Alkotó Szándék

szeptember 5, 2010

Kreatív lennék?

Filed under: Webkult — Címkék: — norubi @ 8:45 du.

Remélem, igen! Minden esetre Vash blogger ismerősömtől megkaptam a régóta áhított díjat, a nagy becsű Kreatív Blogger Awardot. Nagyon szépen köszönöm, Vash! És hálás vagyok neked a buzdító szavakért is! Mint láthatod, meg lett az eredménye.

Azért is örömteli számomra, hogy díjazott lettem, mert az elmúlt időszakban sokat foglalkoztam a mémeknek nevezett jelenségekkel és ezzel kapcsolatos tapasztalataimat az olvasókkal is szeretném idővel megosztani. Aki nem tudja, mi az a mém, annak előjáróban annyit, hogy a Kreatív Blogger Díj az egy igen látványos megjelenési formája a mémeknek.

Nem szaporítom tovább a szót, inkább eleget teszek kötelezettségemnek, de előre leszögezem, hogy a díjat csak holnap küldöm tovább, ugyanis alaposan végig kell gondolnom, hogy blogger ismerőseim közül ki nem kapott még. 😉

Hét dolog, amit utálhatsz bennem:

1. Lusta vagyok

2. Sokszor vagyok depis

3. Nem vagyok jó véleménnyel az Életről, a Világról és a többi nagybetűs Dologról.

4. Ha szeretek, azt túlzó odaadással teszem.

5. Ha gyűlölök, az meg se látszik rajtam.

6. Senki, soha, semmilyen körülmények között nem tud kihozni a sodromból (lehet próbálkozni)

7. Szépek a szemeim. 🙂 (állítólag)

És a Kreatív Blogger díjat tőlem a Tiszta Folt blog kapja. Egy buliban egyszer megtetszett egy lány és azóta nem tudok szabadulni a hálójából. 🙂 Bár messze van tőlem, művei közel hozzák őt… nem csak hozzám, minden olvasóhoz. Hm, gyermekkor. 🙂

Remélem, most nem csuklik.

január 19, 2010

A linktárról bővebben

Filed under: Webkult — Címkék: , — norubi @ 8:21 de.

2009 utolsó napjaiban gondolkodtam el, hogy hogyan tovább. Mit is kellene kezdenem a bloggal? Tulajdonképpen csak sűrűbben kellene frissítenem, és ezt igyekszem is véghez vinni. Kicsit a blog arculatán is változtatnék, de sajnos a jelenlegi kinézetnél én nem találtam jobbat. Ennek elég széles  a szövegteste, nem túl díszes, de hangulatos. Új bemutatkozó szöveget tervezek, amiből az olvasó számára azonnal kiderül, hogy milyen helyen is jár, miről olvashat a blogon. Áttekinthetőbbé tettem a linktárat, egyértelmű kategóriákba soroltam minden linket és most részletesen is bemutatom ezeket az oldalakat, mindegyik megér egy misét ugyanis.

Animés blogok – Bár jómagam nem vagyok fanatikus anime-rajongó, kedvelem a japán rajzfilmeket/képregényeket, így több ilyen témájú blogot és honlapot is rendszeresen látogatok.

Dreams in the DesertSzárnyaslány blogja. Kakukktojás, valójában nem animés-blog, hanem ego-blog. Szárnyaslánnyal régen ismerkedtem meg egy amatőr irodalmi portálon, de sajnos mára megszakadt a kapcsolatunk. Korábban szép novellákat írt, amik miatt felfigyeltem rá, a blogján azonban viszonylag kevés novella van és utóbbi időben anime-ajánló sem akad. Akit érdekelnek a webes naplók, azok látogassák meg a Dreams in the Desert blogot.

Kayama anime blogja – Az animékkel foglalkozó blogoknak speciális sajátosságaik vannak az anime-fan szubkultúrára jellemző értékelési szempontokkal. Ajánlók és kritikák mellett gyakoriak a szezonális visszatekintők és a következő szezonra tett prognózisok. Ebben a körben elfogadott, hogy a blogger szubjektív megítélése alapján részesít előnyben egyes sorozatokat, míg másokkal nem foglalkozik. Az ilyen blogoknak tipikus  példája Kayama oldala. Én magam élvezettel olvasom az új és új cikkeket. A blog áttekinthető, bár elég kusza kategória-rendszere van.

Leara blogjaLeara animés blogja tulajdonképpen igen hasonló az előzőhöz. Valamivel áttekinthetőbb a cikkek kategorizálása. Lazább koncepcióra épül, ajánlók és kritikák mellett gyakoriak a hírek, érdekességek is és örvendetes, hogy Leara nem csak az animévell, de más médiumokkal (élőszereplős filmekkel, könyvekkel) is foglalkozik.

Inaktív blogok – Bizony sok blog életében eljön az az idő, amikor be kell zárni a kapukat. Más blogok egyszerűen magukra maradnak és a tulajdonos nem foglalkozik velük hosszú ideig. Utóbbiak esetében bármikor megtörténhet a nagy feltámadás, míg előbbiekkel kapcsolatban csak remélhetjük, hogy egyszer visszatérnek. Egy blog akkor is bekerülhet ebbe  a kategóriába, ha az alkotó priváttá teszi, lekódolja azt. Ennek nyílván jó oka van, de akkor sem tudunk vele mit kezdeni. A link kint marad minden esetben, de nem véglegesen.

