Alkotó Szándék

október 6, 2009

Call of Duty – Konrád György előadásáról

Filed under: Irodalom — Címkék: , , , — norubi @ 12:49 du.

Van az úgy, hogy hív a kötelesség. Ilyenkor pl. véleményt kell írni egy esszéről, hogy a kőkemény PhD-vel rendelkező tanárúr kéjes örömmel vesézhesse ki, vagy csak ráírhasson valamit unalmában, mosolyoghasson rajta egyet. Most lettem kész a munkával és úgy gondoltam, mielőtt elvész az iskolai bürokrácia mocsarában, megosztom veletek, mert hát témába vág, az írásról szól. Amúgy is megtaláltam egy gimis, szín ötös magyar dogámat és könnyezve olvastam végig az alacsony színvonalon megfogalmazott, de ezek szerint hatásos esszémet József Attila akármilyen költészetéről. Úgy döntöttem  ilyen jellegű szösszeményeimet, ha lesznek még valaha, nem hagyom elveszni. Hát itt van (alatta pedig  a vizsgált esszé/előadás):

Szujó Norbert (Norubi)

Konrád György előadásáról

Konrád György szépirodalmi, néhol lírai hangnemben nem értekezik, hanem szónokol az írás és az alkotás csodájáról. 2008-as előadásában tulajdonképpen a téma minden aspektusát érinti, filozofikus gondolatokban tárja elénk az írás, leginkább a fikcióírás kérdéseit. Értékes gondolatokat fogalmaz meg, így akit nem zavarnak az olyan (egyébként igen szép) mondatok, mint “Minden ember várkastély, én is az vagyok, de csak néhány szobáját lakom.”, az valóban jelentős íráselméleti tudnivalókkal olthatja tudásszomját. Le kell ugyan hámozni az ibolyaszín héjat a laktató gyümölcshúsról, ez azonban pont az írás iránt érdeklődőknek nem jelenthet gondot. Szakmai szempontból lehetett volna feszesebb az előadás, de ezzel nyilván unalmasabb is lett volna. Konrád György minden kis fejezetben egy-egy témát boncolgat – nem a teljes körű anatómiai leírás céljából, a lényeget azonban biztos kézzel emeli ki és mutatja be a maga eszközeivel.
Szerinte az alkotó szándék az emberi gondolkodásban gyökerezik, minden ember elméjében megtalálható csírája. Összetett gondolati folyamatok kivetülése a mű. A mű pedig az író maga. “Figurái beszédhelyzetek: befesti az arcát, hogy ne féljen beszélni.” Freud szerint az alkotók szexuális sikertelenségük ellensúlyozása érdekében alkotnak. Kevésbé monomániásan a szexualitásra koncentrálva: amit nem tudsz elmondani egy másik embernek, azt alkotásba kódolva adhatod át az olvasónak, aki remélhetőleg egy feledhetetlen élménnyel gazdagodik ez által. Az író tehát önmagát írja másoknak. Szerepet játszik ha kell, mindig meg-megemelve az álarcot, hogy kitűnjön a szerzői én.
A fantáziáról mesél még Konrád, szerinte minden papírra vetett történet fikció, még az életrajz is. Fontosnak tartja a befogadót, mely nélkülözhetetlen eleme az írás-olvasás-megértés folyamatának. Olvasó nélkül nincs mű, világos. Ha írsz, az olvasónak kell adnod -mint láttuk – önmagad. Az írásnak persze vannak nehézségei. Történetesen a fantázia mindig gyorsabb, precízebb, hatékonyabb a szavaknál, amelyeket lassú kezünk papírra vet. Az írónak mégis alá kell vetnie magát az írás procedúrájának, amelyet ha jól csinál, önmagáénak érezheti a művet, az olvasónak szívvel adhatja. Az esszé szerzője néha zavarosan adja elő gondolatait, igazolást is nyert tehát: a szó gyarlóbb a gondolatnál.
Kevésbé elvont témára rákanyarodva az könyvek és az olvasás helyzetéről, jövőjéről filozofál. Eszmefuttatása elgondolkodtató, a problémákra tett javaslata üde, a hasonló témával foglalkozó könyvtártudósok körében nem igazán jellemző: használjuk ki a problémákat! Legyen kiívás a jövő.
Ezt írja: “Minden bizonnyal terjedni fog az elektronikus olvasás. Ha számítógépembe behívhatok bármely könyvet, lehetséges, hogy képernyőn olvasom egy darabig, lehetséges, hogy ugrom benne, és gyorsan lapozom, hogy átfuttatom és átfutom, ha azonban megállít a szöveg, megállít és marasztal, akkor kinyomtatom, de még valószínűbb, hogy akkor a vágy arányában nő a készség is megvennem a könyvet magát, mert aki sokat nézi a monitort, annak karosszékben jó fogású könyvet lapozni szabad órájában kellemesebb, mint az elenyésző fénybetűkre tapasztani a szemét nem csupán munkaidőben, de még a kötelességmentes olvasás luxusidejében is.” Pompás szavak, aranykeret, anyu képe mellé a falra! Konrád nem nyavalyog (csak a könyvtárosokat tudom felhozni rossz példaként újfent – én is az leszek). “Ha azonban megállít a szöveg” – nem tudok betelni ezzel a mondattal.
Néhány mondata azonban sok. Mint előadás, nyilván élvezetes az Írás, olvasás, véletlen bolyongás – esszének inkább csak érdekes. Ugyanakkor kellően átfogó és élvezetes – nagyszerű, tanulságos mese.

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=1708

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.