Alkotó Szándék

október 2, 2009

A Moly éjszakája – novellafolyam (1. rész 1/3)

Filed under: Novella — Címkék: , — norubi @ 7:34 de.

Legújabb novellasorozatom első darabját adom át a tisztelt Olvasónak! Szűz forrás, tehát itt jelenik meg először. Nagyon súlyos, depresszív alkotás, zilált történetmesélésel… Sötét kirándulás az emberi elme mélyére.

a moly éjszakája 001-1of3

szeptember 11, 2009

bIRODALOM – ROST magazin

Filed under: Webkult — Címkék: , , — norubi @ 8:02 de.

Augusztus elején röppent fel a hír a hazai kultúrális honlapokon és blogokon, hogy megjelent a ROST magazin. Hogy senki nem pattant fel és nem rohant azonnal az újságoshoz, elsősorban nem annak köszönhető, hogy egy internetes kiadványól van szó. Vadi-új kezdeményezés a vadi-új Vadkeletről. Él még a hazai ponyva, nem folytották meg a Da Vinci-kódok és a Twillightok és szerencsére az igényes szépirodalom sem szorította ki a piacról. A ROST magazin (az embernek ingere támad, hogy végig nagy betűvel írja, mint a LOST-ot) nem többre vállalkozik, minthogy pár perces szórakozást nyújtson az arra éhes olvasónak. Nem többre, de nem is kevesebbre.

A ROST tehát egy antalógia, picinyke füzet, amelyben picinyke írások vannak. A felkért íróknak 3000 karakteres novellácskákat (a novella szó már kicsinyítő képzővel van ellátva) kellett írnikus. Nem várhatunk tehát többet az írásoktól, mint szapora, minimalista történetmesélést a végén egy ilyen-olyan csattanóval. Meglepő módon volt, aki ilyen körülmények között nagyon szépen teljesített.

Nehéz értékelhető hosszúságú cikket írni egy ilyen kiadványról, de azt sem akarom, hogy  kritikák hosszabbak legyenek, mint maguk a művek. Némi alapvető ismerettel had szolgáljak az Olvasónak arról, hogy mi is a ponyva. Kis témához, kis információs forrás jár. Bár a Wikipédia stílszerű lenne (ha már ponyvairodalom, ugye), de legyen a kislexikon.hu a kiidulópontunk. E szerint a ponyvairodalom “Régebben a köznép szórakoztatására szánt, vásári ponyván árult irodalmi alkotások. ÁImoskönyvek, mondák, mesék, betyártörténetek mellett remekművek is kerültek ponyvára (pl.: Petőfi Sándor versei)” mai definíciója szerint pedig “Művészileg igénytelen, alacsony színvonalú alkotások, legtöbbször ponyvairodalomregények. Témájuk főleg a bűnüldözés, a kémkedés, valamilyen szentimentális kaland stb. Célja kizárólag a figyelem lekötése izgalmas v. annak szánt cselekménnyel. Káros társ. jelenséggé akkor válik, ha sikerűl kiszorítania az olvasmányok köréből az értékes irodalmat.”  – link