A világ jobb alsó sarka – Egyik kedvenc blogom volt, mely az új-zélandi kultúráról tudósított rendszeresen. Már elég régen Privát, így bekerült ebbe a kategóriába. Ez nem elmarasztalás, a elzárkózásnak bizonyosan jó okai vannak.

Prüdblogzin – Bár a blog politikai, közéleti témákkal is foglalkozik (ami a legkisebb mértékben sem illesztkedik az Alkotó Szándék profiljába), de elég érdekes beszámolókat tartalmaz szubkultúrális eseményekről. Sajnos amióta én ismerem, nem frissült, így inaktívnak ítéltetett. Reméljük hamar változik  a helyzet.

Entendez – A nagyon tetszetős, és könnyed, szórakoztató cikkeket publikáló blog sajnos bezárt, a régi cikkek elolvasása azonban erősen javallott. Én nagyon kedveltem ezt a kis kultur-blogot.

Irodalom – Ebbe a kategóriába fikciós blogok, blogregények, írói, alkotói oldalak, esetleg írástechnikával foglalkozó blogok kerülnek majd.

Időtlen út – Ez az én fikciós blogom, később még lesz róla szó. Most egyelőre pihen, de már három fejezetét tartalmazza egy igen különös regénynek. Aki kíváncsi rá, mi lakozik a kis beteg lelkemben és még jól is szórakozna, az látogassa meg. Én magam szívből adom át az olvasóknak ezt a blogregényt és szeretettel várom alkotó szellemű egyének jelentkezését.

Láncvilág – Erről a blogregényről már részletesen volt szó, így nem mutatom be újból. Sci-fi blogregény.

Szlobodnik Gábor írói oldala – A Bizonytalanság börtönében írójának saját oldala, hírekkel, novellákkal. Ha minden igaz, Gábor hamarosan novellás kötettel jelentkezik. Bár rég nincs új információ, majd rákérdezek.

Tiszta Folt – Ismerősöm zseniális, művészi, elgondolkodtató blogja. Nagyon nem tudom leírni, milyen ez. Egyszerűen látni kell. Talán hamarosan írok is róla bővebben, mert igazán lenyűgöző. Érzékeny lelkűeknek kötelező.

Megszálló Tőzike – Csodás hölgyismerősöm blogját is bemutattam már. Kreatív ego-blog és alkotói blog egyben. Nagyszerű versek, érdekes gondolatok. Tőzike egy másik blogot is fenntart, később írok is róla. De hogy azt melyik kategóriába sorolom meg, arról még fogalmam sincs.

Vérfarkas – Ez eredetileg egy dark-fantasy blogregény lett volna, de már inaktív és hamarosan át is kerül  a megfelelő kategóriába. Majd megkérdezem Agaver ismerősöm, mivel ügyködik mostanság és miért halt el a Vérfarkas-projekt.

Könyv – Könyves blogok.

Lord Peti könyvnaplója – Több száz könyves blog lehet magyarországon, így sokaknak elege lehet belőle. Én magam szívesen olvasgatok ilyeneket, ami azért furcsa, mert általában kritikák nem befolyásolnak abban, hogy mit olvasok el. Talán magáért a kritika műfajáért vagyok oda. Lord Peti mindent elolvas, így igazán széles olvasói kört érdekelhet. Jellemzőek a populáris, zsáner-regények, de ismeretterjezstő munkákról és filmekről is találunk itt cikket.

Peti Bácsi bizarr kiskönyvtáraPeti Bácsi szigorúbb tematika alapján válogatja vizsgálatainak tárgyát, a “bizarr irodalom” kategóriába tartozó művek listája azonban még mindig elég terjedelmes ahhoz, hogy sokakat érdekeljen. A minőségre finnyásabb olvasóknak ajánlott és nem árt ha nem vagyunk prűdek annyira, hogy egy-egy szitokszó zavarjon minket. Hiába, no… az egészen komoly könyv- és filmkritikákban is megjelenik néha a szar kifejezés. Akármennyire alpári ugyanis, egészen konkrét definíciója van és kevés kifejezőbb szinonímája.

Sci-fi könyvek – Nem a legjobb könyves blog, csak tematikája miatt választottam. Inkább megjelenésekről tájékoztató, informatív blog.

Kultúra – Általánosan a kultúrával foglalkozó blogok. Lehet itt minden. Könyv- és filmkritika, ajánló, hír, érdekesség, de gyakoriak a kultúrális jelenségekről való értekezések, elmélkedések.

Barok Eszter blogja -Régen agyon-dícsértem és semmit nem változott a véleményem. Kiváló érzékkel kiválasztott témákat feldolgozó kultur-blog, profi web-zsurnalizmus. Igen érzékeny a társadalmi jelenségekre, néha talán túlságosan is. Tetszetős, szórakoztató és komoly egybem. Példaértékű blog.

Fekete könyv – Rövid, de velős gondolatok hagyományról és modernségről. Nem árt ha az ember fogékony az elvont gondolkodásra, de nem úgy analizálja a dolgokat, hogy szétszedi őket… kézbevenni, körbeforgatni, érezni – ez a kulcsa a Fekete könyv általl vizsgált világnak.

