Alkotó Szándék

június 19, 2009

Tinta Klub vérfrissítés – a Legnagyobb félelem novellapályázat győztes műveinek kritikája

Filed under: Irodalom — Címkék: , , — norubi @ 10:06 de.

Az elkövetkező napokban-hetekben leginkább az amatőr irodalommal foglalkozok majd, de ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos (filmajánlók, kritikák, esszék) posztoktól el kell búcsúznia az olvasónak. Azonban igyekszek egy éles kanyarral visszatérni az Alkotó Szándék blog eredeti koncepciójához, így a jövőben is számos amatőr irodalommal foglalkozó cikket olvashattok itt.

Ha az amatőr irodalommal foglalkozunk, akkor mindenképpen meg  kell ismernünk azokat csoportosulásokat, írói köröket, amelyek pályázatokkal, tagtoborzással támogatják a feltörekvő írói nemzedéket. Ahogyan az asztalfiók-irodalom művelői hajlamosak egy-egy szórakoztató irodalmi műfajt előnyben részesíteni (mivel rend szerínt egy kapcsolódó szubkultúrából vagy rajongói körböl érkeznek – sci-fi rajongók, szereplyátékosok, horror-buzik, stb.), úgy ezek a társulások is megjelölnek egy-egy megszabott működési kört, bár ezt nem tartatják be szigorúan. A fentebb említett irodalmi körök közül az  egyik legfiatalabb, de az egyik leglelkesebb is a Tinta Klub, amely a misztikus irodalom, leginkább a horror irodalom hazai felvirágoztatását tűzte ki célul. A cél nemes, hisz gunyoros túlzással mondhatjuk, hogy Magyarorszgon nem létezik horror-irodalom. A fiatalon örök nyugovóra tért Fangoria horror-magazin novellapályázataival igyekezett összekaparni egy lelkes amatőr írói magot. A szerkesztőség ez irányú törekvéseinek megtestesülése az igen népszerű Dark Corners irodalmi portál, amelyet jómagam igen nagyra becsülök. Tulajdonképpen e két hajtóerő (Fangoria és DC) hatására alapulhatott meg a Tinta Klub, amelynek tagjai  számos kiadásig eljutott fiatal író és tapasztalt, piacképes publikáló (mint  a húzó névnek, reklámarcnak is tekinthető Nemere István vagy a puhafedelű misztikus thrillerek fiatal cézára, Michael Mansfield).

A 2008 végén meghírdetett, Legnagyobb Félelem című novellapályázatukkal a klub fennálása óta második alkalommal toboroznak tagokat. A friss hús köreiből három dobogós helyezett és ugyanennyi különdíjas lett kiválasztva. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a misztikus irodalmi stílusokat hazánkban csak a Tinta Klub képviseli, ezért a stílus kedvelőinek és az amatőr irodalomi kultúra jelenségeit élvezettel vizsgáló őrülteknek (amilyen én is vagyok:P) nem lehet közömbös az eredmény. Lássuk tehát szép sorjában a díjazott műveket, azok hibáit és érdemeit… Kritika következik tehát, nem reklám.

Chris Detroit (Szalay Sándor) Szívem a szíved alatt című novellája leginkább alapkoncepciója miatt kaphatta meg az első helyezést, én személy szerint másik írást választottam vona. Az író szerintem a szűkös terjedelmi limit áldozata lett, feltételezem ugyanis, hogy kétszer-háromszor nagyobb karakterszám esetén valami egészen nagyszerű dolgot alkotott volna. Amit így kapunk, az egy nagyon érdekes történet, amelyben a hagyományos amerikai comics (leginkább a Frank Miller-es, noiros irányvonal) esszenciáját kapjuk. A “bűn városa” és az “önkéntes igazságosztó” tematika köré épülő koncepció igen szokatlan a hazai irodalomban, én hasonlóval nem találkoztam még. A törénet különlegessége még, hogy egy külső “szemlélő”  a narrátor. Az idéző jel kétszeresen is indolkolt, hiszen az egyes szám első személyben (egy a bűnügyi regényekre, de még inkább a filmekre jellemző “kihallgatás jelenet” során) elmesélt történet főhőse csak annyit tapasztal a történtekből, amennyi szűk környezetében lecsapódik és mindemellett ráadásul teljesen vak. Ez egy nagyszerű lehetőség, amelyet az író csak részben használ ki, de még egyszer mondom: véleményem szerint ez a szűkös karakterlimit számlájára írható. A rövidség  a mű legnagyobb hibája. Igazán remélem, hogy a Tinta Klub tevékenységének köszönhetően teret kap ez a stílus a hazai mainstream szórakoztató irodalomban, mert a Szívem a szíved alatt egy alapvetően ötletes mű és ami még nagy erénye: igen komor, a sokak által talán gyerekenek ítélt “szuperhős” tematika ellenére is.

Személyes kedvencem a Nagy Dániel által jegyzett 22:15, amely egy frappáns, humoros történet. Már amennyire humoros lehet az öngyilkosság témája. Kissé komor fekete humor lengi át  a történetet, amelynek főhőse újra és újra megmenti szerelmét, aki minden szombaton a címben jelzett időpontban öngyilkosságot kísérel meg. A novellából megtudjuk, meddig megy el a férfi a lány megmentése érdekében (annyit elárulok, hogy a végsőkig). Bár a novella elég rövid és írástechnikailag nem kiemelkedő (egyébként egyik pályamű sem az), de ötletes , gyors, szituációk közötti átmenet nélkül elmesélt sztorija miatt igazán élvezetes, modern novella. Ha a Tinta Klubnak valóaban  célja a szerintem igencsak javallott vérfrissítés, akkor Nagy Dániel ebben oszlopos szerepet vállalhatna.