A ponyvairodalmi alkotások sajátossága, hogy zsánerek köré csoportosulnak, így nincs egységes ponyvaolvasói tábor, az érdeklődést vagy műfajokhoz vagy leggyakrabban szerzőkhöz kötik az olvasók. A ponyvában népszerű műfaj a krimi,a horror, a romantikus regény, kalandregény, a fantasy és a sci-fi különböző vadhajtásai. A ponyván belül is megvan a kettős vagy akár többszintű rétegződés, igényes és igénytelenebb írókat és műveket különböztetnek meg az olvasók és a kritikusok egyaránt. George R.R. Martin-t nem veszik egy lapra a tucatfantasy-író R. A. Salvatore-ral, pedig mindketten egy olyan zsánerben dolgoznak, amely talán a legkevesebb lehetőséget adja a szépirodalmi igényességű elbeszélésre (de ma pl. szépirodalomnak tekinthetjük a Gyűrűk urát vagy a Narnia-regényeket, vagy az Alice csodaországbant, holott elvileg nem azok – sántít a példa, mert ez ifjúsági irodalom, ami speciális rétege a szépirodalomnak). Minden műfajban vannak nagyágyúk, Stephen King-től, Robin Cook-on át, Dan Brownig vagy Lőrinc L. Lászlóig. Köréjük általában masszív táborok csoportosulnak. Az utolsónak említett névből kitűnik, hogy hazánk is kivette a részét az irodalom-iparból. Lörinc L. László még az igényesebb írók egyike, hiszen ötleteit utazásaiból meríti és szándékoltan a tömegekhez akar szólni, ezért használja a krimi műfaját. De említhetném még a jobbak közül Nemere Istvánt, akinek a munkásságának a jelentős része ponyvairodalom, ha nem is így nevezik. Aztán vannak “gyenge pontok” is, pl. a sokáig népszerű, gyalázatos, elviselhetetlenül buta Hód könyvek, amiket valami elmés ember megpróbált kiadni a renszerváltás után is, de beszélhetnénk még a “sosem voltam ott” és a “fősulin tanultam, hogy” tipusú háborús ponyvákról is. De a legegyértelműbb hazai példa, a Beholder és a Cherubion kiadó által kiadott töménytelen mennyiségű futószalag-regény az Észak lángjaitól, a Káosz ilyen-olyan testrészéig, a különbözű soft-sci-fiken (amik persze – figyelem! értelmiségi, sci-fi-rajongói közhely jön!! – fantasyk)  keresztül. Ha még a Terminator filmek alapján készült Halálosztó 3000 sorozatot is megemlítem, akkor már nem is olyan csábító  gondolat, hogy szabályos időközönként egy egyperces ponyvákkal teleszórt magazint olvassunk. És mégis.

Van ugyanis a ROST magazinnak egy diszkrét bája, ami letehetetlenné teszi a rövidke kiadványt. Hogy szeretjük az igénytelen szórakozást, jól mutatják a Transformers 2 nézettségi adatai. De esetünkben nem csak erről van szó. A magaziban szereplő történetekben lévő egy darab csattanó, dramaturgiai fordulat (amely a szűkös terjedelmi korlát és a kevés rendelkezésre álló stílus-eszköz miatt gyakorlatilag kötelező eleme az egyperces novelláknak) máris több, mint amit sok regényterjedelmű ponyvától megkapunk. Az írók biztos kézzel írták meg novelláikat, mondanivalót nem, kidolgozott miliőt azonban melepő módon sikerült a 3000 karakterbe beszorítaniuk, ilyen módon egészen érdekes alkotások születtek.

Juhász Viktor Hajnal hasadt című novellájában a rendszerváltás, okkult, démonikus folyamat, lovecrafti fordulat egy szürke, jelentéktelen vidéken. A Ha embereknem vagy angyaloknak nyelvén szólok is Körmendi Ágnestől ugyan gyengécske csattanóval operál, de főhősének stílusa megkapóan laza, holott “foglalkozását” tekintve nem ezt várnánk tőle. Fehér László a gamer-élményt szemlélteti, roppant ötletes írásában, az Átmenetben. K. Varga Beátától a Bioüzemmód egészen zseniális, kihagyhatatlan, egy perces sci-fi, a műfaj utánozhatatlan esszenciáját szarkazmussal visszadva. Csigás Gábor Nappal-éjjelje inkább csak érdekes, de szórakoztató, komor hangulatú, misztikus, lélektani fantasy. Mártonffy Mandula egészen döbbenetes erejű, szürreális, elvont kis írása nagy meglepetés volt nekem, a magazin előadástechnikailag messze legizgalmasabb alkotása (Mégis inkább). A Levelek a szerkesztőségből (László Zoltán) szintén szarkasztikus sci-fi, apró fricska, egyszerű, de nagyszerű csavarral. Miklós Ágnes Katától a Hajnalban, hazafelé szintén csi-fi, az előbbieknél kevésbé érdekes, reális jövőképet bemutató disztópia, amely bár ötletes, hoszabb terjedelemben kidolgozva súlyosabb is lehetne. J. Goldenlane Ugrás című alkotása kissé egyszerű fantasy vagy (a fantasztikus elemek hiánya miatt) történelmi jellegű ponyva, szikár, flegmatikus stílusa miatt lehet érdekes.

