Alkotó Szándék

december 2, 2009

A jövő históriája – Láncvilág

Filed under: Webkult — Címkék: , , , — norubi @ 11:12 de.

Az interneten tucatjával, vagy százával találni fikciós blogokat, amelyek egy modern irodalmi igény kielégítésére jöttek létre. A “publikáld magad” elv később újabb lehetőségeket nyitott az amatőr és a profi írók között egyaránt. Lehetővé vált, hogy az olvasó észrevételeivel, tanácsaival segítse a mű létrejöttét. De a Láncvilág blogregény ennél többet is nyújt: megadja a döntés jogát az olvasónak, aki így társszerzővé válhat. Kicsit azonban árnyaltabb a dolog. Nem mind szabad, ami public.

A Láncvilág egy sci-fi témájú blogregény, amely időről időre fejezetekkel bővülve alakul, formálódik, igénybe véve az olvasó segítségét, aki tanácsokat adva, kérdésekre válaszolva, szavazólapokat kitöltve válhat mintegy társzerzővé. Ez a koncepció kiválóan alkalmas lehet zsánerregények futtatására –  nem véletlen, hogy leginkább műfaji regények (sci-fi, fantasy, családregény) stílusában íródnak fikciós blogok. A széppróza és még inkább a líra nehezebben tűri a külső beavatkozást, a szerzői nézőpont dominanciája, a szerzői látásmódból és lélektanból fakadó érzelmi töltés és kidolgozott mondanivaló miatt. A fantasy különösen alkalmas befogadói hatásra formálódó történetek kezelésére, hiszen ennek a zsánernek az olvasói fogékonyak az univerzum-formálás lehetőségére, igénylik is azt (mivel sok ilyen olvasó RPG-s, újabban CRPG-s körökbe tartozik). Látszólag a sci-fi is kiválóan alkalmas erre, itt azonban van egy csapda. Minden valamire való tudományos fantasztikus mű magában foglal társadalmi-reflexióra épülő, kidolgozott mondanivalót (márpedig a Láncvilágnak, mint látni fogjuk, egészen konkrét koncepciója van ezzel kapcsolatban). Épp emiatt fenn áll a veszélye, hogy a szubjektív nézőpontokból véghezvitt módosítások miatt a mondanivaló felhígul, kicsavarodik. A Láncregény írója, Wyr ezt kiválóan kiküszöbölte azzal, hogy az olvasókat “csak” a történet felszínét érintő problémákban kérdezte meg. Rögtön az elején eldönthettük, hogy az egyetlen főszereplő mellé bevezetett új karakter elhalálozzon-e a következő fejezetben. Én magam azért válaszoltam NEMmel (tehát éljen szegény), mert úgy éreztem, épp az elején túl korai lenne egy sok lehetőséggel kecsegtető karakter kiírása a történetből. Ezt az olvasók többsége így gondolhatta, jeles társadalomtudósunk ugyanis érdekes szereplője  a történetnek továbbra is. A befogadók által kieszközölt változások tehát a történet struktúráját nem érintik, mégis fontos változások, hiszen az olvasói igényeknek megfelelő finomítások következnek belőlük.

A Láncvilág egy nagyon erős koncepcióra épül: egy jövőbeli társadalmat igyekszik bemutatni egy – leginkább Asimovra jellemző – kalandos, jövőben játszódó “történelmi” regény keretében. A mű három alapvető kérdésen keresztül vizsgálja az emberi társadalmak fejlődését:

  1. Hogyan születnek a társadalmak?
  2. Hogyan jönnek létre vallási csoportok egy születő társadalomban?
  3. Hogyan működik a teokrácia a társadalom fejlődésének kezdeti szakaszában?  / by Wyr

Bár a project még nagyon az elején tart (legalábbis remélem), a fenti koncepció máris világosan látszik. Wyr erőteljes társadalom- és valláskritikával (bár talán helyesebb egyházkritikát írni) megírt története letisztult, igen befogadóbarát írói stílusban előadott fejlődés-saga. Három fő karaktert mozgat. Az utolsó fejezetekben méltatlanul háttérbeszoruló, bigott vallási csoport igájából megmenekült, igen talpraesett fiatal férfi, Ilárion a mű főhőse címre pályázhatna. A Klétusz nevű társadalomtudós rejtélyes karakter. Indítékainak homályban tartása igen jó ötlet. Ő a Tudós karaktersémát képviselheti a későbbiekben. A legjobban kidolgozott és legszimpatikusabb (szubjektív vélemény) karakter Godvia, foglalkozását tekintve “tizenkettőegytucat űrkalóz”, a rém ostoba űroperák sztárja lehetne, itteni debütálása azonban jól sikerült és csöppet sem elcsépelt karskterrajzot kapott a Hölgy.

