Alkotó Szándék

szeptember 22, 2009

Az élő művészet éjszakája (első nap) – ArtAlom 5. élőművészeti fesztivál

Filed under: Beszámoló — norubi @ 11:07 de.

Egerben a korábban Nyílt Térnek nevezett élőművészeti fesztivál a megjelenésekor hiánypótló kezdeményezésnek számított és tudomásom szerint napjainkban sincs hasonló a történelmi városban. Évente tehát egyszer adózhatunk csupán a performance, e különös művészeti ág hódolatának egybekötve némi zajzene-élvezettel. Az idén a roppant eredeti ArtAlom névre keresztelt fesztivál első napja olyan volt, amilyen… valakinek csalódást okozhatott, véleményem szerint azonban nem volt rossz. Pedig rosszul indultak a dolgok, ami az élő előadásokat illeti.

Mindenek előtt azonban fontos újítás a korábbi négy évhez képest, hogy a műsorsorozat nyitányaként film vetítésen vehetett rész a kedves publikum, és nem is akármilyen filmet nézhettünk meg. A CineFeszt (nívós hazai, de nemzetközi jelentőségű fesztivál) beválogatott filmjeiből a Welcome to Hebron című dokumentumfilmet tekinthettük meg, szép, fehér falra projektálva. Az izraeliek által megszállt palesztin Hebron város (tartomány?) mindennapjait mutatja be a film, a hagyományosan legobjektívebb narrátor, egy gyermek, illetve kamasz szemszögéből. Leila igazán jó a narrátor jó választás volt a  narrátor “szerepére”… Értelmes, aranyos lány, aki a nehezen élhető ellenséges közeg kellős közepén lakik. A film kezdetén magára ölti hagyományos fátylát és azt ecseteli, hogy vallása szabad választása és nem erőltette rá senki. A folyamatosan bekapcsolt kamera szenvtelenül veszi a palesztin gyerekeket, amint detektorral vizsgálják át őket az izraeli katonák, minden nap, iskolába menet. Ez a helyzetről sokat mondó képsor többször is megjelenik a filmben. A kamera azt is rezzenéstelen nyugalommal veszi fel, amikor az izraeli gyerekek szidják, ócsárolják, kővel dobálják meg a palesztinokat. Az alkotók nagyon helyesen a történteket átélő Leilára bízzák az ítéletet, de  amásik oldal is meghallgattatik, igaz a korábbi eseményeket látva, véleménye erőtlen. Egy leszerelt izraeli katona vall a fegyveres erők hozzáállásáról és hogy mennyire abszurd a helyzet ott, azt a “Gas The Arabs”, nyílván izraeli zsidók által elkövetett falfirka világosan szimbolizálja.A Welcome to Hebron nagy erejű, jól megszerkesztett alkotás, mely által csöndes szemlélői lehetünk egy megdöbbentő társadalmi helyzetnek.

Tóth Roland 2.70 Ft (aki nem emlékezne: két forint, hetven fillér) című animációs rövidfilmje ugyan technikailag príma, dramaturgiailag egyszerű, mint  a bot és egy rövidfilmtől csattanót várunk el, valamint az is segített volna a filmnek, ha a néhány perces játékidőt észlelhető vágás nélkül oldja meg az alkotó.

Aztán kezdődött végre az élőművészeti előadások, performance-ok sora és gyomrost kaptunk. Nem olyat, hogy fájjon, csak hogy feldühödjünk tőle. Jól mondta szaktársam, hogy aki először jött el ide, az többet nem fog. Persze akkor még én sem számítottam semmi jóra. Vályi Péter valami nagyon sokat képzelhetett a műfajról és valóban igaz, hogy minden belefér… de azért ez sok volt, vagyis kevés. Vagyis semmi. Pár percig zúgtak-búgtak-kattogtak a zajok a lejátszóból és szaktársam megjegyezte poénkodva, hogy lehet, mindjárt lekapcsolják a zajt és megköszönik a figyelmet… És tényleg. Várt ott a tömeg és be lett szopatva, ami nagyszerű társadalomkritikai üzenet, értem én… csak nagyon mérges lettem.

