Alkotó Szándék

szeptember 11, 2009

bIRODALOM – ROST magazin

Filed under: Webkult — Címkék: , , — norubi @ 8:02 de.

Augusztus elején röppent fel a hír a hazai kultúrális honlapokon és blogokon, hogy megjelent a ROST magazin. Hogy senki nem pattant fel és nem rohant azonnal az újságoshoz, elsősorban nem annak köszönhető, hogy egy internetes kiadványól van szó. Vadi-új kezdeményezés a vadi-új Vadkeletről. Él még a hazai ponyva, nem folytották meg a Da Vinci-kódok és a Twillightok és szerencsére az igényes szépirodalom sem szorította ki a piacról. A ROST magazin (az embernek ingere támad, hogy végig nagy betűvel írja, mint a LOST-ot) nem többre vállalkozik, minthogy pár perces szórakozást nyújtson az arra éhes olvasónak. Nem többre, de nem is kevesebbre.

A ROST tehát egy antalógia, picinyke füzet, amelyben picinyke írások vannak. A felkért íróknak 3000 karakteres novellácskákat (a novella szó már kicsinyítő képzővel van ellátva) kellett írnikus. Nem várhatunk tehát többet az írásoktól, mint szapora, minimalista történetmesélést a végén egy ilyen-olyan csattanóval. Meglepő módon volt, aki ilyen körülmények között nagyon szépen teljesített.

Nehéz értékelhető hosszúságú cikket írni egy ilyen kiadványról, de azt sem akarom, hogy  kritikák hosszabbak legyenek, mint maguk a művek. Némi alapvető ismerettel had szolgáljak az Olvasónak arról, hogy mi is a ponyva. Kis témához, kis információs forrás jár. Bár a Wikipédia stílszerű lenne (ha már ponyvairodalom, ugye), de legyen a kislexikon.hu a kiidulópontunk. E szerint a ponyvairodalom “Régebben a köznép szórakoztatására szánt, vásári ponyván árult irodalmi alkotások. ÁImoskönyvek, mondák, mesék, betyártörténetek mellett remekművek is kerültek ponyvára (pl.: Petőfi Sándor versei)” mai definíciója szerint pedig “Művészileg igénytelen, alacsony színvonalú alkotások, legtöbbször ponyvairodalomregények. Témájuk főleg a bűnüldözés, a kémkedés, valamilyen szentimentális kaland stb. Célja kizárólag a figyelem lekötése izgalmas v. annak szánt cselekménnyel. Káros társ. jelenséggé akkor válik, ha sikerűl kiszorítania az olvasmányok köréből az értékes irodalmat.”  – link

A ponyvairodalmi alkotások sajátossága, hogy zsánerek köré csoportosulnak, így nincs egységes ponyvaolvasói tábor, az érdeklődést vagy műfajokhoz vagy leggyakrabban szerzőkhöz kötik az olvasók. A ponyvában népszerű műfaj a krimi,a horror, a romantikus regény, kalandregény, a fantasy és a sci-fi különböző vadhajtásai. A ponyván belül is megvan a kettős vagy akár többszintű rétegződés, igényes és igénytelenebb írókat és műveket különböztetnek meg az olvasók és a kritikusok egyaránt. George R.R. Martin-t nem veszik egy lapra a tucatfantasy-író R. A. Salvatore-ral, pedig mindketten egy olyan zsánerben dolgoznak, amely talán a legkevesebb lehetőséget adja a szépirodalmi igényességű elbeszélésre (de ma pl. szépirodalomnak tekinthetjük a Gyűrűk urát vagy a Narnia-regényeket, vagy az Alice csodaországbant, holott elvileg nem azok – sántít a példa, mert ez ifjúsági irodalom, ami speciális rétege a szépirodalomnak). Minden műfajban vannak nagyágyúk, Stephen King-től, Robin Cook-on át, Dan Brownig vagy Lőrinc L. Lászlóig. Köréjük általában masszív táborok csoportosulnak. Az utolsónak említett névből kitűnik, hogy hazánk is kivette a részét az irodalom-iparból. Lörinc L. László még az igényesebb írók egyike, hiszen ötleteit utazásaiból meríti és szándékoltan a tömegekhez akar szólni, ezért használja a krimi műfaját. De említhetném még a jobbak közül Nemere Istvánt, akinek a munkásságának a jelentős része ponyvairodalom, ha nem is így nevezik. Aztán vannak “gyenge pontok” is, pl. a sokáig népszerű, gyalázatos, elviselhetetlenül buta Hód könyvek, amiket valami elmés ember megpróbált kiadni a renszerváltás után is, de beszélhetnénk még a “sosem voltam ott” és a “fősulin tanultam, hogy” tipusú háborús ponyvákról is. De a legegyértelműbb hazai példa, a Beholder és a Cherubion kiadó által kiadott töménytelen mennyiségű futószalag-regény az Észak lángjaitól, a Káosz ilyen-olyan testrészéig, a különbözű soft-sci-fiken (amik persze – figyelem! értelmiségi, sci-fi-rajongói közhely jön!! – fantasyk)  keresztül. Ha még a Terminator filmek alapján készült Halálosztó 3000 sorozatot is megemlítem, akkor már nem is olyan csábító  gondolat, hogy szabályos időközönként egy egyperces ponyvákkal teleszórt magazint olvassunk. És mégis.

