetetlennek tűnő szerelmet követ egy idegen, északi országba.

A tipikusan itt-és-most történet nem csupán Mara ellentmondásokkal és intellektuális kalandokkal tarkított életét mutatja be saját naplóbejegyzésein, egy titokzatos narrátor szemszögén és egy következetesen (csak zárójeles és kurzív mondatokban) beszélő cinikus voyeur megjegyzésein keresztül, hanem egy árnyalt, spirituális útról is számot ad.

A történetben a szingliregényekre jellemező karakterek fejlődéstörténete helyett egy jóval összetettebb képet kapunk az emberi identitás alapkérdéseiről, az egyén és a közösség kapcsolatáról: talán ilyesmi lenne az Állítsátok meg Terézanyut! némi erotikával, mágikus realizmussal és ţepeneag-i önreflexív valóságkeveréssel nyakon öntve. Közben a csillogó night club-on és a Gucci-öltönyös üzletembereken túl mélyen járunk az undergroundban is, hiszen a kerettörténetet sajátos külsőségeivel, karakteres figuráival és zenei világával a dark-goth szubkultúra szolgáltatja.

Nincs hagyományos értelemben vett happy end sem: a katarzist nem feltétlenül a cél elérése, hanem maga az út adja. Az, amit az ember „boldogságként” és „beteljesülésként” él meg, nem mindig egyezik mások vagy a saját elvárasaival. A szárnyalásban pedig néha megsérülnek a szárnyak – hiszen csak a madarak repülnek első osztályon.
Sajnos nem jöttem még rá, hol szerezhetem be a művet, de mindenképpen utánajárok. Igazán érdekes és igényes alkotásról van szó. A blogon több részlet is olvasható belőle, persze spoiler-veszély nélkül.

Eszter fényképez (tényleg polihisztor!)… igaz, nem profi szinten. A goth/wave/industrial zenei érdeklődésű hölgy sok képet kíszít bulikról, haverokrol. Szebbnél szebb goth-lányokat csodálhat meg az unalmas, semmilyen nőkbe belefáradt férfi-szem. De tájképek is vannak szépszámmal meg koncertképek… kell a szemnek a táplálék.

Van itt még sok-sok minden. Hogy azért tisztán lássuk, nem akárkiről van szó, a hölgy szép nyomtatványok bemutatásával tömjénezi magát, nagyon helyesen és jogosan. Full-jeles szakdoga (ez mondjuk gáz… csak vicceltem!) a Komlósi Oktatási Stúdió média-díja, ugyanezen intézmény jeles bizonyítványa (na ez most már tényleg…), meg ilyenek sorra… Ehh, én kettesnek is örülök, na… nem szégyen az azért. Hüpp

Hallgathatunk még az oldalon zenéket… de minek is folytassam. Így kell k inéznie egy mindenes blognak. Ha nem a menüben szörfözünk, már akkor is gazdag anyagot olvashatunk át. Könyvismertetők, rendezvénybemutatók, interjúk hírességekkel (és nem kell mondanom, nem Győzikével)… Minden-minden. És igen, ez egy én-blog is részben. Eszter a hétköznapok eseményeit, a hirtelen felmerülő gondolatokat is igényesen, élvezetesen tálalja. Megosztja velünk gondolatait az élet nagy dolgairól és ha úgy adódik még új, szexi ruhaszerzeményét is engedi megcsodálni.

Nagyszerű, tartalmas blog, egy rendkívül szines egyéniséggel megáldott, tehetséges hölgytől… Köszönöm, hogy olvashatom.

A Csak a madarak c. regény - a könyv bemutatójáról szóló képes összeállitás kapcsán fedeztem meg Barok Eszter nagyszerű blogját

A Csak a madarak c. regény - a könyv bemutatójáról szóló képes összeállítás kapcsán fedeztem fel Barok Eszter nagyszerű blogját

——–

Hát több, mint három nap huzavona után végre befejeztem ezt az igen tartalmasra sikeredett postot. Idén nem lesz hasonló. Az értékeket nem mérik bő kezekkel.