Dénes Imre - Találkozás

Dénes Imre - Találkozás

Nem számítva semmi jóra, és nagyokat kortyolva a borba vártam a következő fellépőt. Dénes Imre talán a nap lejobb, de mindenképpen jól megtervezett performance-a a Találkozás címet viselte. Vörös szőnyegen, törökülésben nő várakozik, szőnyegéhez, két arany színű szalag vezet. A szalagok végén zenélő játékbabák és két sújzó, bejön Dénes gyúrni kezd Vazze’ és tollpihével zsonglőrködik (súly-erő;tollpihe-gyengédség… vagy bármi), néha leesik a földre a rakoncátlan pihen… nem baj, fel lehet dobni újra, ez egy ilyen műfaj. Dénes Imre kifárad, lefekszik, a nő húzni kezdi az arany (lelki)szálakat és magához vonzza a férfit. Az mint oltár előtt, térdepel, áldozatot mutat be, majd végül megérinti a nő és elmegy, magára hagyva a férfit… Teljes átlényegülés egy pillanatnyi találkozásért… ugye-ugye mi mindent megtesz a férfi néha?

Egyfajta átlényegülés, pontosabban megtisztulás volt Kovács István előadásának is a témája. Angyal függ a falon, tükör, vízzel telli lavór. Kovács levágja ruháit, meztelen (aki nem látott addig performance-t, az meglepődhetett… holnap azonban lesz szó egy BMZ nemű illetőről, akit először látva én is meglepődtem, de azóta ismerem a műfajt). Fürödni kezd, majd borotvahabbal keni magát tetőtől-talpig, borotválkozik. Amikkor végez, megtisztulva végre ölelkezhet az angyallal. Csurom művér lesz, majd az angyal alatt átbújik egy fóliakockán és kimegy egy ajtón, amely mögül fényesség szűrődik ki. Megtisztulástörténet, üdvözülés.

Lévay Tibor inkább csak szép, mint érdekes előadással zárja a napot. Szép lány pedálozik szobabicajon, Lévay körbefonja fehér kolbászlufival. A falra mozgóképek egymásba vetítve spirálban, Esztétikus látvány, különösen hogy a lány nagyon aranyos. Aztán mindenkinek jut kolbászlufi és remélem a mellettem helyet foglaló lány még emlékszik a hiénás fiúra.

A fesztiválra minden évben a Kis Zsinagógában kerül sor, ahol nincsenek székek, mindenki földön ül, körbefogva az előadókat. Fent az emeleten teát lehet kérni, becsületkassza van csak. A napi műsor végeztével mindenki átmegy az Egal kult.clubba, legalábbis eddig így volt, most azonban a mellette lévő Egrix adott helyet a zajzenei előadásnak. DJ-k, laptopról zajonganak, ahogy csak tudnak, bevallom én addigra nem voltam jó állapotban, nem mentem le a “koncertterembe”…

Mindazon által az idei élőművészeti fesztivál első napja szerintem elég  jól sikerült és a mai napra is hasonló előadásokat várok, leszámítva  a legelsőt. Ma a filmre nem megyek, de megtudom majd, mit vetítenek… Most azonban búcsúzom barátaim, holnap jelentkezem a mai nap eseményeivel!

Mi a performance?

október 1, 2008

Húspofák ettek egymás fejéből…

Filed under: Beszámoló — Címkék: , , — norubi @ 10:18 de.

