Alkotó Szándék

július 4, 2009

Álarc mögött a Hős – Brian Michael Bendis Marvel-disztópiája

Filed under: Képregény — Címkék: , , , , , — norubi @ 10:58 de.

Brian Michael Bendis

Brian Michael Bendis

A klasszikus amerikai szuperhősök azért bújtak álarc mögé, hogy lényük és tevékenységük szimbolikus voltát hagsúlyozzák. Később a maszk a sérülékeny civil alteregó elfedésére és megvédésére szolgált – ezt az önző motivációt az olyan überpatrióta hősikonok, mint Amerika Kapitány vagy Vasember nem is vállalhatták ezért a nyílvánosság elé léptek. Brian Michael Bendis a szimbolikus hősök szerepét kérdőjelezi meg úgy, hogy megválaszol egy egyszerű kérdést: Vajon az álarc mögött rejtezik a hős, vagy maga az álarc az?

Az amerikai comics gyakori negatív megítélésének a legfőbb oka egy alapvetően hibás szemlélet, amely a képregényt a ponyva irodalomhoz hasonlítja. Ez a látásmód azért helytelen, mert a  kommersz képregény sohasem a kommersz regényhez, hanem egy másik vizuális médiumhoz, a kommersz filmhez állt közel és ez különösen a modern kori képregényekre igaz. Az sem igaz, hogy gyerekes a műfaj, hiszen már  a kezdetettkor a felnőtt korosztályt célozta meg, majd később egy újabb nemzedék felnövekvésével váltott fiataloknak szóló hangnemre (jellemző azonban, hogy az új generáció nem volt olyan szűk látókörű, mint elődei és a propaganda hangnemet felváltotta  a kissé árnyaltabb gondolkodás, részben a vietnámi háború, másrészt a faji egyenjogúsági törekvések hatására – az emancipáció viszont már  a propagandisztikus időszakban téma volt). A comics új gyermekkorának a 2001. szeptember 11-i terrotámadás vetett véget és hozta meg a műfaj második felnőttkorát.

Pókember elkésett

Pókember elkésett

A Ground Zero felett magába roskadó Pókember képe fejezi ki legjobban a poszt-911-es hőskeresés és a klasszikus hőskép felülértékelésének igényét a képregény-kultúrában. Pókember elkésett, de a United 93 utasai szuper képességek nélkül is mentették a menthetőt. Az amerikai képregény legnagyobb erénye, hogy a leggyorsabb reagálású médiumok közé tartozik. Játszódjanak bár az űrben, vagy sosemvolt földi helyszíneken a  történetek, mindig az aktuális társadalmi jelenségekre reflektálnak rekordgyorsasággal. Egyzserűen hangzik, de kevés ilyen szórakoztató médium van.

A hősi szerep felülértékelésére irányuló alkotói törekvés leginkább az stilizált, szimbolikus hőskaraktereket érintette és ennek a folyamatnak Brian Michael Bendis (révén az Avengers széria nagy jelenkori alkotója) nagy úttörője. Ahhoz hogy végre témára térhessek (mert bizony még messze vagyok attól – bocsesz), a laikus olvasókkal is meg kell értetnem a Marvel képregények egyik legfontosabb sajátosságát: az univerzum- és mítoszteremtést. A kettő összefügg, sőt ugyanaz. Azt kell látnunk, hogy minden Marvel képregény különálló történetet mesél el, más-más főszereplővel a középpontban. Ugyanakkor a különböző szuperhős-történeteket az alkotók igyekeznek egy univerzumba rendezni. Miközben Pókember a maga magánéleti problémáival igyekszik megküzdeni, addig Amerika Kapitány önös érdekeket sutba vágva terroristákat agyal. A közös univerzum lehetővé teszi a crossover-eket, amelyekben kettő vagy több ismert és közkedvelt hős közös kalandja olvasható. De az egy univerzumba való tartozásnak a  legfontosabb jellemzője, hogy a különböző történeteken időről-időre végigfutnak úgynevezett krízishelyzetek, amelyek számos címre hatással vannak. Ezeknek a epikus méretű történeteknek nagyon fontos funkciója, hogy felfrissítsék, esetenkén újragondolják a hagyományos történeteket, a Marvel univerzum erőviszonyait (itt jegyzem meg, hogy amit eddig leírtam – a neveket leszámítva- az utolsó betűig igaz a DC képregényeinek univerzumára is). Emellett fontos megjegyezni, hogy a krízishelyzet kialakulása minden esetben jelzi, hogy az adott időszakban (évadban, ha így jobb) melyik cím és melyik alkotó domináns a képregényiparban. Esetünkben a választás, nagyon helyesen, Brian Michael Bendis-re esett.

Dark Avengers - élén Iron Patriottal

Dark Avengers - élén Iron Patriottal

Bár a krízishelyzetekben nem minden alkotónak kell részt vállalnia (a Fantasztikus 4-es írója pl. kimarad az egészből, de említhetném a Thort is), de számos gyengülő címnek (pl. az Amazing Spider-Man) még jót is tesz a felfrissülés. Brian Michael Bendis azonban egészen extrém módon alakította át a Marvel világát azzal, hogy szétzilálta minden idők legnépszerűbb és a legtöbb klasszikus szimbolikával felruházott szzuperhőst magába foglaló hőscsapatát, az Avengerst (Bosszú Angyalai – szerintem pár olvasómnak kezd kellemetlen lenni a cikk… sajnálom őket, de ez is kultúra). A csapat egy földönkívüli invázíót követően (külön cikk lehetne annak a krízishelyzetnek a kielemzése, hiszen az is számos társadalmi refleksziót tartalmaz) szétszéledt és ha ez még nem lenne elég, Norman Osborn (Zöld Manó – minden idők egyik legemblematikusabb szupergonosza) vette át a világmegmentő szervezet irányítását. Gyilkosokat, bűnözőket kért fel, hogy személyesítsék meg a team korábbi, kultikus alakjait. Így megszületett a Dark Avengers és ezzel a Dark Reign saga.