Helen Bereg oldala – Írói oldal, amatőr alkotói közösség egyben, pályázat-figyeléssel és érdekes, játékokkal. Aki a klasszikus, érzelmes művésziség híve, az itt kellemesen érezheti magát. Semmi destruktív modernség, experimentalizmus, csak ősi, kőbe vésett értékek.

Vash kuckója – Univerzális kultur-blog, az igényesebb fajtából, gyakori szarkasztikus társadalom-kritikával. A cikkekből azért kiviláglik a két alkotó érdeklődési köre, gyakoriak a LOST-váró cikkek és jellemzőek az anime-témába vágó hírek, érdekességek is. Dragon Ball- és Phillip K. Dick-fanok egyaránt jól érezhetik itt magukat.

Mozi/Tv – Egészestés filmek és sorozatok

Az 5. faj – Teljesen önös érdekből raktam ki ezt a blogot, ugyanis nagy Csillagkapu-fan vagyok. Fanyalgóknak jelzem: a következő cikk a Stargate sorozatról fog szólni. Az 5. faj blogon a legújabb és eljövendő epizódokkal kapcsolatos hírek, érdekességek jelennek meg, első kézből!

Művészet – Képzőművészetről szóló blogok, alkotói műhelyek oldalai

Kiss művészeti műhely – A Kiss művészpáros oldaláról is vlt már szó korábban. A hagyományokhoz ragaszkodó, de a meglévő motívumokhoz merészen nyúló alkotók igazán szép kézműves munkái és festményei kapnak itt helyet, valamint érdeklődni lehet a kiállításokkal kapcsolatban.

Hát egyelőre ennyi. A linkek száma idővel gyarapodni fog, de minden új link érkezésekor részletesen is bemutatom majd az adott oldalt. Ha valaki szeretné itt bemutatni saját blogját, akkor szívesen állok a rendelkezésére, persze a blog témájának érintenie kell az Alkotó Szándék koncepcióját. Azok, akik bekerülnek a linktárba, számathatnak rá, hogy tevékenységükre folyamatosan felhívom az olvasók figyelmét. Korábban biztosan sokan észrevették, a BARÁTOK AKTIVITÁSA menüpontot, amely ugyan eltűnt, de hamarosan új formában jelenik majd meg. Ez az oldal tulajdonképpen azért született meg, hogy felhívja a figyelmet a kreatív törekvésekre, az emberekben lakozó Alkotó Szándékra.

Következik: 2009-ben a kultikus sci-fi sorozat új generációjával jelentkezetek a Csillagkapu alkotói. A Universe jött, látták, és győzött… eddig legalábbis úgy tűnik.

december 2, 2009

A jövő históriája – Láncvilág

Filed under: Webkult — Címkék: , , , — norubi @ 11:12 de.

Az interneten tucatjával, vagy százával találni fikciós blogokat, amelyek egy modern irodalmi igény kielégítésére jöttek létre. A “publikáld magad” elv később újabb lehetőségeket nyitott az amatőr és a profi írók között egyaránt. Lehetővé vált, hogy az olvasó észrevételeivel, tanácsaival segítse a mű létrejöttét. De a Láncvilág blogregény ennél többet is nyújt: megadja a döntés jogát az olvasónak, aki így társszerzővé válhat. Kicsit azonban árnyaltabb a dolog. Nem mind szabad, ami public.

A Láncvilág egy sci-fi témájú blogregény, amely időről időre fejezetekkel bővülve alakul, formálódik, igénybe véve az olvasó segítségét, aki tanácsokat adva, kérdésekre válaszolva, szavazólapokat kitöltve válhat mintegy társzerzővé. Ez a koncepció kiválóan alkalmas lehet zsánerregények futtatására –  nem véletlen, hogy leginkább műfaji regények (sci-fi, fantasy, családregény) stílusában íródnak fikciós blogok. A széppróza és még inkább a líra nehezebben tűri a külső beavatkozást, a szerzői nézőpont dominanciája, a szerzői látásmódból és lélektanból fakadó érzelmi töltés és kidolgozott mondanivaló miatt. A fantasy különösen alkalmas befogadói hatásra formálódó történetek kezelésére, hiszen ennek a zsánernek az olvasói fogékonyak az univerzum-formálás lehetőségére, igénylik is azt (mivel sok ilyen olvasó RPG-s, újabban CRPG-s körökbe tartozik). Látszólag a sci-fi is kiválóan alkalmas erre, itt azonban van egy csapda. Minden valamire való tudományos fantasztikus mű magában foglal társadalmi-reflexióra épülő, kidolgozott mondanivalót (márpedig a Láncvilágnak, mint látni fogjuk, egészen konkrét koncepciója van ezzel kapcsolatban). Épp emiatt fenn áll a veszélye, hogy a szubjektív nézőpontokból véghezvitt módosítások miatt a mondanivaló felhígul, kicsavarodik. A Láncregény írója, Wyr ezt kiválóan kiküszöbölte azzal, hogy az olvasókat “csak” a történet felszínét érintő problémákban kérdezte meg. Rögtön az elején eldönthettük, hogy az egyetlen főszereplő mellé bevezetett új karakter elhalálozzon-e a következő fejezetben. Én magam azért válaszoltam NEMmel (tehát éljen szegény), mert úgy éreztem, épp az elején túl korai lenne egy sok lehetőséggel kecsegtető karakter kiírása a történetből. Ezt az olvasók többsége így gondolhatta, jeles társadalomtudósunk ugyanis érdekes szereplője  a történetnek továbbra is. A befogadók által kieszközölt változások tehát a történet struktúráját nem érintik, mégis fontos változások, hiszen az olvasói igényeknek megfelelő finomítások következnek belőlük.