A Láncvilág szépen elindult az univerzum-teremtés útján. Már egy előzményeket elbeszélő novella is mellékelve lett hozzá. A Sárvörös árnyaltabbá teszi a főfolyam eseményeit és több kérdésre választ ad. Mindazon által egy olyan csattanóval is szolgál, amely bár új lehetőségek egész tárházát vetíti előre, hirtelen bevezetése miatt (és sajnos az Alapítvány-regényekben lévő fordulatokhoz való hasonlósága miatt – nem állítom, hogy Wyr akár csak tudat alatt is Asimov műveihez nyúlt volna, de sok olvasónak lesz dé Javú érzése) nem koppan akkorát, mint kéne. Ez egyáltalán nem ront az összképen, de a későbbiekben célravezetőbb lehet a fordulatok finomabb felvezetése.

Ha már kritika… A Láncvilág nem tökéletes mű, nem is lehet az egy ilyen túlzsúfolt zsánerben, de a könnyen befogadható, mégis elgondolkodtató sci-fi történetek kedvelőinek melegen ajánlott. Most a blog egy ideje szünetel magánéleti üdvök miatt, de remélhetőleg hamarosan új fejezettel bővül ez az érdekes, szórakoztató, hazánkban szerintem egyedülálló blogregény.

A LÁNCVILÁG-blogregény oldala

A cikk tetején látható Arany CM-logo azt fejezi ki, hogy a cikkben bemutatott alkotó (esetenként több is) munkásságát folyamatosan figyelemmel kísérem, aktivitásukról tájékoztatom olvasóimat a BARÁTOK AKTIVITÁSA menüpontban és lehetőséget nyújtok nekik későbbi műveik bemutatására, népszerűsítésére (amennyiben az a blog profiljába vág).

Végső soron azonban az Arany CM-logo a tiszteletem jele!!

december 8, 2008

Élet a Marson – A Vörös Bolygó meghódítása

Filed under: DYSTOPIA — Címkék: , , , — norubi @ 4:47 du.

Kedves Látogatók!

Mint azt korábban ígértem, egy kis összeállítással kedveskedem azoknak, akik esetleg készülnének az Élet a Marson irodalmi és szépművészeti pályázatra (lásd: korábbi postok egyike). Nem elsősorban a Mars-kutatásról lesz itt szó, hanem inkább arról, hogy miként kerülhetett a Mars bolygó az irodalmi és a filmes fikciók célkeresztjébe.

Természetesen, ami leginkább megmozgatja  a fantáziát, az a marsi élet lehetősége. Először az 1800-as évek vége felé vetették fel, bizonyos “Mars-csatornák” felfedezése okán, hogy a Marson értelmes élet honol. Ezt a felfedezést (1877) Schiaparelli nevéhez kötik, holott Ő még nem beszélt csatornákról, csak azt közölte  a tudományos körökkel, hogy párhuzamos vonalakat fedezett fel a bolygó felszínén. Percival Lowell, amerikai csillagász vetette fel ezzel kapcsolatban, hogy a felfedezett vonalak csatornahálózatok. Azaz a Marson intelligens élet nyomaira bukkantak. Ma már tudjuk, hogy Schiapirelli csak haluzott. Így jár, aki órákat bambulja az eget.

A következő bazi nagy baloon-hoaxra a hetvenes évek közepéig várni kellett. Addig senki nem vitatta, hogy intelligens életnek nyoma sincs a Marson (kivéve bizonyos köröket, akik kontaktoknak nevezték magukat és végighazudták a XX.századot a hippi mozgalom megjelenésétől gyakorlatilag napjainkig). A Viking (tulajdonképpen az első igazán sikeres mars-szonda) 1976-os felvételein bizony egy majomszerű, de értelmesnek tűnő humanoid arca néz fel ránk, naiv földlakókra. Az a kép igen impozáns, bejárta a világot és jól is néz ki. Én  a pólómra is ráraknám. Aztán ez a lufi tulajdonképpen a mai napig nem pukkant ki, csak már keveseket érdekel. A gyenge minőségű felvételt újabbak és újabbak követték. Mindegyiket támadták  a fanatikusok, mondván: ez az egész csak a kormány(USA) eltussoló-hadjárata. Azért  a legújabb műholdas topográfiák már egész jól bemutatják a Mars-arc, a “város” és “piramisok” térségét (Sydonia-régió), azaz a nagy büdös semmit. Legutóbb valami majomtetemet találtak vagy mit, de ki tudja ezt már követni.

Komolyabb tudósok inkább az élet primitívebb létformáit keresik a Mars bolygó felszínén és az alatt. Az exobiológia (xenobiológia meg aminek még hívják…) igen komoly kutatásokat végez ezzel kapcsolatban… itt, a Földön. Mert nekünk más összehasonlítási alapunk nincs.

