Alkotó Szándék

január 29, 2009

„Hangzavart”? – Azt!

“…Földre hullt

pohár fölcsattanó

szitok-szavát, fűrész foga közé szorult

reszelő sikongató

jaját tanulja hegedű

s éneklő gége – ne legyen béke…”

Amint a cím, úgy a fenti versrészlet is Illyés Gyula Bartók című verséből van. Nincs különösebb köze a cikk témájához, a fenti pár sort azonban ideillőnek találtam. Hangzavarról lesz ugyanis szó… Kísérleti (zaj)zenékről, melyek élvezetéhez és tiszteletéhez kell ugyan egy speciális ízlésvilág, de remélhetőleg minden olvasó van olyan nyitott, hogy ne rettenjen vissza az alább bemutatott előadók, együttesek megismerésétől. Habókos, fiatal zenészek és kiváló zenei géniuszok egyaránt játszanak ilyen zenéket és egyik tábort sem szabad elítélni.

Egy jóbarátom mondja mindig: Attól, hogy nem értenek meg, még nem vagy művész.

Hozzáteszem: Ha megértenek, akkor igen valószínű, hogy nem vagy művész.

Rolo Tomassi

http://www.myspace.com/rolotomassi

A Rolo Tomassi banda székhelye Sheffield (Anglia), nevüket a Rollo Tomassi nevű karakterről kapták, amely az L.A. Confidential c. filmben szerepelt. Az együttes 2005-ben alapult és szintetizátor alapú, technikás kísérleti zenét, egészen pontosan spazzcore-t játszanak. A spazzcore, más néven powerviolence a hardcore punk nyers, disszonáns alműfaja – közeli rokonságban áll a trashcore-ral és a grindcore-ral. A Rolo Tomassi gyakran használ 8 bites hangeffekteket zeneszámaiban, így valamelyest az egyre népszerűbb nintendocore stílussal is rokonítható.

Iwrestlethebearonce

http://www.myspace.com/iwrestledabearonce

Erről  bandáról nem tudok túl sokat, de valami bitang-jó! Saját bevallásuk szerint a hagyományos metal és a grindcore-t keverik, a zeneszámokat megszakítva könnyen emészthető, jól hangzó zenei betétekkel. (egri haveroknak mondom: olyan, mintha a szabadbölcsész Orsi grindcore-t énekelne) Munkálkodásuk eredménye egy piszok-hangulatos stíluskavalkád, szigorúan komolytalan. A Krysta nevű fiatal hölgy úgy üvölt és visít benne (néha torzítóval megtámogatva), hogy azt öröm hallgatni.

Hanni Kohl

http://www.myspace.com/xhannelorekohlx

A fiatal zajzenészekből álló német együttes a death metalt a manapság igen népszerű populáris máfajjal, az indie-vel keveri, mindezt megspékelve elektronikus hagzással és némi szintizéssel. Kaotikus jellege ellenére igen fogyasztható. Lágy, pop-os részei sajnos eléggé “kisfiúsak”, a zúzás azonban (a computeres hangzásnak köszönhetően) mélyről jövő, igen nyers és kemény, néhol grindos.

Hát ennyi lett volna kis összeállításom, melyben (bevallom) az általam legjobban kedvelt kísérleti, káoszzenéket mutattam be. A blogon többször is lesz szó ilyen zenékről és más stílusok is bemutatásra kerülnek majd.Addig is jó szemezgetést.

Végül még három együttes, aminek érdemes utánanézni:

Iamerror (nintendocore/electro)   www.myspace.com/iamerror

Greezminh (hardcore/electro)   www.myspace.com/greezminh

Open Eyes Elysia (experimental metal/visual) A Cancer Dancer című szám szövegére tessék odafigyelni nagyon alaposan!!! (kommentben várom, hogy ki ismerte fel először! :P)   www.myspace.com/openeyeselysia


január 25, 2009

All Night, Every Day (Mid-kult rendezőzsenik… 1. rész – M. Night Shyamalan)

Filed under: Alkotó — Címkék: , , , , , , — norubi @ 12:11 du.

Nem volt könnyű az évkezdés, de itt vagyok, ragyogok – ha kopott fénnyel is…

Az új év első igazi posztjában egy kis értekezést nyújtok át a kedves (és köztudottan nyájas) olvasónak, melyben nagy sikerű mid-kult rendezőket mutatok be… olyan nevekkel foglalkozom majd, mint M. Night Shyamalan, Shristopher Nolan, Gillermo del Toro (később remélhetőleg Terry Gilliam).