Van ugyanis a ROST magazinnak egy diszkrét bája, ami letehetetlenné teszi a rövidke kiadványt. Hogy szeretjük az igénytelen szórakozást, jól mutatják a Transformers 2 nézettségi adatai. De esetünkben nem csak erről van szó. A magaziban szereplő történetekben lévő egy darab csattanó, dramaturgiai fordulat (amely a szűkös terjedelmi korlát és a kevés rendelkezésre álló stílus-eszköz miatt gyakorlatilag kötelező eleme az egyperces novelláknak) máris több, mint amit sok regényterjedelmű ponyvától megkapunk. Az írók biztos kézzel írták meg novelláikat, mondanivalót nem, kidolgozott miliőt azonban melepő módon sikerült a 3000 karakterbe beszorítaniuk, ilyen módon egészen érdekes alkotások születtek.

Juhász Viktor Hajnal hasadt című novellájában a rendszerváltás, okkult, démonikus folyamat, lovecrafti fordulat egy szürke, jelentéktelen vidéken. A Ha embereknem vagy angyaloknak nyelvén szólok is Körmendi Ágnestől ugyan gyengécske csattanóval operál, de főhősének stílusa megkapóan laza, holott “foglalkozását” tekintve nem ezt várnánk tőle. Fehér László a gamer-élményt szemlélteti, roppant ötletes írásában, az Átmenetben. K. Varga Beátától a Bioüzemmód egészen zseniális, kihagyhatatlan, egy perces sci-fi, a műfaj utánozhatatlan esszenciáját szarkazmussal visszadva. Csigás Gábor Nappal-éjjelje inkább csak érdekes, de szórakoztató, komor hangulatú, misztikus, lélektani fantasy. Mártonffy Mandula egészen döbbenetes erejű, szürreális, elvont kis írása nagy meglepetés volt nekem, a magazin előadástechnikailag messze legizgalmasabb alkotása (Mégis inkább). A Levelek a szerkesztőségből (László Zoltán) szintén szarkasztikus sci-fi, apró fricska, egyszerű, de nagyszerű csavarral. Miklós Ágnes Katától a Hajnalban, hazafelé szintén csi-fi, az előbbieknél kevésbé érdekes, reális jövőképet bemutató disztópia, amely bár ötletes, hoszabb terjedelemben kidolgozva súlyosabb is lehetne. J. Goldenlane Ugrás című alkotása kissé egyszerű fantasy vagy (a fantasztikus elemek hiánya miatt) történelmi jellegű ponyva, szikár, flegmatikus stílusa miatt lehet érdekes.

A ROST magazin legnagyobb érdeme az, hogy létezik és létezésével egy szabad szemmel talán nem látható, de szintén létező lyukat tölt be. Ami igazán lenyűgöző, az a projectben résztvevő szerkesztők és alkotók lelkesedése. Ez valahogy nem érzékelhető a kommersz irodalomban (ahová, ne feledjük, a szépirodalom jelentős darabja is tartozik) és ez az, ami miatt én megismerésre, támogatásra érdemesnek tartom Magyarország első ilyen jellegű kiadványát, amely nem csak a hazai ponyvairodalmat, de a webkultúrát is gazdagítja.

http://pulpfiction.hu/ oldalról letölthető a ROST magazin monitor- és nyomtatóbarát formában, valmint négy további novella hangoskönyv formájában meghallgatható, hivatásos színészek előadásában.

Vélemény? »

Még nincs hozzászólás.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URI

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

%d blogger ezt szereti: