Alkotó Szándék

május 4, 2009

Csavart golyó Oroszországból (Mid-kult rendezőzsenik 2. rész – Timur Bekmambetov)

Filed under: Alkotó — Címkék: , , , — norubi @ 11:33 de.

Timur Bekmambetov orosz-kazah származású filmrendező, leginkább a 2004-es Éjszakai őrség és a 2006-os Nappali őrség című filmekről ismert.

Timur Nuruakhitovich Bekmambetov-ként született 1961. június 25-én Guryevben (akkori Szovjet Unio, ma Atryau, Karahsztán).  Apja , Nuruakhit Bekmambetov, egy helyi energetikai cég menedzsere volt,  anyja, Mira Bogoslavskaya pedig újságíróként dolgozott (kíváncsi vagyok mennyire lehetett jó ezekben a munkakörökben dolgozni akkoriban a Szoviet Uniúban). 17 évesen, 1978-ban Moszkvába utazott.  1978 és 1980 között a Moszkvai Energetikai Intézet-nél tanult, de már akkor is jobban érdekelte a művészet és a filmezés.  Végül elbocsájtották az iskolából  és olyan művészek körébe került, mint Anatoli Zverev (orosz művész, a non-komformista mozgalom oszlopos tagja és az Orosz Expressionizmus egyik alapítója a 60-as években) és Oskar Rabin (orosz expresszionista festő). Ez után 1982 és 1987 között a Tashkent Theatrical Art Institute égisze alatt festészetet tanult, és 1987-ben színház- és filmművészetből diplomázott.  ’87 és ’88 között  aVörös Hadsereg tüzérségében szolgált. Nagyon megérinthették a hazafias eszmék, mert nem sokkal később már az “Ilkhom” Dráma Színháznál és az Uzbek Film Stúdiónál dolgozott díszlettervezőként. 1989-től reklámrendezőként tevékenykedett. 1992-ben debütált először, mint rendező/forgatókönyv író a  Peshavarskiy vals (1994-ben jelent meg végül) c. háborús filmmel, amely a szovjet-afgán háborús konfliktust dolgozta fel. Európában számos díjat nyert.  1992 és 1997 között 18 reklámot készített egy orosz bank részére és ezzel kiérdemelte a legjobb fiatal rendező 1997 titulust az Orosz Filmakadémiától.  1999-ben megalapította saját filmes cégét, Bazelevs Production néven.

Éjszakai őrgég

"hősei koszos, lezüllött alakok" - Éjszakai őrség

Pályafutásában a nagy áttörést a népszerű orosz dark-fantasy regényfolyam alapján készült Nochnoy dozor (Éjszakai őrség – 2004)  és a  Dnevnoy dozor (Nappali őrség – 2006) c. filmek jelentették, amelyeket 2003 és 2005 között rendezett.  Mindkét film nemzetközi kasszasiker lett és számost díjat és elismerést bezsebelt.  A harmadik rész (Alkonyati őrség) 2009-re van bejelentve, idei megjelenése azonban kétséges. Timur Bekmambetov 2005 óta Hollywoodban dolgozik. Igazi mid-kult rendező, aki kiválóan alkalmazkodott a nyugati elvárásokhoz, ugyanakkor nem adta fel szerzői egyéniségét. Olyannyira sikeres lett a tengeren túl, hogy az amerikai comics-kultúra egyik ikonikus címét képező, Wanted című Mark Millar képregény filmes adaptációját is rábízták.

Wanted - Angelina Jolie

"poén elejétől a végéig" - Wanted

Hogy mitől is olyan különleges a stílusa? Sokan úgy vélik, hogy a rendező csak a klasszikus amerikai akció-filmeket és a Mátrixot nyúlja. Gyakran sajnos a róla szóló cikkek is ezen a véleményen vannak, holott ez felszínes ítélet. Való igaz, hogy Bakmambetov kiváló érzékkel használja ki a nyugati pop-kultúra elvárásait a látvány-filmekkel kapcsolatban, így előszeretettel alkalmaz olyan vizuális elemeket, melyket látva minden mozinézőnek elindul a nyálelválasztása. A rendező azonban nem csak átveszi, de “megcsavarja”, a saját képére formálja azokat. Két Őrség-filmje azért jelentős (és jelentősebb, mint a teljesen Hollywoodi Wanted), mert a “nyugatias” képi elemek mellett a hamisítatlan moszkvai milliő is visszaköszön. Az Őrség-filmek hősei koszos, lezüllött alakok, akik ha nem éppen vért, akkor vodkát vedelnek, ha nem az emberiség sorsán, akkor a saját nyomorúságos életükön keseregnek. A klasszikus fantasy-klisék kifigurázása ugyan leginkább a regény érdeme, mégis mintha ez is Bekmambetovnak találtatott volna ki. Bekmambetov a modern számítógépes technika vívmányait nem arra használja fel, hogy a reális környezet élethű szimulációját adja (mint sajnos az sok nyugati háborús és akció filmre jellemző) és nem is fiktív objektumokba és “teremtményekbe” kíván életet lehelni (mint rengeteg fantasy és csi-fi filmben). Filmjeiben a CG objektumok gyakorlatilag minden esetben a szerzői stílus kiszolgálását szolgálják. Bekmambetov alkotásainak fontos stílusjegye, hogy a szándékosan gyors történetfolyás dramaturgiai és (ami fontos!) vizuális fordulatokkal tarkított legyen. Ezek a fordulatok mindig váratlanul törnek a nézőre, aki erre a saját személyiségének megfelelően reagál (meghökken vagy röhög, teljesen mindegy – a csavart golyó célba talált). Ezért fordulhatott elő, hogy a kevés dramaturgia fordulattal operáló Wanted sok kritikus fanyalgása ellenére bombasztikus anyagi siker lehetett pusztán az által, hogy váratlan, meghökkentő képi játékok egész sorát vonultatja fel. A Wanted egyébként történetileg is érdekes: a film poén az elejétől a végéig – egy másfél órás humoros anekdota. Vizuálisan egészen absztrakt alkotás – a megcsavart, lassítot pisztolygolyó a szerzői stílus szummázata. Hibaként felróhatnánk, hogy a film semmennyire sem érzékeny a valós társadalmi jelenségekre (holott az elején még a Harcosok klubját is megidézi), pedig ez egy képregény-adaptációtól elvárható lenne. Nem mentség természetesen, hogy a szerzőnek elve nem volt szándékában társadalomrajzot és – kritikát belevinni a forgatókönyvbe és az sem mentség, hogy maga a képregény is csak “tetszeleg” a vizuális tanmese szerepében (fontos megjegyezni, hogy Mark Millar képregénye bár klasszikus, valójában másod vonalbeli alkotás). A kortárs amerikai képregény az egyik legérzékenyebb médium szociálisan és bár a képregényfilmek általában nem képesek ezt a tulajdonságát átörökíteni, Bekmambetovtól a kiváló Őrség-filmek után ez mégis elvárható lett volna. Az talán mentségére szolgálhat, hogy végletekig stilizált karakterekkel kellett dolgoznia.

függőleges autókázás -Black lightning

"függőleges autókázás" -Black lightning

Akárhogy is nézzük, Bekmambetov beírta magán a modern közönségfilm történetébe. Neve jól hangzik Hollywoodban, olyannyira, hogy brandname-ként is eladható. Most épp a nagyszerűnek ígérkező, 9 című animációs filmhez adta nevét Tim Burton társaságában. Dícséretes, hogy Hollywoody munkája mellett figyelmet szentel az orosz feltörekvő fiatal filmeseknek is. Producerként pénzeli a Black Nightening c. fantasy/sci-fi opust, melyben pár fiatal egy repülő autóval kalandozik a városban. Bekmambetov filmjeiben nagy szerepe van az autóknak, általában mindig vizuális gegek tárgyát képezik. Gondoljunk csak a Nappali őrség függőleges autókázására vagy a Wanted több, fizikai törvényeket semmibe vevő autós jelenetére.

Fontos még megjegyezni, hogy Timur Bekmambetov munkássága elindított valamit oroszországban. Egészen pontosan igény támadt nagyköltségvetéső, képileg igényes alkotások leforgatására és forgalmazására. Ha azt hisszuk, hogy ebből Mátrix-klónok születnek csak, akkor nagyon tévedünk. Nemrég jelentették be, hogy a kultklasszis Sztrugackij fívérek (Sztalker, Reggeli az árokparton, Fogadó a halott alpinistához) egyik kevésbé ismert, komoly sci-fi regényéből nagy költségvetésű filmadaptáció készül, Inhabited Island (Lakott sziget) címmel.

9

imdb

március 3, 2009

Kiss Ervin és Kiss Ráhel művészete

Filed under: Alkotó — Címkék: , , , , , , — norubi @ 7:39 de.

CMNem sok idő telt el Megszálló Tőzike bemutatása óta, máris újabb alkotói profilrajzot adok át olvasóimnak, ezúttal két művész bemutatásával. Különbség a Tori-cikkhez viszonyítva, hogy ezúttal alig ismerem a szóban forgó két művészt. Munkáikra, pontosabban alkotói blogjukra, itt bukkantam rá, a korábban már bemutatott címkeszörfözés módszerrel.

A Kiss Művészeti Műhely 1996-ban kezdte működését.   A képzőművészet területén festészettel, grafikával, szobrászattal, a kézművességen belül kerámiával foglalkoznak. Kiss Ráhel és Kiss Ervin munkái közös műhelyben készülnek és közös gondolatmenet mentén haladnak. Visszanyúlnak  a hagyományos, népi motívumokhoz, de mindenkor szem előtt tartják az alkotói szabadságot, így modern elemeket is használnak.

Kiss Ráhel grafikáin az erdő fái ágaikkal, mint agysejtek csápjai, összefonódnak. Minden mindennel kapcsolatban van, az áthatolhatatlan vadon, a természet örök érvényű rendjét sugározza. A fák szürreális hálózatot alkotnak, gyökerük, nem a földbe fúródnak, összenőnek azzal, egyek vele.

Más képeken nyomasztó, de gyönyörű, fekete szecesszió… Tökéletes női testeket fonnak körbe erővonalak, növénymintázatok.

A művésznő kerámia-munkái hol antik, hol afrikai törzsi, máskor magyar népi stílusokat idéznek. Egyik legérdekesebb szobra a Férfi-Nő szobor… absztrakt Jin és Jang, őskettősség.

Kiss Ervin grafikái karcos, nyomasztó képek. A művész kegyetlen vonalakkal metszi ki a fehér lapból az alakokat. Nincs túlmagyarázás, nincs vezérfonál. Sötét impressziói, szürreális álomjelenetei épp oly elgondolkodtatóak, mint szétzilált, színes rajza.

Magyarországon több helyütt megtekinthetőek munkáik és nem régen egy internetes oldal is szolgál az érdeklődők tájékoztatásául, galériákkal, elérhetőségekkel.  Mindenkinek nagy szívvel ajánlom  a figyelmébe ezt az igazán igényes művészeti műhelyt.

http://kissrahel.wordpress.com/

kiss

február 10, 2009

Megszálló Tőzike (Leucojum pervasor)

Filed under: Alkotó — norubi @ 2:56 du.

CMEgy korábbi posztban írtam egy Császárnőről és annak új ruhájáról, egy másik birodalom, másfajta társadalmában Királynő uralkodik. Ez a Királynő egy virág – a címben is megnevezett Megszálló Tőzike.  Ez a világ ritkaságszámba megy, konkrétan egy van belőle az egész világon, ezért (és még sok más miatt is) eszmei értéke felbecsülhetetlen.

A blog azonban nem foglalkozik botanikával, de a Megszálló Tőzike általában emberi alakban jelenik meg. Iylenkor Torinak hívják… és Tori alkot. Verseket, meséket, novellákat, blogbejegyzéseket ír, rajzol, énekel. Virágszírmait a papírra hullajtja és azok ott betűkké válnak. Leginkább amatőr irodalmi munkásságáról lesz itt szó.