Azokról a filmrendezőkről fogok értekezni, amelyek a Hollywood-i pezsgéstől távol kezdték meg karrierjüket, majd beszippantotta őket az álomgyár, ám ők mindig megőrizték egyéni filmes stílusukat, saját hangjukat. Bevallom, épp első vizsgálati alanyom a kakukktojás a névsorban, hiszen Shyamalan bár indiai származású, szülei már a hatvanas években az Egyesült Államokba költöztek – maga a rendező összesen vagy hat hónapot töltött Indiában (legelső hat hónapját az életében, szóval nem sok mindenre emlékezhet). Filmes karrierjére tehát elsősorban a fősodorbeli USA-filmek hatottak, ám mégis képes volt kialakítani egy egyéni hangnemet. Vonzódik a misztikumokhoz és a természetfelettihez, valamint a hit kérdéséhez… mindez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy szülei indiai származásuk okán fogékonyak voltak a spirituális témákra és fiukat is ebben a szellemben nevelték. Az ilyen témák iránti érdeklődése, valamint az amerikai mozi által a filmes stílusára gyakorolt hatásnak köszönhető, hogy Shyamalant joggal tekinthetjük mid-kult rendezőnek.
Legelső filmjét valószínűleg nem sokan látták, még a rendező rajongói közül sem. A Praying with Anger (1992) szakai sikert aratott, mint első film (Amerikai Filmintézet “legjobb első filmes rendezés” díja), ám nem tette közismertté a rendezőt. Következő alkotása a Nyitott szemmel (1998) című, kedves, családi film volt. Egy évvel később készítette el azt a filmet, amellyel egycsapásra az amerikai filmművészet élvonalába került. A Hatodik érzék több nagyszabású díjat hozott a konyhájára (díjlista alul). Neve azóta fogalom és kiváló márkanév, utóbbi két, viszonylagos bukása ellenére is.

De miért is olyan egyedi Shyamalan  stílusa? Miért lehet az, hogy utóbbi két munkájának alacsony színvonala ellenére is sokan várják még újabb és újabb alkotásait. A rendező (és forgatókönyvíró – nagyon fontos!) minden filmjében elhelyez egy fontos erkölcsi tanúságot, mondanivalót (mint látni fogjuk, gyakorlatilag minden filmjében ugyanaz ez a mondanivaló), melyet aztán kettős álcával fed el. Egyrészt műfaji leplet használ, másrészt minden filmjét körbelengi a természetfeletti köde. Nem szabad ezeket az eszközöket másodlagosnak tekintenünk a mondanivalóval szemben – különösen annak tudatában, hogy több művénél ezek az “álcahálók” külön jelentést hordoznak. Bogozzuk ki most a kusza hálót, lássuk, miről is van itt szó!

A műfaji lepel megszövéséhez közkedvelt, kommersz műfajokat használ – alapjaiban minden filmje ezen műfajok stílusjegyeiből táplálkozik. A Hatodik érzék kísértet-sztori, a Sebezhetetlen szuperhős-film, a Jelek inváziós-sci-fi, a Falu (ha valaki nem ért egyet, szívesen kifejtem neki!) virtuális valóság-disztópia/utópia, a Lány a vízben mesefilm/fantasy, az Esemény zombi-film (ezt is megmagyarázom, ha kell)… A gépezetben gyömöszölt stíluselemeket azonban könyörtelenül összemixeli a rendező, így gyakran a felismerhetetlenségig hígítja sokszor látott, előre gyártott készítményeket. Ezért aztán a fenti műfajok rajongói gyakran csalódnak Shyamalan filmjeiben, ám helytelen a több helyről vett stíluselemek tükrében vizsgálni ezeket a filmeket. Mint ahogy helytelen, az közkedvelt természetfölötti-thriller meghatározással illetni őket. Annak ellenére is, hogy (mint írtam fentebb) a történeteket körüllengi a természetfeletti köde. Ez a köd nem egy komplex szerkesztési folyamat eredménye, egyszerűen a rendező téma iránti vonzódásából és hitéből fakad. A rejtett mondanivalót leszámítva, ez a legszemélyesebb momentuma a filmjeinek, bár sajnos a természetfeletti elemek gyakran áldozatul esnek a műfaji elvárásoknak. A Jelekben sajnos a földönkívüliek inváziója témakörbe nem sok személyességet sajtolt bele a rendező, a a hit kérdésének felvetésével kompenzálta ezt.