A ROST magazin legnagyobb érdeme az, hogy létezik és létezésével egy szabad szemmel talán nem látható, de szintén létező lyukat tölt be. Ami igazán lenyűgöző, az a projectben résztvevő szerkesztők és alkotók lelkesedése. Ez valahogy nem érzékelhető a kommersz irodalomban (ahová, ne feledjük, a szépirodalom jelentős darabja is tartozik) és ez az, ami miatt én megismerésre, támogatásra érdemesnek tartom Magyarország első ilyen jellegű kiadványát, amely nem csak a hazai ponyvairodalmat, de a webkultúrát is gazdagítja.

http://pulpfiction.hu/ oldalról letölthető a ROST magazin monitor- és nyomtatóbarát formában, valmint négy további novella hangoskönyv formájában meghallgatható, hivatásos színészek előadásában.

június 15, 2009

A lélek dolgai – novella

Filed under: Novella — Címkék: , — norubi @ 1:06 du.

Tisztelt Olvasók!

Ahogyan azt tapasztalhattátok az elmúlt hosszadalmas időszakban nem frissült a blog. Ennek prózai oka van: nem frissítettem. A hiba tehát nem a készülékben van, hanem -mint mindig- az emberben, aki működteti. Egy ígéretemet most megszegem: nem lesz nagy Sci-Fis összeállítás. Kifutottam az időből. Kár, mert nagyon utánanéztem, csak az élet megint odatett  rendesen. Levegőt venni nem volt kedvem, nemhogy akármit írni, alkotni. A blog koncepciójának felfrissítését azonban mindenképp véghez viszem.  Mert ha már az élet megy tovább, akkor muszáj valamivel megtölteni.

Az oldal az eddigieknél jóval többet foglalkozik majd az amatőr irodalommal, mint popkultúrális jelenséggel. Amatőr írókat és “munkásságukat”, remélhetőleg novellákat is be fogok mutatni, valamint ismertetek olyan médiumokat, kultúrális törekvéseket, amelyek az amatőr irodalmat támogatják. Természetesen az eddig megszokott ismertetők, értekezések is megmaradnak. Ami més lesz, az a rovat-rendszer (sokkal áttekinthetőbb kategóriák lesznek, egy cikk nem fog két kategóriába kerülni), ami pedig egyáltalán nem lesz (vagy nem olyan formában, mint eddig) az a pályázatfigyelés.

Most pedig jöjjön az új rendszer első posztja. Ugyanis reményeim szerinte vendég-novellákat is bemutatok majd bizonyos időközönként, megtámogatva néhány kritikai jellegű gondolattal. Most azonban ezt mellőzöm, hiszen először saját novellámat rakom fel ide. Annyit azért mégis elmondanék róla, hogy ez az írás nem mai darab. Úgy másfél éve írhattam, ilyen-olyan érzelmi kiöréseim közepette. Kiraktam különböző amatőr irodalmi portálokra (legelső sorban a szerintem igen jó, bár néha meglehetősen passzív Dark Corners-re) és számos olvasónak tetszett, aminek nagyon örültem, hiszen egy igazán őszinte novelláról van szó.

Örömmel konstatáltam, hogy sikerült jól átadnom a mondanivalót, ami megfogamazódott bennem és ezt egy sokak számára élvezhető stílusban tudtam kifejezni. Alább néhány olvasói reakció  is olvasható, azonban a blog olvasóinak kritikai véleményére is számítok.

Leginkább a misztikus, szürreális, kissé sci-fire hajazó történetek kedvelőinek ajánlanám.  Olvassátok szeretettel, hiszen én is nagy szeretettel írtam. A Legnagyobb Szeretettel, amit csak érezhet ember.

A_LELEK_DOLGAI

Olvasói reakciók – Nem annyira az engem méltató sorokat másoltam be ide, mint inkább a novella mondanivalójára vonatkozó kijelentéseket. Gyűlölöm, ha méltatnak. :D:D:D Viszont ezzel a novellával valami olyat vittem véghez, ami szerintem a legnagyobb dolog a világon. Öt oldaban leírni mindent, ami ÉN vagyok… erre büszke leszek mindig, amíg élek. Valamint a hozzászólások alapján szerintem az blogra látogatók könnyen eldönthetik, hogy belkezdenek-e a mű olvasásába.