A Láncvilág egy nagyon erős koncepcióra épül: egy jövőbeli társadalmat igyekszik bemutatni egy – leginkább Asimovra jellemző – kalandos, jövőben játszódó “történelmi” regény keretében. A mű három alapvető kérdésen keresztül vizsgálja az emberi társadalmak fejlődését:

  1. Hogyan születnek a társadalmak?
  2. Hogyan jönnek létre vallási csoportok egy születő társadalomban?
  3. Hogyan működik a teokrácia a társadalom fejlődésének kezdeti szakaszában?  / by Wyr

Bár a project még nagyon az elején tart (legalábbis remélem), a fenti koncepció máris világosan látszik. Wyr erőteljes társadalom- és valláskritikával (bár talán helyesebb egyházkritikát írni) megírt története letisztult, igen befogadóbarát írói stílusban előadott fejlődés-saga. Három fő karaktert mozgat. Az utolsó fejezetekben méltatlanul háttérbeszoruló, bigott vallási csoport igájából megmenekült, igen talpraesett fiatal férfi, Ilárion a mű főhőse címre pályázhatna. A Klétusz nevű társadalomtudós rejtélyes karakter. Indítékainak homályban tartása igen jó ötlet. Ő a Tudós karaktersémát képviselheti a későbbiekben. A legjobban kidolgozott és legszimpatikusabb (szubjektív vélemény) karakter Godvia, foglalkozását tekintve “tizenkettőegytucat űrkalóz”, a rém ostoba űroperák sztárja lehetne, itteni debütálása azonban jól sikerült és csöppet sem elcsépelt karskterrajzot kapott a Hölgy.

A Láncvilág szépen elindult az univerzum-teremtés útján. Már egy előzményeket elbeszélő novella is mellékelve lett hozzá. A Sárvörös árnyaltabbá teszi a főfolyam eseményeit és több kérdésre választ ad. Mindazon által egy olyan csattanóval is szolgál, amely bár új lehetőségek egész tárházát vetíti előre, hirtelen bevezetése miatt (és sajnos az Alapítvány-regényekben lévő fordulatokhoz való hasonlósága miatt – nem állítom, hogy Wyr akár csak tudat alatt is Asimov műveihez nyúlt volna, de sok olvasónak lesz dé Javú érzése) nem koppan akkorát, mint kéne. Ez egyáltalán nem ront az összképen, de a későbbiekben célravezetőbb lehet a fordulatok finomabb felvezetése.

Ha már kritika… A Láncvilág nem tökéletes mű, nem is lehet az egy ilyen túlzsúfolt zsánerben, de a könnyen befogadható, mégis elgondolkodtató sci-fi történetek kedvelőinek melegen ajánlott. Most a blog egy ideje szünetel magánéleti üdvök miatt, de remélhetőleg hamarosan új fejezettel bővül ez az érdekes, szórakoztató, hazánkban szerintem egyedülálló blogregény.

A LÁNCVILÁG-blogregény oldala

A cikk tetején látható Arany CM-logo azt fejezi ki, hogy a cikkben bemutatott alkotó (esetenként több is) munkásságát folyamatosan figyelemmel kísérem, aktivitásukról tájékoztatom olvasóimat a BARÁTOK AKTIVITÁSA menüpontban és lehetőséget nyújtok nekik későbbi műveik bemutatására, népszerűsítésére (amennyiben az a blog profiljába vág).

Végső soron azonban az Arany CM-logo a tiszteletem jele!!

szeptember 11, 2009

bIRODALOM – ROST magazin

Filed under: Webkult — Címkék: , , — norubi @ 8:02 de.

Augusztus elején röppent fel a hír a hazai kultúrális honlapokon és blogokon, hogy megjelent a ROST magazin. Hogy senki nem pattant fel és nem rohant azonnal az újságoshoz, elsősorban nem annak köszönhető, hogy egy internetes kiadványól van szó. Vadi-új kezdeményezés a vadi-új Vadkeletről. Él még a hazai ponyva, nem folytották meg a Da Vinci-kódok és a Twillightok és szerencsére az igényes szépirodalom sem szorította ki a piacról. A ROST magazin (az embernek ingere támad, hogy végig nagy betűvel írja, mint a LOST-ot) nem többre vállalkozik, minthogy pár perces szórakozást nyújtson az arra éhes olvasónak. Nem többre, de nem is kevesebbre.

A ROST tehát egy antalógia, picinyke füzet, amelyben picinyke írások vannak. A felkért íróknak 3000 karakteres novellácskákat (a novella szó már kicsinyítő képzővel van ellátva) kellett írnikus. Nem várhatunk tehát többet az írásoktól, mint szapora, minimalista történetmesélést a végén egy ilyen-olyan csattanóval. Meglepő módon volt, aki ilyen körülmények között nagyon szépen teljesített.