Versei és meséi első olvasatra a gyermekirodalomhoz állnak közel, ám néha igen mély, felnőtt érzések nyílvánulnak meg bennük. Olyanok ezek a művek, mint maga Tori. Általában sugárzóak, mindig gyönyörűek, néha szomorúak, utóbbi időben fülig szerelmesek. Jellemző rájuk továbbá a természet tisztelete és szeretete, gyermeki játékosság, könnyed szenvedély. Sok művéből sugárzik az animizmus – világában nem csak a fáknak, az állatoknak, de a vízcseppeknek és egyéb, rideg, materialista világunkban élettelennek tartott dolgoknak is lelke van, a szó legszorosabb értelmében. Tori animátor… lelket ad a dolgoknak, életet ad nekik. Érzései, benyomásai, élményei szép történetekként jelennek meg végtelen fantáziájában. Néha elvágyódás érezhető szép soraiban. Elvágyódik arra a helyre, ahol ő Királynő lehet. tudja jól, hogy ez a cím Őt bőven megilleti, de néha azért éreztetni kell vele. Az a legcsodálatosabb Tori műveiben, hogy hatásukra nem csak hinni kezdünk a csodákban, de azt is elfogadjuk, hogy velünk is történhetnek. Persze  a csodákat szilánkokra törheti az emberi gyarlóság és erre Tori figyelmeztet minket. Blog-bejegyzéseiben az egyszerű, hétköznapi (és hozzá teszem: sok esetben SAJNÁLATOSAN hétköznapi)  történésekben is meglátja, ha nem is  a csodát, de a csodákat megölő butasággal és rosszindulattal való szembesítés lehetőségét is. A lehetőséget a tanításra. Mert azzal senki sem vitatkozhat, hogy mindannyiunknak rengeteget kell még tanulnia.

Tori egy amatőr irodalmi portál sűrű, sekély posványát elhagyva tért át a blogírásra, azaz megtalált egy oyan írói felületet, ami immár csak az ővé és nem kell megosztania tehetségtelen, ostoba emberekkel. Ő nem használna ilyen kemény szavakat, de én is arról a helyről jöttem és bár semmi bajom, az említett portál szerkesztőivel, örülök annak, hogy Tori immár saját alkotói blogot ír. És büszke vagyok rá, hogy olvasóimnak bemutathatom ezt a rendkívül tehetséges, nagyszerű embert… vagyis virágot.

Megszálló Tőzikét, a virágok királynőjét.

http://aventorin.wordpress.com/

Tőzike... igaz, nem Megszálló, hanem Nyári

Tőzike... igaz, nem Megszálló, hanem Nyári

január 25, 2009

All Night, Every Day (Mid-kult rendezőzsenik… 1. rész – M. Night Shyamalan)

Filed under: Alkotó — Címkék: , , , , , , — norubi @ 12:11 du.

Nem volt könnyű az évkezdés, de itt vagyok, ragyogok – ha kopott fénnyel is…

Az új év első igazi posztjában egy kis értekezést nyújtok át a kedves (és köztudottan nyájas) olvasónak, melyben nagy sikerű mid-kult rendezőket mutatok be… olyan nevekkel foglalkozom majd, mint M. Night Shyamalan, Shristopher Nolan, Gillermo del Toro (később remélhetőleg Terry Gilliam).

Azokról a filmrendezőkről fogok értekezni, amelyek a Hollywood-i pezsgéstől távol kezdték meg karrierjüket, majd beszippantotta őket az álomgyár, ám ők mindig megőrizték egyéni filmes stílusukat, saját hangjukat. Bevallom, épp első vizsgálati alanyom a kakukktojás a névsorban, hiszen Shyamalan bár indiai származású, szülei már a hatvanas években az Egyesült Államokba költöztek – maga a rendező összesen vagy hat hónapot töltött Indiában (legelső hat hónapját az életében, szóval nem sok mindenre emlékezhet). Filmes karrierjére tehát elsősorban a fősodorbeli USA-filmek hatottak, ám mégis képes volt kialakítani egy egyéni hangnemet. Vonzódik a misztikumokhoz és a természetfelettihez, valamint a hit kérdéséhez… mindez nyilvánvalóan annak köszönhető, hogy szülei indiai származásuk okán fogékonyak voltak a spirituális témákra és fiukat is ebben a szellemben nevelték. Az ilyen témák iránti érdeklődése, valamint az amerikai mozi által a filmes stílusára gyakorolt hatásnak köszönhető, hogy Shyamalant joggal tekinthetjük mid-kult rendezőnek.
Legelső filmjét valószínűleg nem sokan látták, még a rendező rajongói közül sem. A Praying with Anger (1992) szakai sikert aratott, mint első film (Amerikai Filmintézet “legjobb első filmes rendezés” díja), ám nem tette közismertté a rendezőt. Következő alkotása a Nyitott szemmel (1998) című, kedves, családi film volt. Egy évvel később készítette el azt a filmet, amellyel egycsapásra az amerikai filmművészet élvonalába került. A Hatodik érzék több nagyszabású díjat hozott a konyhájára (díjlista alul). Neve azóta fogalom és kiváló márkanév, utóbbi két, viszonylagos bukása ellenére is.