“… egy olyan kapcsolatot ábrázoltál ami túlmutat a valóság határain és ezt felemelõ érzés volt olvasni. adtál egy reményt hogy talán az emberek mégis képesek megérteni egymást…” – Náryn – darkcorners.hu

“nagyon örülök, h mások a szépet veszik észre, az összetarzótozás érzése tûnik ki a sorok közül:) sajnos, mint érintett, nekem egész mást mondanak a szavak….” – Lilla (a portálon más néven, de így az új olvaók is érteni fogják, miről van szó – Norubi) – darkcorners.hu

“…nagyon gazdag a szókincsed és nagyon költõien is ábrázolsz. A párbeszédek kidolgozottak, életszerûek. Nagyon tetszett a történet is, elgondolkodtató, megindító, s befejezés pedig nagyon szépre sikeredett. A mondanivalód megfogott, s elgondolkodtatott. Sok ember jár egy cipõben Dave-el (a náovella főhőse – Norubi). És azt hiszem, sokan okulhatnak is az õ példájából. A helyes út a szembenézés önmagunkkal, önmagunk sötét oldalával, s ha ezt legyõzzük, akkor már talán többé nem lesz mitõl félnünk…” – Johhny Joker – darkcorners.hu

“Nagyon tanulságos, mély érzésû, elgondolkodtató írás. Való igaz, oda kell figyelnünk másokra is, s törekednünk kell a teljes életre, még ha ez azt is jelenti, hogy meg kell küzdenünk önmagunkkal…” – K_N_Attila – darkcorners.hu

“…nagyon tetszett, és igazából ennél jobban egyetlen írást sem kell fényezni szerintem. Ellenben voltak hibák, szerintem, ami a világon semmit nem jelent 🙂 Én a befejezést kábé úgy írtam volna meg, hogy az utolsó elõtti részt totál kihagyom… – Hei –  darkcorners.hu

“A képi elemeid annyira magával ragadtak, hogy még most is elõttem lebeg a szakadék, a végtelen ég és benne Violet (a mű másik szereplője – Norubi) – Szárnyaslány – darkcorners.hu

“Szerintem kevesen fogják olvasni, mert nagyon hosszú. De nekem tetszett.” – Tori – gothart.hu (Torit azért szeretjük:))

“Félelmetes. Valahogy eléggé “odavittél” a főhős lelkivilágába ahhoz, hogy féltsem…” – Clara – gothart.hu

“Az elképzelés, ahogy le van írva, amikor a képzelet és a valóság egybeolvad… megdöbbentő, de annyira jó!” – Geby – gothart.hu (aki tud valamit erről a lányról, az jelezze, mert én már nagyon aggódom érte:( )

“Valamiért nem igazán tudott lekötni az írásod, pedig tényleg érdekelt
a témája miatt. Láttam a hozzászólásokat, s hogy majdnem mindenkinek tetszik a novellád, de én nem tudom őszintén írni azt, hogy tetszik, maradjunk annyiban, hogy elmegy…” – Dragon – gothart.hu

“Hm, jó volt és érdekes. Kíváncsi voltam mijön ki a végén, néha félre is vezettél :)
Néhány dolog:…(És jöttek sorban az elírásokkal kapcsolatos megjegyzések, észrevételek. A legszakmaibb kritika-Hála érte!! – Norubi) ” – Styra – karcolat.hu

“Érdekes történet, mindenképpen megfogott a hangulata, bár persze nem egészen értem, miről is szól, legalábbis az agyammal nem, de a hangulatát mindenképpen érzem…” – Maggoth – moonshadow.hu

“Egy ilyen ajánlólevéllel muszáj volt elolvasnom:)
Hát be kell vallanom, hogyha nem is borsózott a hátam, de valami fenomálisat alkottál. Kicsit zavart a sok zárójel meg a hasonló dolgok, de semmi mást nem tudok felhozni negatívumként. A fogalmazás precíz, a történet… mi mást mondhatnék, hogy egyedi? A cím meg felettébb találó. Végre egy igazán nekem való mű:)”  – Shax – moonshadow.hu

A Moonshadow portálon egyébként kisebb vita alakult ki néhány hozzászólás erejéig, amikor is olyan szavak repkedtek, hogy “szürrealizmus” meg ” poszt-modern”… szerintem egész művészgenerciók forogtak a sírjukban, hogy az én novellámmal kapcsolatban felmerülnek ilyen fogalmak, de kösz, srácok! 😀

Értékelés: 9.7/10 (7 szavazattal) – darkcorners.hu statisztika

5 ember értékelése alapján Norubi ezen szerzeménye 8.2 pontot kapott – moonshadow.hu statisztika

Köszönöm mindenkinek utólag is!!

Működteti a WordPress.com.