Mielőtt ábrándozni kezdünk  a marsi élet felfedezéséről, tudnunk kell, hogy szomszédunk nem kifejezetten kedvel minket. Eleve nehéz megközelíteni. 26 havonta van igen baráti közelségben a Földhöz, mindössze 80 millió km-nyire. Ekkor lehet elérni, máskor nem. Évekig tart az út… egészen pontosan 12 évig. Szóval nem piskóta lenne egy emberes mars-misszió. Eleve azt sem tudjuk, hogy egy élőlény ki bírna-e ennyit. Szóval pár majmot még oda kell küldenünk.

De térjünk rá, nagy kérdésünkre: Miért olyan vonzó a Mars a könyvekben, filmekben?

Egyrészt a megannyi legenda miatt bekerült a pop-kulturális köztudatba. A Mars-arc például szerepel a Mars mentőakció című filmben, mint egy intelligens idegen társadalom nyoma. A Totall Recall (Tökéletes emlékmás) című akció-sci-fiben az egyik Mars-pramist szemlélhetjük meg, holott az alapjául szolgáló Phillip K. Dick novellában szó sincs ilyesmiről. Kommersz filmeken kívül nemigen találunk mást a Mars-sal kapcsolatos filmlajstromban. A Mars mentőakció a Gömb (Michael Chrickton) és a Kapcsolat (Carl Sagan) nyomán haladó kontaktus-sci-fi, míg a Total Recall ostoba akció-sci-fi a rosszabbik fajtából. A Dick-mű történetét teljesen kifacsarva, a Mars-legendáriummal összekutyulva tálalja – színes, szagos, de pocsék ízű darab. A Vörös Bolygó érdektelen tucat-sci-fi. Az alkotóknak a tengernyi űrhajós-giccs mellett még volt pofájuk a 2001-Űrodüsszeia, megkergül MI-motívumát is lekoppintani, egy HAL-nél lényegesen vagányabb robot-kutyával prezentálva.

A ős-klasszikus sc-fi irodalomban a Mars volt az űrutazók elsődleges célpontja, közelsége miatt és azért, mert a legnagyobb koponyák is elképzelhetőnek tartották, hogy értelmes életet hordoz magán. H. G. Wells Világok harca című rendkívül meghatározó művében, a hódító idegenek a Marsról jönnek. Aztán minél többet tudtunk meg a Naprendszerről, annál messzebb tolódott az idegenek otthona. A Mars halott – ezt a tényt mindenkinek el kellett fogadnia. De még ma is felvetik sokan a lehetőségét, hogy ez talán nem mindig volt így. A legismertebb modernkori fikciókban is fellelhető ez az elképzelés. Ray Bradbury klasszikusában (Mersbéli krónikák) a Mars-halott felszínén zajló eseményket, egykor ott élt civilizáció szelleme lengi körül. A modern sci-fiben a Mars bolygót kiábrándultság veszi körül. Vagy egykor tündöklő, élettől pezsgő, de ma már halott planétaként mutatják be, vagy egyszerűen mint kietlen, élettelen pusztaságot. Egy valamiben azonban minden jövővízió megegyezik: a Mars-bolygó a földi űrkutatás elsődleges célpontja kell legyen. Vagy azért, mert az lesz második otthonunk. Vagy pusztán, mert közel van és nem valószínű, hogy ebben az évszázadban távolabbi égitestet látogathatunk meg.

Akárhogy is közelítjük meg a Mars-témakört, tudnunk kell, hogy szomszédos planétánk korántsem vár minket tárt karokkal. De közelsége és megannyi rejtélye miatt könnyedén megmozgathatja a kreatív elméket. Milyen lesz az élet  a Marson, ha már benépesítettük azt? Milyen rögös úton jutunk el odáig? Mit jelent majd az utókornak a Mars-bolygó? És a Mars későbbi lakosainak valyon mit jelent majd a Föld – ez a parányi, apró sziget, az univerzum roppant tengerén?

Sok szeretettel adom át ezt a kis munkát, a blog olvasóinak!

Norubi

Az ott egy majom... ellenvetés nincs!

Az ott egy majom... ellenvetés nincs!

december 7, 2008

Hangulatos sci-fi jazz…

Filed under: Egyéb — Címkék: , , , , — norubi @ 9:17 de.

Bár a kommentek között is megtalálható az előző postnál, de itt azzonnal elérhető.

Reakciós Béci barátom ajánlotta figyelmembe ezt a letölthető/meghallgatható zeneszámot, mely egy igen ügyes jazz-szerzemény a Star Wars hangulatában.

Az “Ez a divat” együttes “Jedi Jazz Roxx” promója.

Ez a divat-Jedi Jazz Roxx

Ez a divat-Jedi Jazz Roxx

És a link, amelyen elérhető:

http://www.sfportal.hu/zeneletoltes-eza-divat-jedi-jazz-roxx.scifi

Működteti a WordPress.com.