Olvassátok rendszeresen élvezettel és szeretettel az ajánlott blogokat. És ha jobb dolgotok nincs, engem is szeressetek picit. 😛

Norubi

december 8, 2008

Élet a Marson – A Vörös Bolygó meghódítása

Filed under: DYSTOPIA — Címkék: , , , — norubi @ 4:47 du.

Kedves Látogatók!

Mint azt korábban ígértem, egy kis összeállítással kedveskedem azoknak, akik esetleg készülnének az Élet a Marson irodalmi és szépművészeti pályázatra (lásd: korábbi postok egyike). Nem elsősorban a Mars-kutatásról lesz itt szó, hanem inkább arról, hogy miként kerülhetett a Mars bolygó az irodalmi és a filmes fikciók célkeresztjébe.

Természetesen, ami leginkább megmozgatja  a fantáziát, az a marsi élet lehetősége. Először az 1800-as évek vége felé vetették fel, bizonyos “Mars-csatornák” felfedezése okán, hogy a Marson értelmes élet honol. Ezt a felfedezést (1877) Schiaparelli nevéhez kötik, holott Ő még nem beszélt csatornákról, csak azt közölte  a tudományos körökkel, hogy párhuzamos vonalakat fedezett fel a bolygó felszínén. Percival Lowell, amerikai csillagász vetette fel ezzel kapcsolatban, hogy a felfedezett vonalak csatornahálózatok. Azaz a Marson intelligens élet nyomaira bukkantak. Ma már tudjuk, hogy Schiapirelli csak haluzott. Így jár, aki órákat bambulja az eget.

A következő bazi nagy baloon-hoaxra a hetvenes évek közepéig várni kellett. Addig senki nem vitatta, hogy intelligens életnek nyoma sincs a Marson (kivéve bizonyos köröket, akik kontaktoknak nevezték magukat és végighazudták a XX.századot a hippi mozgalom megjelenésétől gyakorlatilag napjainkig). A Viking (tulajdonképpen az első igazán sikeres mars-szonda) 1976-os felvételein bizony egy majomszerű, de értelmesnek tűnő humanoid arca néz fel ránk, naiv földlakókra. Az a kép igen impozáns, bejárta a világot és jól is néz ki. Én  a pólómra is ráraknám. Aztán ez a lufi tulajdonképpen a mai napig nem pukkant ki, csak már keveseket érdekel. A gyenge minőségű felvételt újabbak és újabbak követték. Mindegyiket támadták  a fanatikusok, mondván: ez az egész csak a kormány(USA) eltussoló-hadjárata. Azért  a legújabb műholdas topográfiák már egész jól bemutatják a Mars-arc, a “város” és “piramisok” térségét (Sydonia-régió), azaz a nagy büdös semmit. Legutóbb valami majomtetemet találtak vagy mit, de ki tudja ezt már követni.

Komolyabb tudósok inkább az élet primitívebb létformáit keresik a Mars bolygó felszínén és az alatt. Az exobiológia (xenobiológia meg aminek még hívják…) igen komoly kutatásokat végez ezzel kapcsolatban… itt, a Földön. Mert nekünk más összehasonlítási alapunk nincs.

Mielőtt ábrándozni kezdünk  a marsi élet felfedezéséről, tudnunk kell, hogy szomszédunk nem kifejezetten kedvel minket. Eleve nehéz megközelíteni. 26 havonta van igen baráti közelségben a Földhöz, mindössze 80 millió km-nyire. Ekkor lehet elérni, máskor nem. Évekig tart az út… egészen pontosan 12 évig. Szóval nem piskóta lenne egy emberes mars-misszió. Eleve azt sem tudjuk, hogy egy élőlény ki bírna-e ennyit. Szóval pár majmot még oda kell küldenünk.

De térjünk rá, nagy kérdésünkre: Miért olyan vonzó a Mars a könyvekben, filmekben?