A misztikus, természetfeletti jelenségeknek van egy másik nagyon fontos szerepe is (azon túl, hogy elfedi a központ mondanivalót): a feszültségkeltés, melynek a rendező szintén nagymestere. Bár eszközei lassan amortizálódnak (sajnos a rendezőnek nem erőssége a változó igényekre való reagálás – ez addig nem volt baj, amíg a thriller-színtéren ő diktálta az iramot), még mindig képes borzongató perceket okozni, kevésbé jó filmjeiben is.

A Shyamalan-opuszok legfontosabb eleme a mondanivaló, melyet a rendező (legutóbbi iszonyatos melléfogását leszámítva) szépen elrejt a néző szeme elől. Ennek a mondanivalónak mindig egy dolog áll a középpontjában: a család. Shyamalan szívvel-lélekkel hisz a családi egység hatalmában. Szerinte ez az egység egy “abnormális” családban is megtartható. Az ilyen “abnormális” (mert csonka vagy széthullóban lévő) családokat a filmekben a természetfeletti fenyegetés kovácsolja eggyé, azaz a normális családmodellt követővé. A Hatodik érzékben alapból két csonka családot kapunk. A pszichológus, akinek egy tragédia (jó régen volt már a film, de akkor sem írom le a végét:) ) miatt elhidegül a kapcsolata a feleségével, a végső felismerés során jön rá, hogy mi volt az alapvető baj a párkapcsolatával. A kisfiút (aki a halottakat látja) egyedül neveli az anyja. Kettejük kapcsolata szintén kiüresedőnem van, ám végül (amikor az anya megtudja a fia titkát) a családi egység újra helyreállni látszik. A Sebezhetetlen főszereplőjének házassága szintén válságba kerül, ráadásul fia kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani, hogy édesapja van olyan különleges, hogy felnézhessen rá. Amikor a férfi elfogadja a képességeit, legalább fiával javul a kapcsolata és házassága is megmenekülni látszik. A Jelekben szintén csonka családot kapunk. Itt a földönkívüli invázió csak katalizátora a családi egység helyreállásának, kell hozzá egy másik, sokkal fontosabb tényező: a hit (a jelek sci-finek iszonyatos, thrillernek átlagos, lélektani és családi filmdrámának elsőrangú). A Faluban egy kisebb közösség családi tragédiái elől menekülve létrehoz egy látszólag tökéletes nagycsaládot, melynek összetartásához azonban hazugság és megfélemlítés kell. A Lány a vízben lakóközösségét (mint egy nagy családot) a mesebeli lány érkezése kovácsolja össze.  Az Eseményben Shyamalan a családdal és kisközösségekkel kapcsolatos mondanivalót először rávetíti egy egész társadalomra, sőt, az élővilágra, de később leszűkíti azt egy tipikus családmodellre (apa, anya és kisgyerek – még ha valójában nem is egy család, de veszélyhelyzetben akként tartanak össze). Mindezt azonban olyan ügyetlenül teszi, hogy az érthetetlen. Kb. a film felénél a főhős kiszopja a kisujjából a misztikus események mögött logikát (holott a film elején még ő prédikált, hogy “több van égen és földön…blablabla”), ezután a nézőben leesik a családdal kapcsolatos mondanivaló is és innentől fölösleges továbbnézni a filmet. Minden érdeme (öngyilkossági jelenetek, Romero-képidézetek, szép képek) ellenére az Esemény mérhetetlenül ostoba film.

Amit még Shyamalan munkáiról tudni kell, hogy a házi operatőre nagyszerű munkát végez minden esetben. Gyakoriak azok a képek, maikor a szereplőket messziről mutatja  a kamera (a táj körbeöleli az alakokat, így még átérezhetőbb azok elhagyatottsága). Ilyenkor amúgy is suttogó hangjuk még halkabb. A szívekből jönnek a szavak…

Utóbbi két filmjének gyenge színvonala ellenére Shyamalan még mindig az egyik legjobb rendezőnek számít. Remélem kis összeállításommal sikerült kedvet csinálnom a filmjei megnézésére. Egyedi látásmódjuk, szép történetük mindenkinek okozhatnak jó élményeket. Én feltétlen híve vagyok a rendezőnek é nagyon várom új filmjét. Annak ellenére, hogy a legutóbbiban kissé csalódtam.

Ne feledjük:

A tehetség nem vész el…

…és remélhetőleg át sem alakul.