De miért is olyan egyedi Shyamalan  stílusa? Miért lehet az, hogy utóbbi két munkájának alacsony színvonala ellenére is sokan várják még újabb és újabb alkotásait. A rendező (és forgatókönyvíró – nagyon fontos!) minden filmjében elhelyez egy fontos erkölcsi tanúságot, mondanivalót (mint látni fogjuk, gyakorlatilag minden filmjében ugyanaz ez a mondanivaló), melyet aztán kettős álcával fed el. Egyrészt műfaji leplet használ, másrészt minden filmjét körbelengi a természetfeletti köde. Nem szabad ezeket az eszközöket másodlagosnak tekintenünk a mondanivalóval szemben – különösen annak tudatában, hogy több művénél ezek az “álcahálók” külön jelentést hordoznak. Bogozzuk ki most a kusza hálót, lássuk, miről is van itt szó!

A műfaji lepel megszövéséhez közkedvelt, kommersz műfajokat használ – alapjaiban minden filmje ezen műfajok stílusjegyeiből táplálkozik. A Hatodik érzék kísértet-sztori, a Sebezhetetlen szuperhős-film, a Jelek inváziós-sci-fi, a Falu (ha valaki nem ért egyet, szívesen kifejtem neki!) virtuális valóság-disztópia/utópia, a Lány a vízben mesefilm/fantasy, az Esemény zombi-film (ezt is megmagyarázom, ha kell)… A gépezetben gyömöszölt stíluselemeket azonban könyörtelenül összemixeli a rendező, így gyakran a felismerhetetlenségig hígítja sokszor látott, előre gyártott készítményeket. Ezért aztán a fenti műfajok rajongói gyakran csalódnak Shyamalan filmjeiben, ám helytelen a több helyről vett stíluselemek tükrében vizsgálni ezeket a filmeket. Mint ahogy helytelen, az közkedvelt természetfölötti-thriller meghatározással illetni őket. Annak ellenére is, hogy (mint írtam fentebb) a történeteket körüllengi a természetfeletti köde. Ez a köd nem egy komplex szerkesztési folyamat eredménye, egyszerűen a rendező téma iránti vonzódásából és hitéből fakad. A rejtett mondanivalót leszámítva, ez a legszemélyesebb momentuma a filmjeinek, bár sajnos a természetfeletti elemek gyakran áldozatul esnek a műfaji elvárásoknak. A Jelekben sajnos a földönkívüliek inváziója témakörbe nem sok személyességet sajtolt bele a rendező, a a hit kérdésének felvetésével kompenzálta ezt.

A misztikus, természetfeletti jelenségeknek van egy másik nagyon fontos szerepe is (azon túl, hogy elfedi a központ mondanivalót): a feszültségkeltés, melynek a rendező szintén nagymestere. Bár eszközei lassan amortizálódnak (sajnos a rendezőnek nem erőssége a változó igényekre való reagálás – ez addig nem volt baj, amíg a thriller-színtéren ő diktálta az iramot), még mindig képes borzongató perceket okozni, kevésbé jó filmjeiben is.

