Alkotó Szándék

március 3, 2009

Kiss Ervin és Kiss Ráhel művészete

Filed under: Alkotó — Címkék: , , , , , , — norubi @ 7:39 de.

CMNem sok idő telt el Megszálló Tőzike bemutatása óta, máris újabb alkotói profilrajzot adok át olvasóimnak, ezúttal két művész bemutatásával. Különbség a Tori-cikkhez viszonyítva, hogy ezúttal alig ismerem a szóban forgó két művészt. Munkáikra, pontosabban alkotói blogjukra, itt bukkantam rá, a korábban már bemutatott címkeszörfözés módszerrel.

A Kiss Művészeti Műhely 1996-ban kezdte működését.   A képzőművészet területén festészettel, grafikával, szobrászattal, a kézművességen belül kerámiával foglalkoznak. Kiss Ráhel és Kiss Ervin munkái közös műhelyben készülnek és közös gondolatmenet mentén haladnak. Visszanyúlnak  a hagyományos, népi motívumokhoz, de mindenkor szem előtt tartják az alkotói szabadságot, így modern elemeket is használnak.

Kiss Ráhel grafikáin az erdő fái ágaikkal, mint agysejtek csápjai, összefonódnak. Minden mindennel kapcsolatban van, az áthatolhatatlan vadon, a természet örök érvényű rendjét sugározza. A fák szürreális hálózatot alkotnak, gyökerük, nem a földbe fúródnak, összenőnek azzal, egyek vele.

Más képeken nyomasztó, de gyönyörű, fekete szecesszió… Tökéletes női testeket fonnak körbe erővonalak, növénymintázatok.

A művésznő kerámia-munkái hol antik, hol afrikai törzsi, máskor magyar népi stílusokat idéznek. Egyik legérdekesebb szobra a Férfi-Nő szobor… absztrakt Jin és Jang, őskettősség.

Kiss Ervin grafikái karcos, nyomasztó képek. A művész kegyetlen vonalakkal metszi ki a fehér lapból az alakokat. Nincs túlmagyarázás, nincs vezérfonál. Sötét impressziói, szürreális álomjelenetei épp oly elgondolkodtatóak, mint szétzilált, színes rajza.

Magyarországon több helyütt megtekinthetőek munkáik és nem régen egy internetes oldal is szolgál az érdeklődők tájékoztatásául, galériákkal, elérhetőségekkel.  Mindenkinek nagy szívvel ajánlom  a figyelmébe ezt az igazán igényes művészeti műhelyt.

http://kissrahel.wordpress.com/

kiss

október 1, 2008

Húspofák ettek egymás fejéből…

Filed under: Beszámoló — Címkék: , , — norubi @ 10:18 de.

Húspofák ettek egymás fejéből a harmadik Nyílttér performance fesztiválon Egerben. Szabad művészeti fesztivál, pontosabban. Amikor első alkalommal rendezték meg a fesztivált (két évvel ezelőtt), még újdonságként hatott a dolog – azelőtt soha nem láttam ilyet. És valóban, aki nem látott még hasonló rendezvényt, az nem is tudhatja, miről van szó. Definiálni a “performance” fogalmát lehetetlen, de egyesek úgy gondolhatják, a “művészkedő szarakodás” megfelelő leírás lehet. De az egri fesztiválon kevés a szar. Pedig az az igazán hardcore kortársi! Vért is csak pár cseppet kapunk, sőt, most semennyit. A húspofák performancával kezdődött a háromnapos rendezvénysorozat és ezzel ki is fújt. Magasan a legjobb bemutató volt, nyomasztó, elgondolkodtató, kétségbe ejtő, visszataszító – performance. Aznap kaptunk még az arcunkba környezetvédős mondanivalót is, amely kiszámítható és didaktikus volt, de legalább nem olyan kínos, mint  a másnapi hippi bizalom-demonstráció. Vagy szegény, jobb sorsra érdemes BMZ alig-hatásos, nagy világrasegítése. Tudtam, sejtettem, hogy az est fénypontja az előadások után a Más Klubban fellépő, amerikai zajmixer-srác lesz. Miután végigműértettünk egy kísérleti jazz produkciót, jött Xanoptycon és arcunkba zúzott. Nyomi diszkósok próbáltak döcögni a zenére, szegények nem tudták, hogy erre állatkodni kell, mint a a kannibalkörpszön. Négyen-öten fogtuk az adást és fejünket rázva, néha pogózva (vagy azt mímelve) zúztunk a marhajó gépzenére. Ez volt a nap csúcspontja bezony, nem más.
Érdemes még megemlíteni, hogy tavaj is volt egy hasonló produkció, akkor a francia Rotator mutatta meg, hogy egy laptoppal is szét lehet verni valakinek a képét. A másnap már nem volt olyan izgalmas. Erőltetett, hanuglatcsinálni vágyó peformancék rövid sora. Próbálták megtanítani, hogy mi volt 68-ban és hiába mondták, hogy sokminden volt, mégis csak egy dolgot mutattak nekünk. A vér-gáz hippi kultúrát, aminek mondjuk nyilván van egy fílingje…. nyílván. De hatvannyolcban volt minden amúgy, üldözés, koncolásm vér és belek. Azt miért nem mutatták meg? Itt volt Dr. Máriás is, akinek Tudósok Light előadása legalább szórakoztató volt.
BMZ első évben felháborítóan nagyszerű előadást tartott. Puritán, smámánisztikus, pogány utazás volt a túlvilágba. Aztán tavaj adott a színvonalból és anti-pop performance-t tartott. De tudjuk, hogy a popkultúránál csak a popkultúra gyalázása a kommerszebb. Legalább ingyen volt. A mostani előadása jobb volt, mint  atavaji, de nem volt kevésbé hatástalan. Egy csürhényi egyetemistának megtanítani a pogány szertartások tiszteletét teljesen lehetetlen. Ezek kommunikációelméletet tanulnak, nem tiszteletet. És az előadás nem is volt tiszteletre méltóan nívós. Ha pedig azt mondjuk, “nem ez a lényeg”…. akkor közhelyesek vagyuk, szóval inkább ne tegyük. A nap úgy telt el, mintha el sem kezdődött volna. Este koncertre nem mentem, másnap dolgom volt (hazamentem)… Jött este és jött nappal… Harmadik nap.
Amelyről remélhetőleg egy barátom fog majd mesélni, mert én nem voltam ott. Vélhetőleg nem mulasztottam sokat.

Az egri Nyílttér Szabadművészeti Fesztivál legnagyobb erénye, hogy van. Ha nem lenne, hiányát éreznénk. Tudjuk, hogy űrt tölt be a helyi kultúrális életben. Lehet élni nélküle… De a tudat nélkül, hogy létezik, aligha.

És mindig van becsületkasszás zsirosdeszka.

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.