M. Night Shyamalan filmográfia

Az esemény (2008) rendező, forgatókönyvíró, producer

Lány a vízben (2006) rendező, forgatókönyvíró, producer

A falu (2004) rendező, író, producer

Jelek (2002) rendező, forgatókönyvíró, producer

A sebezhetetlen (2000) rendező, forgatókönyvíró, producer

Hatodik érzék (1999) rendező, forgatókönyvíró
Oscar-díj (2000) – Legjobb rendező jelölés
Oscar-díj (2000) – Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés
Golden Globe díj (2000) – Legjobb forgatókönyv jelölés

Stuart Little, kisegér (1999) forgatókönyvíró

Nyitott szemmel (1998) rendező, író

Praying with Anger (1992) rendező, színész, forgatókönyvíró, producer

M. Night Shyamalan az Esemény forgatásán...

M. Night Shyamalan az Esemény forgatásán...

——————————————————————————

A következő poszt nem a Mid-kult rendezősenik folytatása lesz, hogy meglegyen a változatosság… mostantól igyekszem 1-2 naponta frissíteni a blogot, ahogy a régi szép időkben.:)

január 4, 2009

Új év – 2009

Filed under: Egyéb — Címkék: , — norubi @ 10:14 de.

búék

Kedves Olvasók!

Először is sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek, aki valaha ellátogatott erre az oldalra!

Mivel is kezdhetném az idei első posztot, mint a 2008-as év összegzésével. Szerencsére nincs nehéz dolgom, hiszen a blog 2008. szeptembere óta üzemel. A kezdés igen gyatra volt, hiszen egy élménybeszámolón kívül nem sok minden volt fent a blogon. Úgy éreztem (mert éreztették velem…. irgumburgum), hogy az egész fölösleges, nem jó semmire. Aztán néhány barátom tanácsára hallgatva mégis folytattam a blogot, eleinte csak pályázati felhívásokkal. Az igazán nagy áttörést a nagy blogajánló hozta meg. Három ihazán érdekes bloggerrel ismerkedtem meg, és őket az olvasóimnak is bemutattam. Amint látni fogjuk, hihetetlen mértékben fellendült a blog olvasottsága. Ezt főleg az említett bloggereknek köszönhetem. És annak az igen gyatra reklámkampánynak is, amit különböző fórumokon végeztem:)

De mindez a statisztikákból is jól leszűrhető.

A látogatások száma napi bontásban

A látogatások száma napi bontásban

Ez az, ami a legkevesebbet mond. A csúnya cikk-cakk állandó ingadozást jelez. Bár érdemes megfigyelni a nagy csúcsokat, melyeknek hála a blog látogatottsága átlagosan napi 20-25 körüli. Fontos megjegyezni, hogy attól, hogy valaki ellátogat az oldalra, még nem biztos, hogy bármit el is olvas. Ezeket a hitvány alakokat nem lehet kiszűrni, de azért biztos vagyok benne, hogy nem ők vannak túlsúlyban.:)

A látogatások száma heti felosztásban

A látogatások száma heti felosztásban

Ez a diagram azért érdekes, mert jól megfigyelhető rajta a hullámvölgy, amit a honlap teljes elhanyagolása okozott. És azután a fellendülés, mely főként az új, nagyrabecsült bloggerismerőseimnek köszönhető. Az utolsó heti adat (57 megtekintés) mára átlagosnak mondható egy héten.

A látogatások száma havi bontásban

A látogatások száma havi bontásban

A blog teljes pályafutását havi felosztásban bemutató diagrammon jól látszik… nos minden, aminek látszania kell. Az első hónapban a száz fölötti látogatás evidens, minden új blog megkapja a wordpress rendszerben. Egy hónapig sikerült tartanom (bár nem tettem érte semmit) ezt az eredményt, majd a blog hanyagolásának köszönhetően a novemberi hónapban már csak szégyenletes, 10 látogatást produkáltam (ezt nagyon köszönöm régi é egyben mindenkori barátaimnak). Ezután következett a dicső december, amelynek során összesen 364 látogatóm volt.

Hogy miért írtam le mindezt? Dicsekedni akarok? Ugyan dehogy! 370 ltogató nem sok, egyáltalán nem sok. Ami miatt fontosnak tartottam a statisztika bemutatását az az a tény, hogy én a blog megalkotásakor elhatároztam, hogy 5-6 állandó olvasó nekem bőven elég ahhoz, hogy folytassam. Ezt az elvárást önmagammal szemben már bőven túl teljesítettem.

Szóval 2009-ben is folytatódik a blog. Hamarosan például egy nagyon kedves, alkotó barátom bemutatásával.

Köszönöm minden látogatónak, hogy érdeklődésével élteti ezt a kis projektet!!

2009

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.