Tóth Beáta Az alagsor című novellája arra a megfontolásra építkezik, hogy ha egy magányos alakot belehelyezünk egy elhagyatott, komor, sötét környezetbe (esetünkben kórház és hullaház), akkor az mindenképpen félelmetes. De nem mindig az. A novella egy thriller forgatókönyvének részlete lehetne, de sajnos vége lesz, mielőtt megjelnik a maszkos gyilkos, vagy feltámadnak a holtak. A kezdő sorok ugyan igyekeznek éreztetni velünk, hogy egy idős férfinak különösen nyomasztó élény lehet egy hullákal teli boncteremben sétafikálni,de  a novella  csak az igazán érzékeny lelkületű olvasóknak fog  borzongató perceket okozni. És azokból a  percekből sem lesz sok – a pályaművek közül talán Az alagsor szenvedte meg legjobban a terjedelmi korlátot. Véleményem szerint Tóth Beáta, az Ammerúnia fantasy irodalmi kör és a Karcolat szerkeztőségének tagja, fog még ennél sokkal jobb műveket is írni ebben a stílusban.

Czinóczi Krisztina pályámaűvének bemutatásával már a különdíjas alkotások köréhez érkeztem. Mindegyik díjazott alkotás közül az Út az erdőn át ragaszkodik leginkább az amatőr írói körökben közkedvelt, hagyományosnak nevehető Poe-Lovecraft-King stílusvonalhoz, de szerencsére az írónő meg sem kísérelte átvenni a klasszikus írók, szépelgő stílusát, gótikus esztétikumát sem pedig King álmodern, pszichologizáló realizmusát, holott utóbbi kicsit mintha érződne a sorokon. Gyermekkori félemekről mesél az írónő egy kalandvágyó, misztikumokra éhes fiúcskát megszemélyesítve, egyes szám első személyben. Bár a  főhős felnőtt korából emlékszik vissza a rég történtekre, a történetet mégis az a gyermeki báj lengi körül, amely a tábortűz mellett mesélt rémtörténetek sajátja. A mű tanmese is arról, hogy hogyan kezeljük a félelmeinket, amelyek amúgy mindig vissza-visszatérnek. Bár a novella gyakorlatilag semmi újat nem ad hozzá a klasszikus stílushoz (bár kétségtelenül jót tesz neki, hogy azt nem teljesen veszi át), a hagyományos rémtörténetek kedvelői igen jól szórakozhatnak rajta.

A Santorina Grey (két, a Cherubion által kiadott fantasy regény írója) által írt, Az ajándék címet viselő novella az egyik, ha nem A legjobb pályamű. Stílusában szürreális, kissé spirituális utazás-történet. A főhős az ajándékba kapott masszázs során egy lelki felfedezőútra indul és számos álomszerű élményen át eljut egy “túlvilág” szerű helyre (a történet igen hasonlít az úgy nevezett halál utáni élményekre), ahol múltbeli ismerősök szembesítik félelmeivel, amegy egyfajta spirituális magányból táplálkozik. A félelem leküzdetik és hősünk visszatér  a valóságba, ahol az olvasót még várja egy nehezen értelmezhető, ugyanakkor valamiért igen hatásos csattanó. Ami miatt az írás szerintem alapkoncepcióját tekintve a legerősebb a pályaművek közül, az az, hogy a félelem fogalmát igen mélyen értelmezi, ennek kidolgozottsága azonban nem teljes, bár ebben a terjedelmi korlát játszhatott közre. A szürreális, fantasztikus történetek kedvelőinek csemege, a rémtörténetek  rajongói viszont aligha tudnak vele mit kezdeni.

Hantos Norbert Félelemspecialista művét izgatottam kezdtem olvasni, hiszen az úriember 2008-ban megnyerte a Preyer Hugo emlékére meghírdetett, igen nívós sci-fi pályázatot (sajnos pályaművét nem állt még módomban elolvasni), ennek ellenére amit kaunk, egy közepesen szórakoztató thriller/krimi ami ugyan alapkoncepciójában érdekes (egy fóbiákkal kínzott emberekkel teli világ, amely természetesen a saját társadalmunk görbe tükre), ám a félelem fogalmi köre csak igen sekélyen van kidolgozva. Az egyperces krimik kedvelői elszórakozhatnak rajta, de sajnos a lezárásban kínált megoldás sem túl különleges. Javasolnám az írónak (ha szabad ilyet), hogy az ötletet egy hosszabb, sokkal hosszabb műben fejtse ki.

Ezzel végéhez is értem az összeállításnak. Remélem, szavaimmal nem sértettem meg senkit – ez nem állt szándékomban. A negatív kritikák ellenére sem az a célom, hogy alássam valakinek a munkásságát (erre nem is lennék képes, természetesen)- épp ellenkezőleg. Minden olvasómat szeretném arra ösztönözni, hogy ismerkedjen meg a Tinta Klub munkásságával, mely -mint említettem – Magyarország egyik leglelkesebb írói köre. Nemrég például scriptoriumot indítottak belső tagoknak. Az ide érkezett művek elbírálását az olvasókra bízzák.

A felsorolt művek elolvahatóak a Tinta Klub honplapján. Egészen pontosan itt.

A díjazottak bemutatkozása pedig itt található.

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.