Alkotó Szándék

március 2, 2010

Mintha nyitott szemmel álmodnál… – Avatar

Filed under: DYSTOPIA, Film — Címkék: , — norubi @ 10:56 de.

Nemrég Budapesten töltöttem egy hetet és rá kellett jönnöm, hogy Magyarország legnagyobb kisvárosában nem olyan könnyű az élet. Nagy a rohanás és a szenny, a BKV szopás, a Parlament pedig szebb képeslapon. De ha már ott voltam, beteljesítettem egy régi vágyamat és megnéztem végre az Avatart. Most minden részletre kiterjedő kritika következik. Semmi hype, csak a puszta tények.

3D,4D,XD

Látlak Téged!

Látlak Téged!

Az első ilyen nagyon fontos tény, hogy én digitális 3D-ben néztem meg a filmet (bármelyik nap, bármelyik moziban megnézhető így), mert az IMAX-ben márciusig elfogyott már minden jegy (pótolni fogom!). A különbség szó szerint szembeötlő, de lássuk részletesebben, mi is ez a 3D-s mizéria mostanság.

A minket körülvevő világot három térdimenzióban és egy idődimenzióban értelmezzük . Ha pusztán a képről beszélünk, amit látunk, akkor a három dimenzió egész egyszerűen egy olyan közeget jelent, ahol az objektumok magasságukkal, szélességükkel és mélységükkel jellemezhetőek. A fizikusok még hozzátesznek ehhez legalább egy dimenziót (az időt), a matematikusok pedig annyit, amennyit akarnak.

A mozifilmek esetében hamar felmerült a 3D-sítés igénye, ma pedig ott tartunk, hogy a leginkább profitorientál, mainstream darabok szinte mind-mind 3D-ben jelennek meg, mert ezt követeli meg a verseny. Ez a látvány-központú zsánerek előretörését eredményezi. Hazánkban több 3D-s technológia használatos  a mozikban és más szórakoztató médiumok területén. A mindenki által ismert, papírszemüveges megoldás  a legegyszerűbb. Ha valaki pénzt adott anno a Kém Kölykök 3D DVD-re, akkor egy csinos, piros és kék lencsékkel felszerelt szemüveget kapott hozzá. Az ilyen technikával készül filmek sajátossága, hogy a 3D-hatás csak a mélységi különbségeknél érvényesül (tehát a z-tengely menét). Igen, ezek azok a filmek, amelyekben mindig  a képünkbe mászik valami biz-basz. Ennek továbbfejlesztett változata az, amit már minden valamire való kommersz-mozi (a kisebbek is!) támogatnak. Más  a szemüveg, szebb a kép – ez a digitális 3D, melynek minősége a film alkotóitól is függ (mint látni fogjuk, az Avatar ebben is példaértékű), hiszen utómunkával jelentősen javítani lehet a térhatású objektumok tisztaságát. Mindezek felett áll a hazánkban csúcsnak tekinthető IMAX 3D, amelyet én még nem tudtam megcsodálni, de nem hagyhatom ki. Persze tudom, hogyan működik a dolog. Képileg az IMAX abban nyújt többet, hog nem csak a mélységi, de a vertikális tengely mentén zajló eseményeket is kezelni tudja (ezért népszerű téma az IMAX dukukban a repülés/sűlyedés). Ehhez hozzájön a gigantikus vászon és a nagy dőlésszögű nézőtér, a “benne vagyok” élmény elérésére. Az Avatar bizony így nyúthatja a legnagyobb élményt.

Meg kell még jegyeznem, hogy az Avatar eredetileg olyan technológiával készült, amely az IMAX 3D-nél is fejlettebb. A tér minden dimenziójában képes kezelni az objektumokat. Azt, hogy ez érvényesül-e a “szimpla” IMAX-ben, egyelőre nem tudom.

Álmodtam egy világot magamnak…

Mintha nyitott szemmel álmodnál - James Cameron

Mintha nyitott szemmel álmodnál - James Cameron

Az Avatar mindenképpen kellemes csalódást, vagy inkább élmény-többletet nyújt az előzetesekhez képest. Alapvetően ugyanis mindvégig egy Star Wars-szerű techno-fantasynak tűnt és bár valóban dominálnak benne a fantasy elemek, a sci-fi rajongók sem panaszkodhatnak, számos érdekes ötlet található a filmben. Kezdjük a Pandorának nevezett bolygóval, ami egy Földünktől távoli, de ahhoz igen hasonló, élő planéta. Ezeket a tudomány földszerű bolygóknak nevezi, utalva rá, hogy akár élet is kialakulhat rajtuk. Az ilyen égitesteknek több fajtája lehetséges (a földszerűség követelményei szerint). Az egészen földszerű planéták mellett akadhatnak, úgynevezett szuperföldek és (igen) az Avatarban látható földszerű hold is elképzelhető. Eddig tehát stimmel a dolog. Később a terepet átveszik a kissé misztikus, valóban fantasyba illő utalások, melyeket azonban végig körülleng a tudomány szele is. Ami azonban a film legnagyobb erőssége (sci-fi ide, fanatsy oda), az a Pandora bolygó felszínének és élővilágának megjelenítése.