Brian Michael Bendig korunk egyik legjobb Marvel-akotója, aki azonban önálló íróként nem túl kiemelkedő. A Marvel berkeiben viszont nagyon fontos címeket vezényel le, pl. az Ultimate Marvel univerzumában az ő nevéhez fűződik a z Ultimate Spider-Man és később az Ultimate X-men is. Bendis kiváló érzékkel vette  észre, hogy az olvasók igénylik a klasszikus hős karakterek, de leginkább a körülöttük lévő szimbolika felülbírálását. Bendis nem kevesebbet állít, mint hogy a hős csupán egy maszk és tevékenységét könnyen lehet világmegmentésnek álcázni akkor is, ha sokkal önösebb érdekek húzódnak mögötte. Érdemes áttekinteni a Dark Avengers csapatot. Nem terhelem azonban a kedves olvasót részletekkel. A ényeg az, hogy igazán veszélyes bűnözők öltötték magukra a klasszikus hősök gúnyáját (egy példa mégis: Venom, Pókember nagy elllenfele ezúttal – konszolidáltabb külsőt magára öltve – magát Pókembet személyesíti meg). Igazán szimpatikus egyébként a felállás, koránt sem visszataszítóak a karakterek. A leginkább a csapat vezetője, Norman Osborn karaktere fejezi ki a Dark Reign koncepcióját. Ő ugyanis Iron Patriot néven tulajdonképpen Vasember és Amerika Kapitány ( az überpatrióta triumvirtus tagjai, Nick Fury mellett) keresztezése, két lábon járó Union Jack és modern kereszteslovag. Emellett szociopata gyilkos és világuralomra törő terrorista. Érdemes még megemlíteni a Sentry nevű karaktert, aki tulajdonképpen Superman Marvel univerzumbéli megfelelője. Sentry igazi világmegmentő. Legyőzhetetlen szuperhős, aki egy mesterséges intelligencia segítségével rangsorolja a különbözá katasztrófahelyzeteket és másodpercre pontosan ér el az adott helyszínekre. Ugyanakkor Sentry súlyosan bomlott személyiség, állandóai viaskodik a void-nak nevezett sötét  énjével. Érdekes még Sentry és a Norman Osborn között húzódó kapcsolat. Ügyes manipuláció révén ugyanis az egykori übergonosz Zöld Manó irányítása alá vonja a tudathasadásos Sentry-t, aki így a totális hatalomátvétel legfőbb eszköze lesz.

A Dark Reign képregények (bár nem mindegyik kiemelkedő) üde színfoltot jelentenek a kortárs, kommersz képregényiparban. A Dar Avenger sorozat különösen jól sikerült darab, Bendis remekműve. Az eddig öt részből álló sorozatra non-lineáris történetvezetés, pergő akció, kiváló karakterábrázolás és gyönyörű képi világ jellmező. Aki soha nem olvasott még ilyen képregényt, az valószínűleg nem fog megbékélni a harsány színekkel, a modoros szövegekkel. A képregényeket könyed szórakozásnak tartók viszont azon lepődhetnek meg, hogy a Dark Reign képregények egy része igen erőszakos. Például a Dark Reig-Hawk Eye spinoff-ban a Sólyomszem gúnyáját magra öltő, közveszélyes bérgyilkos, Bullseye egy tollal kiszúrja a tőle autogrammot kérő hölgy szemét, a Dark Avengerben (ami még a kevésbé vulgáris és erőszakos címek egyike) Sentry letépi a Morgan LeFey nevű hölgy szép fejét (mondjuk megérdemli a büdös ribanc). A Dark Reign képregények, de főleg a Bendis nevével fémjelzett Dar Avengers nagy erénye, hogy rávilágítanak a hős-kultusz visszásságaira – egy olyan társadalmat mutat be, amelynek hétköznapi halandói (azaz mi) ügyem manipuláció hatására kegyetlen gyilkosokat fogadnak el, mint hősöket. Igazi Marvel-dzisztópia ez, mely rámutat a heroikus szibólumok és az azokat kitaláló emberek gyengeségeire. Mi sem mutatja ezt jobban, mint Iron Patriot – ez a Union Jack-be öltözött kereszteslovag, aki a világmegmentő larca mögött a világuralomra tör – miközben a klasszikus patrióta hősikon, Amerika Kapitány a történetek jelenében halott. Kissé didaktikus, túl egyértelmű utalás… de hát pont ezért szeretjük az amerikai comicsot (mármint MI, akik tényleg szeretjük), mert egy fantasztikus mesevilágon keresztül mutatja meg nekünk, kik vagyunk. És egy vietnámi fegyveres konfliktus valamint két torony leomlása kellett hozzá, hogy a negatív tendenciákat se fedjék el előlünk.

wiki

A fenti wiki-címen olvasható egy lista, a Dark Reign-hez kapcsolódó címekről. Lehet szemezgetni. De leginkább a Dark Avengers eddigi öt részét ajánlom, amelyeket azonban legálisan csak dombornyomásos kártya birtokában lehet beszerezni. Ez van.

Sentry-az Őrszem – magyar nyelven olvasható képregények

Feldolgozás alatt álló hasonló témák:

Hazai Marvel-körkép

Ultimate Marvel Comics

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.