Nehéz értékelhető hosszúságú cikket írni egy ilyen kiadványról, de azt sem akarom, hogy  kritikák hosszabbak legyenek, mint maguk a művek. Némi alapvető ismerettel had szolgáljak az Olvasónak arról, hogy mi is a ponyva. Kis témához, kis információs forrás jár. Bár a Wikipédia stílszerű lenne (ha már ponyvairodalom, ugye), de legyen a kislexikon.hu a kiidulópontunk. E szerint a ponyvairodalom “Régebben a köznép szórakoztatására szánt, vásári ponyván árult irodalmi alkotások. ÁImoskönyvek, mondák, mesék, betyártörténetek mellett remekművek is kerültek ponyvára (pl.: Petőfi Sándor versei)” mai definíciója szerint pedig “Művészileg igénytelen, alacsony színvonalú alkotások, legtöbbször ponyvairodalomregények. Témájuk főleg a bűnüldözés, a kémkedés, valamilyen szentimentális kaland stb. Célja kizárólag a figyelem lekötése izgalmas v. annak szánt cselekménnyel. Káros társ. jelenséggé akkor válik, ha sikerűl kiszorítania az olvasmányok köréből az értékes irodalmat.”  – link

A ponyvairodalmi alkotások sajátossága, hogy zsánerek köré csoportosulnak, így nincs egységes ponyvaolvasói tábor, az érdeklődést vagy műfajokhoz vagy leggyakrabban szerzőkhöz kötik az olvasók. A ponyvában népszerű műfaj a krimi,a horror, a romantikus regény, kalandregény, a fantasy és a sci-fi különböző vadhajtásai. A ponyván belül is megvan a kettős vagy akár többszintű rétegződés, igényes és igénytelenebb írókat és műveket különböztetnek meg az olvasók és a kritikusok egyaránt. George R.R. Martin-t nem veszik egy lapra a tucatfantasy-író R. A. Salvatore-ral, pedig mindketten egy olyan zsánerben dolgoznak, amely talán a legkevesebb lehetőséget adja a szépirodalmi igényességű elbeszélésre (de ma pl. szépirodalomnak tekinthetjük a Gyűrűk urát vagy a Narnia-regényeket, vagy az Alice csodaországbant, holott elvileg nem azok – sántít a példa, mert ez ifjúsági irodalom, ami speciális rétege a szépirodalomnak). Minden műfajban vannak nagyágyúk, Stephen King-től, Robin Cook-on át, Dan Brownig vagy Lőrinc L. Lászlóig. Köréjük általában masszív táborok csoportosulnak. Az utolsónak említett névből kitűnik, hogy hazánk is kivette a részét az irodalom-iparból. Lörinc L. László még az igényesebb írók egyike, hiszen ötleteit utazásaiból meríti és szándékoltan a tömegekhez akar szólni, ezért használja a krimi műfaját. De említhetném még a jobbak közül Nemere Istvánt, akinek a munkásságának a jelentős része ponyvairodalom, ha nem is így nevezik. Aztán vannak “gyenge pontok” is, pl. a sokáig népszerű, gyalázatos, elviselhetetlenül buta Hód könyvek, amiket valami elmés ember megpróbált kiadni a renszerváltás után is, de beszélhetnénk még a “sosem voltam ott” és a “fősulin tanultam, hogy” tipusú háborús ponyvákról is. De a legegyértelműbb hazai példa, a Beholder és a Cherubion kiadó által kiadott töménytelen mennyiségű futószalag-regény az Észak lángjaitól, a Káosz ilyen-olyan testrészéig, a különbözű soft-sci-fiken (amik persze – figyelem! értelmiségi, sci-fi-rajongói közhely jön!! – fantasyk)  keresztül. Ha még a Terminator filmek alapján készült Halálosztó 3000 sorozatot is megemlítem, akkor már nem is olyan csábító  gondolat, hogy szabályos időközönként egy egyperces ponyvákkal teleszórt magazint olvassunk. És mégis.

Van ugyanis a ROST magazinnak egy diszkrét bája, ami letehetetlenné teszi a rövidke kiadványt. Hogy szeretjük az igénytelen szórakozást, jól mutatják a Transformers 2 nézettségi adatai. De esetünkben nem csak erről van szó. A magaziban szereplő történetekben lévő egy darab csattanó, dramaturgiai fordulat (amely a szűkös terjedelmi korlát és a kevés rendelkezésre álló stílus-eszköz miatt gyakorlatilag kötelező eleme az egyperces novelláknak) máris több, mint amit sok regényterjedelmű ponyvától megkapunk. Az írók biztos kézzel írták meg novelláikat, mondanivalót nem, kidolgozott miliőt azonban melepő módon sikerült a 3000 karakterbe beszorítaniuk, ilyen módon egészen érdekes alkotások születtek.

