Alkotó Szándék

március 19, 2009

Könyvcsomag

Ma reggel (ami nálam dél) szokásos alkotás utáni melankóliámból a kaputelefon csörgése rázott fel. Ennek nagyon örültem, mert bár  amelankóliát mindig legyőzöm, újra és újra, az unalomba biztosan beledöglöttem volna. Szép, nagy bookline-os csomag érkezett nyolc könyvvel, amiből csak kettő az én tulajdonom. Mindkettő megér egy külön posztot, így fogok is írni róluk, amint elolvastam őket (bár az Alkotó Szándék soha sem lesz könyves blog).

“Vénnek nem jó e táj” – írja William Butler Yeats… és valóban. Olyan jó, hogy megírják nekünk, hogy minden szar – különben kemény tapasztalatok árán kellene megtanulnunk ezt. Persze vannak általános értékek… Kipusztulófélben. Ma már a Vad Nyugaton sem érvényes  a párbaj-kódex, bivalytaglózóval lövik fejbe a védtelen autózókat. Persze ehhez elbaszott pszichopaták kellenek – szerencsére Cormac McCarthy nem ferdít, amikor azt állítja: vannak ilyenek. Nem vádolhatjuk sarkítással, hiszen a mai kor tényleg agresszívabb és brutálisabb a réginél. A konzervatív elvek megfakulása és eltűnése persze nem jelentené még azt,  hogy közemberek a gazdagság reményében eleve öngyilkosság-szagú vállakozásba kezdenek (drogot lopni nagytételben bizony nem kifizetődőbb, mint gürcölni 12 órában) és brutális állatok gyilkolásznak. Valami más lappang a mélyben. A konzervatív, jókeresztény seriff filozofálgat is ezen, amennyire egyszerű elméje megengedi. Első húsz odalból annyi derül ki, hogy McCarthy nem szarozik (ahogy a Cohen fívérek sem adaptációjukban), a maga (pontosabban a vadnyugati egyszerű emberek) szikár nyelvén kő-realista, minimális szépirodalmisággal operáló szocio-thrillert perezentál az olvasónak, aki néz, mint borjú a marhataglózó csövébe.

Kevesebbet tudok róla írni olvasatlanban, de már az első nyolcvan oldalból állíthatom: Michel Houellebecq Egy sziget lehetősége c. regénye lesz polcom egyik legékesebb dísze. Már az eddig olvasottak is totális nihilizmust, kétségbeesést, fásultságot, depressziót tükröztek. Houellebecq ráadásul mindezt nem csak nyomorult hőseire, de az egész emberiségre rázúdítja egy könyörtelen posztapokaliptikus jövőképben. Igaz, az nem olyan domináns, mint a sokkal árnyaltabb fő történeti szál. Ha Houellebecq sorait olvasva felfordul a gyomrod, akkor a lelked mélyén biztosan egyetértesz minden gyűlöletes kijelentésével. Kíváncsi leszek a végére… lesz-e kiút a szakadatlan pokolból, ami az élet?

Hosszú idő után először fogtam kezembe olyan könyveket, amelyeket élvezettel olvasok. Megyek is, még hátra van 380 oldal.

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.