Egyrészt a megannyi legenda miatt bekerült a pop-kulturális köztudatba. A Mars-arc például szerepel a Mars mentőakció című filmben, mint egy intelligens idegen társadalom nyoma. A Totall Recall (Tökéletes emlékmás) című akció-sci-fiben az egyik Mars-pramist szemlélhetjük meg, holott az alapjául szolgáló Phillip K. Dick novellában szó sincs ilyesmiről. Kommersz filmeken kívül nemigen találunk mást a Mars-sal kapcsolatos filmlajstromban. A Mars mentőakció a Gömb (Michael Chrickton) és a Kapcsolat (Carl Sagan) nyomán haladó kontaktus-sci-fi, míg a Total Recall ostoba akció-sci-fi a rosszabbik fajtából. A Dick-mű történetét teljesen kifacsarva, a Mars-legendáriummal összekutyulva tálalja – színes, szagos, de pocsék ízű darab. A Vörös Bolygó érdektelen tucat-sci-fi. Az alkotóknak a tengernyi űrhajós-giccs mellett még volt pofájuk a 2001-Űrodüsszeia, megkergül MI-motívumát is lekoppintani, egy HAL-nél lényegesen vagányabb robot-kutyával prezentálva.

A ős-klasszikus sc-fi irodalomban a Mars volt az űrutazók elsődleges célpontja, közelsége miatt és azért, mert a legnagyobb koponyák is elképzelhetőnek tartották, hogy értelmes életet hordoz magán. H. G. Wells Világok harca című rendkívül meghatározó művében, a hódító idegenek a Marsról jönnek. Aztán minél többet tudtunk meg a Naprendszerről, annál messzebb tolódott az idegenek otthona. A Mars halott – ezt a tényt mindenkinek el kellett fogadnia. De még ma is felvetik sokan a lehetőségét, hogy ez talán nem mindig volt így. A legismertebb modernkori fikciókban is fellelhető ez az elképzelés. Ray Bradbury klasszikusában (Mersbéli krónikák) a Mars-halott felszínén zajló eseményket, egykor ott élt civilizáció szelleme lengi körül. A modern sci-fiben a Mars bolygót kiábrándultság veszi körül. Vagy egykor tündöklő, élettől pezsgő, de ma már halott planétaként mutatják be, vagy egyszerűen mint kietlen, élettelen pusztaságot. Egy valamiben azonban minden jövővízió megegyezik: a Mars-bolygó a földi űrkutatás elsődleges célpontja kell legyen. Vagy azért, mert az lesz második otthonunk. Vagy pusztán, mert közel van és nem valószínű, hogy ebben az évszázadban távolabbi égitestet látogathatunk meg.

Akárhogy is közelítjük meg a Mars-témakört, tudnunk kell, hogy szomszédos planétánk korántsem vár minket tárt karokkal. De közelsége és megannyi rejtélye miatt könnyedén megmozgathatja a kreatív elméket. Milyen lesz az élet  a Marson, ha már benépesítettük azt? Milyen rögös úton jutunk el odáig? Mit jelent majd az utókornak a Mars-bolygó? És a Mars későbbi lakosainak valyon mit jelent majd a Föld – ez a parányi, apró sziget, az univerzum roppant tengerén?

Sok szeretettel adom át ezt a kis munkát, a blog olvasóinak!

Norubi

Az ott egy majom... ellenvetés nincs!

Az ott egy majom... ellenvetés nincs!

december 7, 2008

Hangulatos sci-fi jazz…

Filed under: Egyéb — Címkék: , , , , — norubi @ 9:17 de.

Bár a kommentek között is megtalálható az előző postnál, de itt azzonnal elérhető.

Reakciós Béci barátom ajánlotta figyelmembe ezt a letölthető/meghallgatható zeneszámot, mely egy igen ügyes jazz-szerzemény a Star Wars hangulatában.

Az “Ez a divat” együttes “Jedi Jazz Roxx” promója.

Ez a divat-Jedi Jazz Roxx

Ez a divat-Jedi Jazz Roxx

És a link, amelyen elérhető:

http://www.sfportal.hu/zeneletoltes-eza-divat-jedi-jazz-roxx.scifi

Működteti a WordPress.com.