Juhász Viktor Hajnal hasadt című novellájában a rendszerváltás, okkult, démonikus folyamat, lovecrafti fordulat egy szürke, jelentéktelen vidéken. A Ha embereknem vagy angyaloknak nyelvén szólok is Körmendi Ágnestől ugyan gyengécske csattanóval operál, de főhősének stílusa megkapóan laza, holott “foglalkozását” tekintve nem ezt várnánk tőle. Fehér László a gamer-élményt szemlélteti, roppant ötletes írásában, az Átmenetben. K. Varga Beátától a Bioüzemmód egészen zseniális, kihagyhatatlan, egy perces sci-fi, a műfaj utánozhatatlan esszenciáját szarkazmussal visszadva. Csigás Gábor Nappal-éjjelje inkább csak érdekes, de szórakoztató, komor hangulatú, misztikus, lélektani fantasy. Mártonffy Mandula egészen döbbenetes erejű, szürreális, elvont kis írása nagy meglepetés volt nekem, a magazin előadástechnikailag messze legizgalmasabb alkotása (Mégis inkább). A Levelek a szerkesztőségből (László Zoltán) szintén szarkasztikus sci-fi, apró fricska, egyszerű, de nagyszerű csavarral. Miklós Ágnes Katától a Hajnalban, hazafelé szintén csi-fi, az előbbieknél kevésbé érdekes, reális jövőképet bemutató disztópia, amely bár ötletes, hoszabb terjedelemben kidolgozva súlyosabb is lehetne. J. Goldenlane Ugrás című alkotása kissé egyszerű fantasy vagy (a fantasztikus elemek hiánya miatt) történelmi jellegű ponyva, szikár, flegmatikus stílusa miatt lehet érdekes.

A ROST magazin legnagyobb érdeme az, hogy létezik és létezésével egy szabad szemmel talán nem látható, de szintén létező lyukat tölt be. Ami igazán lenyűgöző, az a projectben résztvevő szerkesztők és alkotók lelkesedése. Ez valahogy nem érzékelhető a kommersz irodalomban (ahová, ne feledjük, a szépirodalom jelentős darabja is tartozik) és ez az, ami miatt én megismerésre, támogatásra érdemesnek tartom Magyarország első ilyen jellegű kiadványát, amely nem csak a hazai ponyvairodalmat, de a webkultúrát is gazdagítja.

http://pulpfiction.hu/ oldalról letölthető a ROST magazin monitor- és nyomtatóbarát formában, valmint négy további novella hangoskönyv formájában meghallgatható, hivatásos színészek előadásában.

december 13, 2008

Blogajánló 2008. december – Kiwi-kultúra, Tündérmese, Könyvbemutató… avagy mire jó a címkeszörf? (TELJES!!!)

Filed under: Webkult — Címkék: , , , , , — norubi @ 12:34 du.

CM2008. (nem is tudom, talán) szeptembere óta vezetem ezt a kis blogot és minél több lehettőséget (statisztika, blogszörf, címkeszörf) ismerek meg, annál inkább úgy gondolom, hogy szégyenteljes lépés volt tőlem amatőrként regisztrálnom a wordpressre. No de nem is akarom én megváltani a Világot. Egyszerűen csak egy kisebb közösséget szeretnék összehozni, akiknek esetleg van némi köze az irodalomhoz és a kultúrához, akik szívesen olvasnak ezzel kapcsolatban cikkeket, elemzéseket. Sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy ez a blog olyan legyen, amilyennek a legelején képzeltem.  Ez az oldal profi vagy amatőr, kezdő  írókról és alkotásaikról, filmekről, könyvekről, általában művészetről és kultúráról szól, azok részére, akik talán maguk is írnak, alkotnak, művészkednek, részt vesznek a kultúrális életben, vagy esetleg csak érdeklődnek. És az oldal mindenek előtt (és nem félek ezt bevallani) rólam szól,hiszen minden cikk az én látásmódomat tükrözi.

No de miért is kezdtem a blogszolgáltató által kínált lehetőségek megemlítésével? No igen… a címkeszörölés. Itt tulajdonképpen arról lenne szó, hogy megjelölsz egy-két (és ennyi bizony bőven elég) kulcsszót (nálam ezek egyelőre: könyv és irodalom) és folyamatosan megkapod más blogok, ezen kulcsszavakat (inkább tárgyszó vagy tag) megjelölő posztjait. Az így kapott cikkek között szörfözgetve, érdekes ismeretekre bukkanhatunk. Én kapásból három nagyon jó cikket (ezzel együtt három érdekes blogot) találtam, melyeket most egyenként be  is mutatok olvasóimnak.

Kiwi-irodalom

Blog: http://rightlowerpole.wordpress.com/

Új-Zéland két nagyobb és számos kisebb szigetből álló állam a Csendes-óceán délnyugati részén. A Föld legelszigeteltebb állama: még Ausztráliától is kb. 2000 km-re fekszik. A legközelebbi szárazföld délen az Antarktisz, északon Új-Kaledónia, a Fidzsi-szigetek, és Tonga. Hivatalos nyelve az angol és a maori.

A blog, amelyre ráleltem, nem első sorban irodalommal, kultúrával, művészettel foglalkozik, hanem mindennel, ami újzélanddal kapcsolatos. Politikával, közélettel, aktualitásokkal. 17.000 Km távolságból tudósít a szigetország mindennapjairól. Indult azonban egy cikksorozat a blogom, amely kimondottan a kiwi-irodalomról (új-zélandi irodalom) érteketzik, felsorolva a legnevesebb alkotókat és alkotásokat. Némelyik mű, nálunk is beszerezhető, olvasható, de természetesen soknak igen alaposan utána kell járni. A kiwi-irodalom nagykövetei című cikksorozatban 30 irodalmi mérföldkővel ismerkedhetünk meg. Nem csak alkotásokkal és alkotókkal, de irodalmi irányzatokkal és díjakkal kapcsolatban is fontos ismereteket szerezhetünk. Könyvtárosoknak kötelező – kiváló szakdolgozati téma lehet.)