Húspofák ettek egymás fejéből a harmadik Nyílttér performance fesztiválon Egerben. Szabad művészeti fesztivál, pontosabban. Amikor első alkalommal rendezték meg a fesztivált (két évvel ezelőtt), még újdonságként hatott a dolog – azelőtt soha nem láttam ilyet. És valóban, aki nem látott még hasonló rendezvényt, az nem is tudhatja, miről van szó. Definiálni a “performance” fogalmát lehetetlen, de egyesek úgy gondolhatják, a “művészkedő szarakodás” megfelelő leírás lehet. De az egri fesztiválon kevés a szar. Pedig az az igazán hardcore kortársi! Vért is csak pár cseppet kapunk, sőt, most semennyit. A húspofák performancával kezdődött a háromnapos rendezvénysorozat és ezzel ki is fújt. Magasan a legjobb bemutató volt, nyomasztó, elgondolkodtató, kétségbe ejtő, visszataszító – performance. Aznap kaptunk még az arcunkba környezetvédős mondanivalót is, amely kiszámítható és didaktikus volt, de legalább nem olyan kínos, mint  a másnapi hippi bizalom-demonstráció. Vagy szegény, jobb sorsra érdemes BMZ alig-hatásos, nagy világrasegítése. Tudtam, sejtettem, hogy az est fénypontja az előadások után a Más Klubban fellépő, amerikai zajmixer-srác lesz. Miután végigműértettünk egy kísérleti jazz produkciót, jött Xanoptycon és arcunkba zúzott. Nyomi diszkósok próbáltak döcögni a zenére, szegények nem tudták, hogy erre állatkodni kell, mint a a kannibalkörpszön. Négyen-öten fogtuk az adást és fejünket rázva, néha pogózva (vagy azt mímelve) zúztunk a marhajó gépzenére. Ez volt a nap csúcspontja bezony, nem más.
Érdemes még megemlíteni, hogy tavaj is volt egy hasonló produkció, akkor a francia Rotator mutatta meg, hogy egy laptoppal is szét lehet verni valakinek a képét. A másnap már nem volt olyan izgalmas. Erőltetett, hanuglatcsinálni vágyó peformancék rövid sora. Próbálták megtanítani, hogy mi volt 68-ban és hiába mondták, hogy sokminden volt, mégis csak egy dolgot mutattak nekünk. A vér-gáz hippi kultúrát, aminek mondjuk nyilván van egy fílingje…. nyílván. De hatvannyolcban volt minden amúgy, üldözés, koncolásm vér és belek. Azt miért nem mutatták meg? Itt volt Dr. Máriás is, akinek Tudósok Light előadása legalább szórakoztató volt.
BMZ első évben felháborítóan nagyszerű előadást tartott. Puritán, smámánisztikus, pogány utazás volt a túlvilágba. Aztán tavaj adott a színvonalból és anti-pop performance-t tartott. De tudjuk, hogy a popkultúránál csak a popkultúra gyalázása a kommerszebb. Legalább ingyen volt. A mostani előadása jobb volt, mint  atavaji, de nem volt kevésbé hatástalan. Egy csürhényi egyetemistának megtanítani a pogány szertartások tiszteletét teljesen lehetetlen. Ezek kommunikációelméletet tanulnak, nem tiszteletet. És az előadás nem is volt tiszteletre méltóan nívós. Ha pedig azt mondjuk, “nem ez a lényeg”…. akkor közhelyesek vagyuk, szóval inkább ne tegyük. A nap úgy telt el, mintha el sem kezdődött volna. Este koncertre nem mentem, másnap dolgom volt (hazamentem)… Jött este és jött nappal… Harmadik nap.
Amelyről remélhetőleg egy barátom fog majd mesélni, mert én nem voltam ott. Vélhetőleg nem mulasztottam sokat.

Az egri Nyílttér Szabadművészeti Fesztivál legnagyobb erénye, hogy van. Ha nem lenne, hiányát éreznénk. Tudjuk, hogy űrt tölt be a helyi kultúrális életben. Lehet élni nélküle… De a tudat nélkül, hogy létezik, aligha.

És mindig van becsületkasszás zsirosdeszka.

Működteti a WordPress.com.