…amit álmodni sem mertem

Alig várom a DVD-t a kimaradt szexjelenettel

Én még soha nem láttam olyan filmet, amiben ennyire részletesen lett volna kidolgozva egy komplett világ. Ne feledjük, hogy a Star Wars sorozat is a később “hozzáköltött” “Kiterjesztett Univerzumnak” hála olyan, amilyen – a millió fajával és bolygójával. Bár csak egy bazi nagy őserdőt láthatunk az egész filmben (amit egyébként a bolygó saját rendszerében való elhelyezkedése is magyarázhat), annak élővilága hihetetlen részletességgel lett megjelenítve. Amellett, hogy szürreális kissé, még reálisnak, tudományosan megalapozottnak is nevezhető. És ami miatt ez a film számomra feledhetetlen, az a rengeteg apró ötlet, amelyet csak a szem-füles emberek vesznek észre (vagy pl. azok, akik nem a sztorira figyelnek). A Pandorán minden állat a Földön élő állatok valamelyikéhez hasonló szerepet tölthet be az ökoszisztémában. Bár a csillagászok szívesen mondogatják, hogy egy idegen bolygó idegen lényei egész máshogy nézhetnek ki, valójában a géneken alapulú evolúció szabályai mindenhol ugyanazok (nem állítom, hogy ezt nem szarták le a film alkotói… sőt, állítom, hogy leszarták – csak érdekesség). A bolygón minden állatnak hat végtagja van (ebből egyébként egyenesen következne, hogy a Na’viknak, a bolygó humanoid őslakóinak is hat végtagjuk legyen, de ez kis szépséghiba). Érdemes megfigyelni az tisztavérű Na’vik és a hibridek (a tulajdonképpeni Avatarok) közötti különbséget. A Na’vik arca sokkal macskaszerűbb és végtagjaikon négy-négy ujj található, míg  a hibridekén öt. Emellett meg kell említeni a bolygót átszövő neurális hálózat ötletét (valamint annak Gaia – pontosabban Ei,va – hitvilággal való párhuzamát) és a Pandorán fellelhető igen érdekes geológiai képződményeket. Olyan apró ötletek ezek, amelyek talán nem érdekelnek egy egyszeri moziba járót, egy sci-fi/fantasy-rajnogónak azonban igazán élvezetessé teszik a filmet és elvonják a figyelmet a gyengeségekről. Mert vannak…

Törpökkel táncoló (by Eric Cartman)

A törénet sajnos nem sok szóra érdemes. Sokak szerint tele van klisékkel, szerintem egy azaz EGY darab klisé az egész film. Az interneten megjelent, Pocahontassal való összehasonlítás több, mint találó. Az alkotók valamiért még szükségét is érezték, hogy kihangsúlyozzák a Na’vik és az amerikai indiánok közötti hasonlóságot (az íjak meg a tollak még renben is lennének, de a szürreális lovakat már túlzásnak éreztem), balamint én nem nem tudok szabadulni tőle, hogy a kék bőrű idegenek mennyire hasonlítanak a World of Warcraft Nightelfjeire, de ez már tuti csak véletlen. Végül még a kommandós mozik alap-kliséjét is felhasználták (szerencsére a késsel támadó mecha-ruhás főgonosz ötlete elég vicces). A színészek alakítása olyan, amilyen. Tulajdonképpen B-kategóriás színészek ezek, a Na’vik nagyszerű játéka pedig szerintem inkább az animátoroknak köszönhető, akik szemmel láthatóan rengeteg időt töltöttek az arcjátékok kidolgozásával.

Látlak téged

Nem véletlenül hagytam a végére a látvány kitárgyalását, ez ugyanis azon tulajdonsága  a filmnek, ami nemtől, kortól való tekintet nélkül érdemessé teszi  a megtekintésre (a 16-os korhatárt egy mozi sem tartotta be szerintem – kb. megfelezték volna a nézőszámot). Nagyon fontos, hogy aki hozzám hasonlóan “szimpla” 3D-ben nézi meg először a filmet, az se érezze nyomoréknak magát. A film így is lélegzetelállító. A legtöbb 3D-s alkotással szemben, az Avatarban nem csak három szinten (előtér, háttér, középtér) látták el az objektumokat 3D-s mázzal. Némely jelenetben szinte minden látható tárgy külön rétegét foglalja el a térnek (érdekes, hogy a földi “bevándorlók” környezetében gyakoribb az ilyen jelenet – a súlytalanságot mutató, kezdő képsorok pl. egészen döbbenetesek). Ne szépítsünk, ezt a filmet a látvány adja el elsősorban, másodsorban a kölönleges milliő… és ennyi. A “végítélet” ellenére azonban az Avatar felejthetetlen élmény és hihetetlen szórakozás. A hatásai egyértelműek: újabb és újabb 3D-s filmek (olyanok is amelyeket a bejelentés után kezdtek 3D-síteni), kiélezett nézettségi harc, talán új Star Wars, persze 3D–ben. Japánban egyébként az Avatar 4D(!!)-ben jelent meg – nem csak színes, de szagos is. 🙂 A nagy térhatás-mizéria hatására Christopher Nolan (Tökéletes trükk, Sötét Lovag) viccelődött a sajtónak: legújabb filmje (az Eredet) legalább 4D-s lesz. Őt ismerve azonban, biztosan a forgatókönyvvel éri el ezt a hatást.

Negatív hatások is lesznek természetesen: az újabb 3D-s alkotások történetei egyre ostobábbak leszek (hiszen nem elvárás egy ilyen filmnél a jó sztori), háttérbe szorulnak a vizuál-orgiát nem kínáló zsánerek és ne feledjük, a művész mozinak egy újabb csapás az, ami nekünk egy életre szóló, felejtehetetlen élmény.  Az ilyen filmek drágábbak is…

De aki látta, az merje azt mondani, hogy nem érte meg!

Korai koncepció

FIGYELEM!!! Linkeket gyűjtök!! Minden Avatarral kapcsolatos, kritika, blogbejegyzés érdekel!!

A közeljövőben feldolgozára kerülő témák:

Stargate Universe, Lost (cikksorozat!), Flashforward – filmismertetők, értekezések

Ultimate Marvel Comics – értekezés a képregények világáról

Mass Effect – minden idők egyik, ha nem A legjobb szerepjátékának kritikája

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.