Az újzélandi kultúráról egyébként nekem Witi Ihimaera regénye, a Bálnalovas jut szembe, melyből igazán jó film is készült és amely jó ideje a polcomon díszeleg. Egyszer biztosan bemutatom az olvasóimnak, mert igazán érdekes, szép alkotásról van szó.

A Bálnalovas c. film posztere - a film Witi Ihimaera regényéből készültA Bálnalovas c. film posztere – a film Witi Ihimaera regényéből készült

Minden, ami MI vagyunk…

blog: http://entendez.wordpress.com/

“Az entendez… az a hely, ahol ajánlunk, kritizálunk, véleményezünk, ötletelünk, kreatívkodunk, tanácsolunk, válaszolunk, nevetünk és dühöngünk. veled együtt.”

Meril szavaiból még akármire is gondolhatunk, legfőbbképp arra, hogy ez is egy a sok mindennes kultur-blog közül. Itt jártam, ezt láttam, ezt ajánlom, ez kritizálom… pont, mint az én blogom. És mégis jobb, mint  a hasonszőrű blogok (mint az enyém). Igazán széles ltókörrel megáldott, a kultúra minden területében járatos blogger színes, szagos, tutti-frutti ízű blogja. Minden posztjából sugárzik, hogy élni jó… akkor is, ha nehéz. Jó néha elkalandozni olyan helyekre, amelyek nem oylan ridegek, mint a valóság tájai. Fantázia-világokban barangolva sem szabad elfelednünk azonban, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. Ismernünk kell világunk eseményeit, folyamatait.

Legyen szó akár egy különleges lengyel művészfilmről, egy nagyszerű gyermekkönyvről (A hegyek tündére – ezzel a cikkel kapcsolatban fedeztem fel a blogot) vagy akár a Battle Royal-ról, Meril blogján mind-mind helyet kap egy-egy posztban. Rövidke cikkek sorozatában a blog gazdag, színes látképét nyújtja a kultúrának, legyen az pop-, art-, vagy akármilyen kultúra.

A blog leginkább rólunk, emberekről szól. Mindenről, ami MI vagyunk. Elég csak kiemelnem az Ourstyle sorozatot, amelyben járókelőkről készült “divatfotókat” csodálhatunk meg. Az vagy, amit felveszel… Örökbecsű bölcsesség, de nem szabad elfelejtenünk egy percre sem: egy mosoly is öltöztet.

És azt hiszem épp ezért olyan megnyugtató számomra ezen drága blog olvasása:  sokat javít a hangulatomon, mert színesnek láttatja azt a világot, amelyet én sokszor szürkének látok.

A Hegyek tündére mesekönyv - az erről szóló cikk, megtallható a fenti blogon

A Hegyek tündére mesekönyv - az erről szóló cikk, megtallható a fenti blogon

A Császárnő új ruhája…

blog: http://www.barok.try.hu/

Nem titkolom, hogy kedvenc blogom következik.:) Az okokat is elmondanám, de elég unalmas lenne felsorolni őket és a legfontosabbakra úgyis rájön maga az olvasó, ha végigpásztázza tekintetével a cikket. Barok Eszter blogja mindenes blog. Mintha több blog lenne egyben – és valóban. Nem véletlenül hagytam utoljára a bemutatását. Ennek az átböngészése kívánta a legnagyobb elmélyültséget és odaadást… Na jó, elég  a hízelgésből, lássunk száraz tényket.

Barok Eszter polihisztor, művész, kultur-arc, party-arc, istennő… Az utóbbit leszámítva a többit még akármilyen emberekre rá lehet mondani (utóbbit csak fiatal, csinos lányokra szoktuk haverral). De Eszter nem akármilyen ember… Nagyon sokszínű egyéniség, igazi tehetség több tekintetben is. A blog bemutatása emberes feladat… egy emberes igaz, de az ember, akiről szó van, nagyon szereti a rövid, egyszerű megoldásokat. Milyen jó, hogy az Eszter’s Offtopic c. blog tetején szép menüsor segít a tájékozódásban.

Csinos hölgyünk író. Nem mondom, hogy amatőr író, majd később látjátok, miért. Iroda-lom gyűjtőnév alatt, számos novellát elolvashatunk. Igazán érdekes írások, későbbi posztok egyikében kitérek rá külön is. Nem nevezném lomnak ezt a kis gyüjteményt. Értékes irodalmi alkotások ezek, mindenképpen megérdemlik az olvasó kitüntetett figyelmét. “Mindenkinek van, csak egyes emberek kevésbé látványos dolgokhoz értenek ösztönösen, félreérthetetlenül és szenvedéllyel.” – Irja a hölgy a tehetségről. Engem ugyan meg nem győz róla, hogy a takarítás nem robot-meló, mégis nagyon  értékes gondolatok ezek… tessenek átböngészni őket. Régi írások is olvashatóak az oldalon az írónő korai munkásságából.

A hölgy ott van mindenhol, ahol a kultúra is. Például Európai Moziszemléről cikkezik. Le is húzza a Zuhanórepülést… ejnye-bejnye… utóbbi idők legjobb magyar közönségfilmje, csillogó gyöngyszerm a gagyi vígjáték-dömpingben. De hát igaz, mi igaz… minden relatív és vitatkozni sem mernék egy ilyne nívók kritikával. Az örökké égető “közszolgálati vs. kereskedelmi”-problémáról is van egy cikk, igen jó látkép a hazai televíziózásról. Én nem nézek TV-t.