A Shyamalan-opuszok legfontosabb eleme a mondanivaló, melyet a rendező (legutóbbi iszonyatos melléfogását leszámítva) szépen elrejt a néző szeme elől. Ennek a mondanivalónak mindig egy dolog áll a középpontjában: a család. Shyamalan szívvel-lélekkel hisz a családi egység hatalmában. Szerinte ez az egység egy “abnormális” családban is megtartható. Az ilyen “abnormális” (mert csonka vagy széthullóban lévő) családokat a filmekben a természetfeletti fenyegetés kovácsolja eggyé, azaz a normális családmodellt követővé. A Hatodik érzékben alapból két csonka családot kapunk. A pszichológus, akinek egy tragédia (jó régen volt már a film, de akkor sem írom le a végét:) ) miatt elhidegül a kapcsolata a feleségével, a végső felismerés során jön rá, hogy mi volt az alapvető baj a párkapcsolatával. A kisfiút (aki a halottakat látja) egyedül neveli az anyja. Kettejük kapcsolata szintén kiüresedőnem van, ám végül (amikor az anya megtudja a fia titkát) a családi egység újra helyreállni látszik. A Sebezhetetlen főszereplőjének házassága szintén válságba kerül, ráadásul fia kétségbeesetten igyekszik bebizonyítani, hogy édesapja van olyan különleges, hogy felnézhessen rá. Amikor a férfi elfogadja a képességeit, legalább fiával javul a kapcsolata és házassága is megmenekülni látszik. A Jelekben szintén csonka családot kapunk. Itt a földönkívüli invázió csak katalizátora a családi egység helyreállásának, kell hozzá egy másik, sokkal fontosabb tényező: a hit (a jelek sci-finek iszonyatos, thrillernek átlagos, lélektani és családi filmdrámának elsőrangú). A Faluban egy kisebb közösség családi tragédiái elől menekülve létrehoz egy látszólag tökéletes nagycsaládot, melynek összetartásához azonban hazugság és megfélemlítés kell. A Lány a vízben lakóközösségét (mint egy nagy családot) a mesebeli lány érkezése kovácsolja össze.  Az Eseményben Shyamalan a családdal és kisközösségekkel kapcsolatos mondanivalót először rávetíti egy egész társadalomra, sőt, az élővilágra, de később leszűkíti azt egy tipikus családmodellre (apa, anya és kisgyerek – még ha valójában nem is egy család, de veszélyhelyzetben akként tartanak össze). Mindezt azonban olyan ügyetlenül teszi, hogy az érthetetlen. Kb. a film felénél a főhős kiszopja a kisujjából a misztikus események mögött logikát (holott a film elején még ő prédikált, hogy “több van égen és földön…blablabla”), ezután a nézőben leesik a családdal kapcsolatos mondanivaló is és innentől fölösleges továbbnézni a filmet. Minden érdeme (öngyilkossági jelenetek, Romero-képidézetek, szép képek) ellenére az Esemény mérhetetlenül ostoba film.

Amit még Shyamalan munkáiról tudni kell, hogy a házi operatőre nagyszerű munkát végez minden esetben. Gyakoriak azok a képek, maikor a szereplőket messziről mutatja  a kamera (a táj körbeöleli az alakokat, így még átérezhetőbb azok elhagyatottsága). Ilyenkor amúgy is suttogó hangjuk még halkabb. A szívekből jönnek a szavak…

Utóbbi két filmjének gyenge színvonala ellenére Shyamalan még mindig az egyik legjobb rendezőnek számít. Remélem kis összeállításommal sikerült kedvet csinálnom a filmjei megnézésére. Egyedi látásmódjuk, szép történetük mindenkinek okozhatnak jó élményeket. Én feltétlen híve vagyok a rendezőnek é nagyon várom új filmjét. Annak ellenére, hogy a legutóbbiban kissé csalódtam.

Ne feledjük:

A tehetség nem vész el…

…és remélhetőleg át sem alakul.

M. Night Shyamalan filmográfia

Az esemény (2008) rendező, forgatókönyvíró, producer

Lány a vízben (2006) rendező, forgatókönyvíró, producer

A falu (2004) rendező, író, producer

Jelek (2002) rendező, forgatókönyvíró, producer

A sebezhetetlen (2000) rendező, forgatókönyvíró, producer

Hatodik érzék (1999) rendező, forgatókönyvíró
Oscar-díj (2000) – Legjobb rendező jelölés
Oscar-díj (2000) – Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés
Golden Globe díj (2000) – Legjobb forgatókönyv jelölés

Stuart Little, kisegér (1999) forgatókönyvíró

Nyitott szemmel (1998) rendező, író

Praying with Anger (1992) rendező, színész, forgatókönyvíró, producer

M. Night Shyamalan az Esemény forgatásán...

M. Night Shyamalan az Esemény forgatásán...

——————————————————————————

A következő poszt nem a Mid-kult rendezősenik folytatása lesz, hogy meglegyen a változatosság… mostantól igyekszem 1-2 naponta frissíteni a blogot, ahogy a régi szép időkben.:)

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.