Hölgyünk esszéíró is… legalábbis ír esszéket. Bocsájtson meg a drága olvasó, de még nem leltem rá, az esszék megnyitásához szükséges jelszóhoz… pedig ott van ám az oldalon valahol. Röstellem nagyon. Nekem kapásból az Online média c. írás kecsegtető. Megszerzem azt a csodás vezetéknevet mindenképpen.

Na de most jön az igazán elismerésre méltú teljesítmény. Barok Úrhölgy ugyebár ír… nem amatőr szintem. Egy barátnőjével közös könyvet remekeltek, mely kiadásra is került. Szép képek láthatóak oldalon, a könyvbemutatóról.

Mara – a regény főhőse, egy huszas éveit taposó fiatal lány, – különös utat választ, hogy „szabad” legyen: luxusprostituáltként dolgozik Svájcban, majd egy lehetetlennek tűnő szerelmet követ egy idegen, északi országba.

A tipikusan itt-és-most történet nem csupán Mara ellentmondásokkal és intellektuális kalandokkal tarkított életét mutatja be saját naplóbejegyzésein, egy titokzatos narrátor szemszögén és egy következetesen (csak zárójeles és kurzív mondatokban) beszélő cinikus voyeur megjegyzésein keresztül, hanem egy árnyalt, spirituális útról is számot ad.

A történetben a szingliregényekre jellemező karakterek fejlődéstörténete helyett egy jóval összetettebb képet kapunk az emberi identitás alapkérdéseiről, az egyén és a közösség kapcsolatáról: talán ilyesmi lenne az Állítsátok meg Terézanyut! némi erotikával, mágikus realizmussal és ţepeneag-i önreflexív valóságkeveréssel nyakon öntve. Közben a csillogó night club-on és a Gucci-öltönyös üzletembereken túl mélyen járunk az undergroundban is, hiszen a kerettörténetet sajátos külsőségeivel, karakteres figuráival és zenei világával a dark-goth szubkultúra szolgáltatja.

Nincs hagyományos értelemben vett happy end sem: a katarzist nem feltétlenül a cél elérése, hanem maga az út adja. Az, amit az ember „boldogságként” és „beteljesülésként” él meg, nem mindig egyezik mások vagy a saját elvárasaival. A szárnyalásban pedig néha megsérülnek a szárnyak – hiszen csak a madarak repülnek első osztályon.
Sajnos nem jöttem még rá, hol szerezhetem be a művet, de mindenképpen utánajárok. Igazán érdekes és igényes alkotásról van szó. A blogon több részlet is olvasható belőle, persze spoiler-veszély nélkül.

Eszter fényképez (tényleg polihisztor!)… igaz, nem profi szinten. A goth/wave/industrial zenei érdeklődésű hölgy sok képet kíszít bulikról, haverokrol. Szebbnél szebb goth-lányokat csodálhat meg az unalmas, semmilyen nőkbe belefáradt férfi-szem. De tájképek is vannak szépszámmal meg koncertképek… kell a szemnek a táplálék.

Van itt még sok-sok minden. Hogy azért tisztán lássuk, nem akárkiről van szó, a hölgy szép nyomtatványok bemutatásával tömjénezi magát, nagyon helyesen és jogosan. Full-jeles szakdoga (ez mondjuk gáz… csak vicceltem!) a Komlósi Oktatási Stúdió média-díja, ugyanezen intézmény jeles bizonyítványa (na ez most már tényleg…), meg ilyenek sorra… Ehh, én kettesnek is örülök, na… nem szégyen az azért. Hüpp

Hallgathatunk még az oldalon zenéket… de minek is folytassam. Így kell k inéznie egy mindenes blognak. Ha nem a menüben szörfözünk, már akkor is gazdag anyagot olvashatunk át. Könyvismertetők, rendezvénybemutatók, interjúk hírességekkel (és nem kell mondanom, nem Győzikével)… Minden-minden. És igen, ez egy én-blog is részben. Eszter a hétköznapok eseményeit, a hirtelen felmerülő gondolatokat is igényesen, élvezetesen tálalja. Megosztja velünk gondolatait az élet nagy dolgairól és ha úgy adódik még új, szexi ruhaszerzeményét is engedi megcsodálni.

Nagyszerű, tartalmas blog, egy rendkívül szines egyéniséggel megáldott, tehetséges hölgytől… Köszönöm, hogy olvashatom.

A Csak a madarak c. regény - a könyv bemutatójáról szóló képes összeállitás kapcsán fedeztem meg Barok Eszter nagyszerű blogját

A Csak a madarak c. regény - a könyv bemutatójáról szóló képes összeállítás kapcsán fedeztem fel Barok Eszter nagyszerű blogját

——–

Hát több, mint három nap huzavona után végre befejeztem ezt az igen tartalmasra sikeredett postot. Idén nem lesz hasonló. Az értékeket nem mérik bő kezekkel.

Olvassátok rendszeresen élvezettel és szeretettel az ajánlott blogokat. És ha jobb dolgotok nincs, engem is szeressetek picit. 😛

Norubi

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.